Őrzik a szeretett tanító bácsi emlékét

Egy héten át nem zenélt a folyosói csengő a helyi alapiskolában, ugyanis szeretett tanító bácsijuk, „Kovács tanbá” – ahogy a gyerekek hívták – már nincs köztük. Nemrég szerelték fel az új, zenélő csengőt, amit minden folyosón és tanteremben hallani, a gyerekek örültek az ismerős dallamoknak, amiket tanáraik választottak ki az egyes tanítási napokra. Nem szól a csengő, de az a felhőtlen kacagás, a vidámság is hiányzik a tanáriból és önfeledt beszélgetések sem zajlanak most az intézmény falai közt.

Kovács Zsolt technika- és testnevelő tanárként dolgozott az alapiskolában, ahol számos tehetséges fiatalt patronált. Később fociedzői minősítést is szerzett. Edzette az egyházkarcsai idősebb diák-, majd ificsapatot, egy rövid ideig a bősi gyerekcsapatot, illetve most utoljára a gellei focista gyerekeket. Munkája során több tanítványa is sikeres sportolói karriert futott be. De nemcsak a testnevelésben segítette őket, hanem több tantárgy tanításával is megbízták. Tág érdeklődési köre miatt sok területen nagy tudással rendelkezett. Jó kapcsolatot ápolt a diákokkal és a tanárokkal egyaránt. Iskolai tanulmányait az egyházgellei alapiskolában kezdte 1979-ben, majd a somorjai Madách Imre Magyar Tannyelvű Gimnáziumban végzett 1991-ben. Tanári végzettségét 1996-ban szerezte meg a győri Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskolán. Tanulmányai elvégzése után több iskolában is tanított, a féli, a somorjai, a tejfalui, a sárosfai, a felsőjányoki, a csallóközcsütörtöki, valamint bősi alapiskolákban. Jányokon egy évig volt iskolaigazgató, a kisiskolában, Bősön pedig 2001-től tanított egészen haláláig.

„Férjként, apaként, horgászként, sportemberként, minden téren megállta a helyét”

– méltatta kollégája, az alapiskola igazgatónője, Sebő Renáta.

„285 sport- és tanulmányi sikerekről szóló oklevél maradt a fiókjában és a füzete, amibe az összes, Új Szó sportrovatának írt újságcikket beragasztotta”

– mondta el Zalka Lóránt, az alapiskola igazgatóhelyettese.

„Fantasztikus ötletei voltak. 2010-ben megszervezte például az első 24 órás sportmaratont az iskolában, ahol egy egész napon át fociztak a gyerekek. Persze orvosi és iskolai felügyelet mellett. Következő évben pedig már 25 órásra tervezte, hogy az előző 24-et is túlszárnyalják”

– emlékezett vissza Sebő Renáta. Az iskola első műveltségi vetélkedőjén például, mely egy nyílt napon rendeztek, olyan játékokat talált ki, melyekben a gyerekek szerepet cseréltek: a fiúknak lányos feladatot kellett csinálniuk, a lányoknak pedig fiúsat. Ekkor történt, hogy a tanító bácsi legendás körszakállát leborotválták a diákok. Nagyon mulatságos jelenet volt, ami szívet melengető emlék maradt mindenki számára.

„Mi mindig párhuzamos osztályokat vittünk a Zsoltival. Iskolai ünnepségekkor, ballagáskor az osztálydíszítéseknél is mindig szerettük volna túlszárnyalni a másikat”

– tette hozzá az igazgatóhelyettes.

Kovács Zsolt remekül rajzolt, nagy tehetség volt és sokáig képezte magát.

„Lipcsei Györgyhöz járt annak idején. Több metszete meg is jelent akkor, még gyerekkorában. Főleg linóleummetszetekkel kísérletezett, később pedig festett. Felnőtt korára már csak hobbiként alkotott, illetve akkor, amikor megkérték valamire”

– mondta el édesapja, Kovács László. Sokak szerint a metszetei különlegesen szépek voltak, meg is jelentették őket. Maga Lipcsei György is nagyra tartotta, mint diákját.

„Zsolti mindig tanár szeretett volna lenni. A feleségemmel mi is pedagógusok vagyunk, lányunk is az, ő zenetanár lett. Zsolti már gimnazista korában tudta, hogy tanári pályára fog menni és végül az is lett. Még most is emlékszem a fiatalkori fogalmazásaira, kiválóak voltak. Ha a szépirodalom felé indult volna el, akkor azt hiszem, hogy talán még sikeresebb lehetett volna, de ő már gyerekkorában elkötelezte magát a sport mellett. Nagyon családszerető ember volt”

– tette hozzá az édesapa.

Az Amade László Alapiskola logóját is ő tervezte meg az intézmény számára, amit 2022 nyarán Vida Géza a tornaterem pályájának közepére is felfestett.

„Amikor a 40. születésnapom volt, egy kidekorált szekrénnyel várt a tanáriban. Festett rólam egy kisbabakori képet, megfestett kamaszlányként, fiatalasszonyként, majd öregasszonyként is. Mindig viccelődött velünk”

– mondta Horváth Renáta igazgatóhelyettes.

„Amikor a harmadik gyermekem született, verset írt nekünk”

– mesélte Zalka Lóránt.

„Amikor nyaralni ment, mindig gondolt ránk és küldött nekünk egy-egy vicces képeslapot”

– árulta el Sebő Renáta. 50 éves lett volna júniusban, amire már most készültek a testület tagjai. Ő maga is nagyon gáláns volt.

„Renáta névnapkor minden évben ott várt az asztalunkon egy-egy szál virág. Ha névnap volt, nem felejtette el soha”

– mondta meghatottan Horváth Renáta.

Egyik legnagyobb sikere, hogy 2016 tavaszán megnyerte tanítványaival az országos atlétikaversenyt. „Mennyi sportiskola létezik Szlovákiában, és ők mégis leelőzték őket. Zsolti pontosan kiszámolta, hogy mely sportágból mennyi pontot lehet szerezni, mert egy versenyző csak két számban indulhatott és ez nem volt mindegy. 10 fiúval mentek versenyezni és hazahozták az első helyet. Mint 1-4-es tanító bácsi nagyon értett a gyerekek nyelvén. Először a focit vitte, később pedig atlétikával is foglalkozott” – mondta el Zalka Lóránt. „Nagyon sokoldalú volt. Rajzban, versben is nagyon jó volt és azonnal felismerte egy tanulóban a tehetséget” – tette hozzá Marták Tímea tanítónő.

„Többen most is írunk, SMS-ezünk, egymást támogatjuk a gyászban. Hatalmas veszteség. Ha belépünk az irodájába, ő már nincs ott, csak egy stopperóra, egy síp, egy szemüveg és egy horgászmellény” – mondta el Zalka Lóránt. Irodája falát egy nagyobb méretű parafatábla díszíti, melyekre sikeres tanítványainak fényképét tűzte ki. Évtizedek munkáját tükrözik vissza ezek a diákokkal készült közös fotók.

Már egy ideje szeretett volna új mezeket készíttetni a gyerekeknek, hogy megfelelő öltözetben versenyezhessenek. Talált rá támogatót is, aki finanszírozta, melyen már a saját logója is szerepelt. „Az elkészült pólókat azonban már nem láthatta. Elküldték neki a kész mezekről a képeket, de akkor sajnos már nem nézte meg az üzeneteit” – mondta el Sebő Renáta. Az igazgatónő hozzátette, hogy rá emlékezve szeretnének egy mezt bekeretezve, üveglappal ellátva kiállítani az iskolában, hogy mindenki láthassa.

„Ő volt az a pedagógus, akit ha megkértek, akkor nagyon szívesen bement helyettesíteni. Előre megkérdezte, hogy mi az anyag. Miután megmutattam neki, ő még utánanézett és másnap azt mesélték a gyerekek, hogy ezt és azt hallották a Kovács tanbától. Többet mondott nekik, mint amennyit én szerettem volna. Nagy tudása volt a magyar nyelv és irodalom, a biológia és a sport területén, de nagyon szerette a történelmet is”

– jegyezte meg Zalka Lóránt.

Kovács Zsoltot az egyházgellei temetőben helyezték végső nyugalomra.