Osgyán – egy ódon kastély végnapjai

Osgyán várkastélyának sorsa mintapéldája lehetne annak, az elmúlt 75 évben hogyan bántak a múlt emlékeivel. A település fölötti, a Száraz-patak szintjéhez képest mintegy nyolcvan méter magas dombra épített várkastély egy 13. századbeli, kerek sarokbástyás vár alapjaira épült a 16. században.

Dicső múlt, szomorú jelen

Osgyán első írásos említése 1265-ből származik, a vár alapítása is valószínűsíthetően erre az időre, a tatárjárás utáni nagy várépítkezések idejére tehető, eredetileg a kelet- nyugati irányú kereskedelmi utak felügyeletét és védelmét látta el. A hely arról is híres, hogy egy jó időre a husziták is befészkelték magukat falai közé, csak 1460-ban, Corvin Mátyás hadainak sikerült visszafoglalnia a várat. Osgyán vára még egyszer fontos szerepet kapott a történelemben, amikor a Bocskai-felkelésben részt vevő hajdúk 1604-ben elfoglalták. Parancsnoka az a Németh Balázs hajdúkapitány volt, aki erős híve volt Bocskainak, őt látta volna szívesen a magyar királyi trónon. A kapitány azonban sajnos nem volt túl jó stratéga, elhagyta a várat és kirohant a Basta generális vezette császári seregre, ott foglyul ejtették, majd a várban maradt védők szeme láttára kegyetlen módon kivégezték. Ezután Osgyán elesett, az erősséget feldúlták, súlyosan megrongálták. Újjáépítése, átalakítása több szakaszban történt, új birtokosai sorrendben a Bakos, a Korponay, majd a Luzsénszky család lett. Az egykori rideg várból pazar külsejű, pompás berendezésű főúri lakot varázsoltak, zárt belső udvarral, számos melléképülettel, még mai csekély maradványai alapján is igen impozáns angolparkkal körbevéve a kétszintes, sarokbástyás épületegyüttest. A Luzsénszky család empire stílusú családi sírboltot is építtetett a kastély mögé, amelynek ma már csak a romjai vannak meg. A kastély egykori ura, Luzsénszky Henrik (1869–1907) gazdag műgyűjteményét is itt őrizte, majd az első Csehszlovák Köztársaság idején elköltözött innen a család, a várkastély a két világháború közt az Orsolya rendi apácák otthona volt, amiről a helyi temető apácasírjai is tanúskodnak.

A pusztító háború

Osgyánt 1944 decemberében érte el a front, súlyos harcok voltak a környékén, a visszavonuló német csapatok a várkastély fölötti stratégiai helyen ásták be magukat, emiatt a várkastély keleti és északi szárnya súlyos belövéseket kapott, statikája megrendült. A még meglévő egykori berendezési tárgyakat szétrabolták, a tető beázott. 1946-ban romániai menekültek laktak itt egy ideig, majd miután teljesen lakhatatlanná vált az épület, sorsára hagyták. Az 1950-es években egy gyors állagmentést elvégeztek rajta, ez mentette meg a végpusztulástól. Az 1980-as években a kastély délnyugati homlokzatát is renoválták, tervek készültek további kihasználására, szállodaként és üdülőközpontként képzelték el a jövőjét. A rendszerváltáskor ezek a tervek füstbe mentek. 1992-ben került a község tulajdonába, azóta többször gazdát cserélt, néhány észszerűtlen építészeti beavatkozást is elvégeztek rajta, az új tulajdonosok is szállodaként építették volna újjá, de ebből sem lett semmi. Óvatos becslések szerint is több tízmillió eurós nagyságrendű beruházással lehetne csak helyreállítani. A község lehetőségeihez mérten próbálja megőrizni, legalább a környékét rendben tartani. A park ősi fái elpusztultak, a családi sírbolt omladozik, a kastély belső udvarának boltíves, árkádos folyosói életveszélyesek. A természet lassan visszafoglalja Osgyán várkastélyát. Hacsak csoda nem történik, néhány éven belül szegényebb lesz egy értékes műemlékkel az amúgy is hátrányos helyzetű vidék.