Öt éves a Csallóköz legfiatalabb városa

Magyar és szlovák alapiskola, óvodák, rendelőintézet, kultúrház, bevásárlóközpont, töltőállomás, virágos járdák, korszerű utak – Bős központjában idilli kép tárul az ide érkezők elé.

Történelmi értékek

Azt, hogy Bős mennyire ősi település, dokumentumok is igazolják, 1 102-ben besenyő településként jegyzik a területet, amely később az Amadé-család birtoka lett. A 14. században már Bess néven említik, majd bő száz évvel később Mátyás királytól kapott vásártartási jogot. Ebből is látható, hogy Bős városi ambíciói nem voltak új keletűek, történelmi hagyatékra alapozott a város vezetése. Az Amadék örökségét ma is őrzik. A 17. században épült kastélyban jelenleg idősotthon működik. Az önkormányzatnak azonban tervei vannak az épülettel, ezért az ott élőknek új otthont építenének a városközpontban.

Bős kincsei

A városon átfolyó Csiliz-patak különleges bájt kölcsönöz az utcáknak, partjáról nézve idilli hangulat veszi körbe az arra sétálót. Ezt az adottságot a Csemadok alapszervezete is kihasználja, a néhány éve felépült Csemadok ház melletti partszakasz kiváló helyet ad az alapszervezet nagyobb rendezvényeinek. Csakúgy, mint a parkerdő, ahova nosztalgiával lépnek be az idősebb bősi lakosok, a fiatalabbak pedig új élményeket gyűjthetnek a színvonalas, több ezer embert is megszólító rendezvényeken. A Duna közelsége is érezhető a kisvároson, a vízerőműn áthaladva számos turista, vagy környékbeli természetjáró Bős kikötője felé veszi az irányt. Az Öreg-Duna partján sétálgatva a Csallóköz peremén betekintést nyerhetnek a vízparti élet szépségeibe.

Összetartó közösség

A 2011-es népszámlálási adatok szerint Bős közel ötezer-négyszáz lakosának majdnem kilencven százaléka magyarnak vallotta magát. Tíz évvel később valószínűsíthető, hogy elmozdult a szlovákok és a magyarok aránya, de Fenes Iván polgármester abban bízik, hogy nem számottevően. Erre utal a diáklétszám is. A Bősi Amade László Alapiskolát közel háromszázötven diák látogatja, a szlovák alapiskolába százzal kevesebb diák jár. Több óvoda és zeneiskola is működik a településen, már ezekben az intézményekben elkezdődik a közösség nevelése. Jó példa erre a Süss fel nap néptánccsoport, amelynek óvodás tagjai majd büszkén bújhatnak a nagyobb Tőzike, vagy a felnőtt Aranykert táncosainak népviseletébe. A kultúra terén is együttműködik a közösség, él a Csemadok, egymást érik a rendezvények. Bősön a hagyományok is újjáélednek – ezt mutatja a farsangot záró bőgőtemetés is, amelyet több évtizedes kihagyás után tíz éve rendeztek meg újra, azóta pedig egyre több helyit vonz. Az önkéntes tűzoltók is több fronton jelen vannak a közösség életében, készek segíteni a bajban, de a helyiek segítségét is elfogadják, ha az új szertár szépítésénél sok dolgos kézre van szükség. Az egyházak is aktívan jelen vannak az önkormányzat életében, hamarosan tovább kovácsolódhat a közösség az új református templomban, valamint   a katolikus közösségi házban. Arról, hogy milyen bősinek lenni a színpadon, Bősi Szabó László sokat mesélhet – a színpadi partnerével, Dóka Zsuzsával messze viszik a kisváros hírét.

Új idők

Bős újkori történelméből két mozzanatot emelhetünk ki, amelyek jelentősen meghatározták a község fejlődését. Az első a bősi vízerőmű és vízlépcső, amit huszonkilenc éve helyeztek üzembe a Dunán. A helyieknek kitörési lehetőséget is ígértek az ellentmondásos beruházással, a tervek nagy részét azóta elsodorta a Duna. Az energia azonban megmaradt, ma már minden tizedik villanykörte a vízerőműben termelt energiának köszönhetően világít az országban, és több helyinek is munkát ad  a komplexum. A másik mérföldkő is ehhez kapcsolódik, 2015-ben, az európai menekültválság idején néhány hónapig újra menedékkérőket helyeztek el a város szélén lévő épületkomplexumban. A menedékkérők ideiglenes otthonaként, majd később karanténszállásként szolgáló épületegyüttes az erőművel együtt épült, miután a munkások elmentek, le kellett volna bontani. Erre azonban nem került sor.

Közel hatszáz évvel azután, hogy Mátyás király vásártartási jogot adott az egykori mezővárosnak, újabb lendületet kaptak a lakosok ahhoz, hogy tovább fejlesszék a környezetüket, és a közösséget a Duna partján.