Önkény a komáromi katolikus temetőben

Özvegy Petrókné, Irén néni tavaly februárban kísérte utolsó útjára férjét a komáromi katolikus temetőbe. Bő egy év eltelte után elérkezett az idő, hogy méltó síremléket csináltasson férjének. Ezért felkereste a temető gondnokát, Földes Sándort, hogy megbeszéljék a feltételeket. Teljesen hétköznapi dolog, mondhatná bárki; hogy miért nem az mégsem, azt mesélje maga Petrókné.

„Nem ijedek meg a fenyegetésektől”

„Férjemet szüleim lefedett sírja mellé temettük, de közös sírfedelet szerettem volna készíttetni nekik. Mivel vannak olyan hozzátartozóim, akik ezeket a munkákat el tudják végezni, természetesen őket kértem meg, segítsenek mind a régi fedél eltávolításában, mind az új betonalap lerakásában, mind az új síremlék elkészítésében. Legnagyobb megdöbbenésemre azonban a temető gondnoka arról tájékoztatott, hogy a betonalapot kizárólag az ő munkásai készíthetik el, ami kettős sírról lévén szó, mintegy 6000 koronába kerül. Arról is tájékoztatott, hogy egyszeri behajtás gépkocsival a temetőbe 500 koronába kerül, de tulajdonképpen feleslegesen is mennénk be, a betonozást nem engedélyezi. Természetesen nem akartam ebbe belenyugodni. Miért fizessek ki valakinek 6000 koronát, amikor családon belül olcsóbban el tudjuk végezni a munkát? Azt sem értettem, milyen alapon szabott ki a gondnok 500 koronát a gépkocsi behajtásáért. Felkerestem a városházát, ahol azt a tájékoztatást kaptam, hogy a temető már az egyház tulajdona, tehát a város nem tehet az ügyben semmit. Az utam egyenesen Magyar Károly esperes-plébánoshoz vezetett, aki szintén nem akart érdemben foglalkozni ügyemmel. Azt mondta, a szerződés értelmében a bérlő hatáskörébe tartozik a szolgáltatások díjának megszabása. Még egyszer megpróbáltam jobb belátásra bírni Földes Sándort is, de nem jártam sikerrel. Azt vágta a fejemhez, hogy a temetőben ő parancsol. Mindezek ellenére június 8-án reggel a rokonaimmal odaálltunk a temető bejárata elé, készen arra, hogy elszállítsuk a régi lapokat és elkészítsük az új alapokat. Mivel az illeték kifizetése nélkül nem engedtek be, egy vasvágóval, amit a sír szétszedéséhez hoztunk, elvágtam a vaskapu nyelvét, és behajtottunk a temetőbe. Ekkorra már ott voltak egy magán őrző-védő szolgálat emberei, körülálltak bennünket és elég heves szóváltásra került sor. Hamarosan megjelentek a rendőrök is, és bekísérték a fiamat, pedig ő nem tett semmit. Mindvégig én tárgyaltam Földessel és a kaput is én vágtam le. Mindezek után szétszedtük az öreg síremléket, de a további munkálatokat azóta sem tudjuk elvégezni. Szegény férjem is és én is világéletünkben törvénytisztelő emberek voltunk, a bíróság épületét csak kívülről láttuk, most pedig ilyen meghurcoltatásban van részünk, még holtában sem lehet nyugta. Kérdem én, milyen törvények alapján önkényeskedik a gondnok a temetőben? Többször hangoztatta ugyanis, hogy a temetőben ő parancsol, de hiszen ez nem egy hadsereg. Tisztességesen fizetem a bérleti díjakat, nem garázdálkodni mentünk a temetőbe, hanem rendbe tenni a sírt. De nem hagyom ennyiben az ügyet, hajlandó vagyok minden követ megmozgatni, hogy igazamnak érvényt szerezzek. Nem ijedek meg Földes fenyegetéseitől sem, aki azt vetette oda nekem, hogy lesz még elintéznivalója velem, amiért ilyen helyzetbe hoztam.”

„Célunk, hogy rendbe tegyük a temetőt”

„A temetőre vonatkozó valamennyi előírást, továbbá az illetékek összegét az üzemeltetési rendtartás és az árjegyzék tartalmazza” – tájékoztatta lapunkat Földes Sándor. Kérdésünkre, hogy ki dolgozta ki ezt a rendtartást, illetve árjegyzéket, röviden azt válaszolta, hogy az érvényben lévő jogi előírások alapján a gondnok. Majd hozzátette: természetesen előtte áttanulmányozta a környékbeli hasonló nagyságú temetők rendtartását. A fentiekben vázolt konkrét esettel kapcsolatban elmondta, mivel illetéktelen behatolásról volt szó, feljelentést tett a rendőrségen, a többi a nyomozó hatóság feladata. „Lehet, hogy egyeseknek túl szigorúnak tűnnek az általam bevezetett előírások, ám éveken keresztül olyan rendetlenség uralkodott a temetőben, amit helyre kell hozni – mondta. – Elég csak végigmenni a temetőn, láthatjuk, hogy minden sír más méretű, más magasságú, gyakorlatilag mindenki azt csinált itt, amit akart. Egységesíteni szeretnénk a sírokat, ezért az alapozási munkák kizárólag a gondnokság hatáskörébe tartoznak. Hozzáfogtunk egy elgazosodott rész kitisztításához is, amelyet fel akarunk parcellázni, és ott már eleve körbebetonozzuk a sírhelyeket és úgy adjuk majd azokat bérbe. Célunk, hogy rendbe tegyük a temetőt, ezért megkezdtük az elmúlt években sok helyen megrongált, ledöntött temetőfal felújítását is. Minden egyes ilyen illegális átjáró ugyanis csak a lopások, az engedélyezetlen szemétlerakás veszélyét hordozza magában. Az előző bérlő rendkívül rossz állapotban hagyta a temetőt, tehát nekünk nemcsak a temető fenntartását, hanem a rendbetételét is vállalnunk kell. Én lokálpatriótaként állok hozzá a temető kérdéséhez, ami bevétel befolyik a bérleti díjakból és az egyéb szolgáltatásokból, azt visszaforgatjuk.”

Az esettel kapcsolatban felkerestük a komáromi körzeti rendőrparancsnokság illetékesét is, aki elmondta: még folyik a tanúk kihallgatása, ezért csak annyit árulhat el, hogy egymással ellentmondó tanúvallomásokat hallottak. A szabálysértési eljárást idegen vagyon megkárosítása ügyében kezdték meg, ám a tanúvallomások során felmerült a gyanú, hogy sérültek a polgári együttélésre vonatkozó szabályok is. Ezért ebben az irányban is folyik nyomozás. Annak eldöntése viszont, hogy a temetőrendtartásban foglaltak megfelelnek-e az előírásoknak, nem tartozik hatáskörükbe.

Érsekújvárott nincsenek korlátozások

Mivel Földes Sándor a környező városok temetőiben létező rendtartásokra hivatkozott, mi is utánajártunk, hogy valóban ilyen szigorú feltételek érvényesek-e például Érsekújvárban. Amint azt a temető gondnokától megtudtuk, ott nem korlátozzák a hozzátartozók kocsival való behajtását a temetőbe. (Emlékeztetőül: Komáromban a katolikus temetőben egyszeri behajtásért 500 koronát kell fizetni!). Ugyancsak nincs megszabva, hogy ki milyen vállalkozóval készítteti el a sírhelyet, mindössze engedélyt kell kérni a behajtásra kapuőrtől. E bejelentés alapján ellenőrzik, hogy a munkálatok befejeztével rendezett környezetet hagynak-e maguk után a munkások. Gépkocsival történő behajtásért a vállalkozóknak, sírköveseknek sem kell fizetniük. (Komáromban a vállalkozók egyszeri behajtásért 1000 koronát fizetnek). Az újonnan kialakított temetőrészben már Érsekújváron is előre elkészített sírhelyek vannak. A temető egyébként a város tulajdonában van. A komáromi református temetőbe szintén illeték nélkül hajthatnak be a látogatók, a sírfaragóktól pedig egy munkanapra 500 koronát kérnek. Azt azonban itt sem írják elő, hogy ki kivel végezteti el az építési munkálatokat.

Az egyházi vezető álláspontja

A teljesség kedvéért meg kell jegyezni, hogy a komáromi temetők gondnokságának kérdéséről tavaly több ízben tárgyalt a város vezetése a történelmi egyházak – katolikus, református, evangélikus – vezetőivel. December 31-ével ugyanis lejárt a szerződés az eddigi gondnok és a város között, és egyúttal a temetők visszakerültek az egyházak tulajdonába. A város szerette volna átvállalni a gondnokságot, rendbe hozni a temetőket, városi rendőrökkel őriztetni a területet. Az ígéretesen alakuló tárgyalások akkor szakadtak meg, amikor november elején Magyar Károly esperes bejelentette: megegyezést kötött az egyik temetkezési vállalkozóval, Földes Sándorral a katolikus temető gondnokságát illetően. Ezzel kész tények elé állította a többi tárgyaló felet. A város ezek után nem vállalhatta a másik két temető működtetését, így a református és az evangélikus egyháznak is új bérlőt kellett találnia; a Boldi cég június elejétől működteti ezt a két temetőt. Felkerestük Magyar Károlyt is, hogy rákérdezzünk az okokra, miért is szakította meg a tárgyalásokat a várossal. „Tudomásomra jutott, hogy a város tovább akarta adni a temető gondnokságát, ezért úgy gondoltam, hogy akkor már az egyház is találhat közvetlen bérlőt – mondta. – Több temetkezési és más vállalkozót is megszólítottam, és közülük végül Földes úr vállalta a feladatot. Olyan ember kellett erre a posztra, aki szívügyének tartja a temető ügyét, azt, hogy végre normális állapotok uralkodjanak a komáromi temetőben is. Merem állítani, hogy a környéken sehol nem találni olyan elhanyagolt sírkertet, mint itt. Egyébként is, a bérlet kérdésében nem az enyém, hanem a püspökségé az utolsó szó joga.” Felvetésemre, hogy a nagyszombati püspökség valószínűleg a helyi egyházi vezető ajánlását fogadja el, a szerződést aláíró Magyar Károly csak annyit mondott: „Ehhez nem kívánok hozzászólni.”