„Nyugosztaljad a hősöket, s vidd fel őket mennybe!”

Az emlékművet, Stanzer Ferenc somorjai kőfaragó alkotását az első világháborúban hősi halált halt helybélieknek közadakozásból állították 1934-ben, ám néhány esztendővel később egy a második világháborúban elesett vőki katona nevét is felíratta rá a történelem.

Az emlékmű talapzatán egy harcos szobra áll, kezében félig leeresztett zászló, amelyen Szűz Máriának, Magyarország védőszentjének kis domborműve látható, a lobogó mellett pedig egy törött szekérkerék. A katona fölött a keresztre feszített Jézus Krisztus. A talapzaton két tábla van az áldozatok neveivel. Az emlékmű a kicsiny falu központi helyén található, az azt állíttatók amolyan intelmeként a majdani közösségeknek: a múlt is mindenkoron legyen előttük!

A hősök emlékére a helyi lourdes-i barlangnál Zsidó János esperesplébános tartott szentmisét. Vallotta, a falut mindenkoron a katolikus hithez és a magyarsághoz való hűsége tartotta meg, s a mai közösség is ezt adja át az utódoknak – a jövő zálogául. A Kis-Duna Fúvószenekar a szertartás végén egyházi dallamokat játszott, s felcsendült a Himnusz is.

A misét követően az egybegyűltek az emlékműhöz vonultak át, menetük élén cserkészek vitték a község jelképeit, valamint a nemzeti zászlókat és az EU-s lobogót.

A megemlékezés Dömötör Dominika szavalatával kezdődött. A gútori Machán Gyula az Ima a hősökért és a Bús magyarok imádkoznak című dalokat adta elő. „Nyugosztaljad a hősöket, s vidd fel őket mennybe!” – kérte Istent az elsővel. „Küldd le nekünk a békesség angyalát a Földre!” – fohászkodott a másik dallal.

Fejes Boldizsár polgármester ünnepi szónoklatával az 1934. évi emlékműállítás előzményeit és pillanatait idézte meg „A vőki önkéntes tűzoltóság fáradhatatlan agilitással gyűjtéseket szervezett, ezt követte számos jótékonysági rendezvény bevételének felajánlása, és az egyéni adakozók hozzájárulása” – mondta. A falu első embere felsorolta mindazok nevét, akik akkoriban az alkotás elkészítésére adakoztak. Hangsúlyozta, nemcsak hely-, hanem környékbeliek is voltak az adományozók között. Az emlékművet a helyi önkormányzat tavaly önerőből újíttatta fel, gondozását pedig nagyrészt mindmáig a Vöröskereszt helyi alapszervezetének tagjai végzik. A polgármester beszéde után a jelenlévők egyperces néma csenddel adóztak az elesett hősök, az egykori adakozók és a korabeli helyi esperes, Polczer Jenő emlékének.

„Azokat, akikre itt fájó szívvel gondolunk, fogadd az örök béke honába, zaklatott és szörnyű véget ért földi életük után Te légy számukra a megnyugvás, a boldogság és a véget nem érő élet! – kérte az Istent Zsidó János. – Figyelmeztessen a hazánkért életüket áldozókra, hogy mi is kötelességgel tartozunk hazánk és embertársaink iránt. Adj, Uram, a megholtaknak, akikre ez az emlékmű emlékeztet, örök nyugodalmat! Áldd meg és tedd ezt az emlékművet az emlékezés szent helyévé, adj vigasztalást az itt jelzett áldozatok hozzátartozóinak!” A lelkiatya ezután megáldotta az emlékművet.

„Úgy gondolom, ez az emlékmű több annál, hogy csak a múltra emlékeztessen. Azt hiszem, kötelezettség is a jövőt illetően” – mondta ünnepi beszédében Csáky Pál miniszterelnök-helyettes. Hangsúlyozta, a történelem minden nemzedéknek feladja a leckét, de arra csak a megpróbáltatások vállalása lehet az egyedüli tisztességes válasz. „Öröm és megtiszteltetés számomra, hogy itt lehetek ezen a szép rendezvényen, és azt tapasztalhatom eme emlékmű előtt, hogy: vállaljuk! Igen, vállaljuk a nyelvet, azt a történelmet, amely megtartott bennünket, és ezt akarjuk továbbvinni, ezzel a vállalással tudunk a leginkább tisztelegni azok előtt, akiknek az életüket kellett feláldozniuk nagyon nehéz történelmi helyzetekben” – fogalmazott.

Az emlékműnél Csáky Pál, az önkormáyzat nevében a polgármester és helyettese, Domonkos Vince helyi MKP-elnök, Takács Mária, a Szenci Körzeti Hivatal elöljárója, a Csemadok Országos Választmánya nevében Bárdos Gyula, az MKP frakcióvezetője, a Szenci Területi Választmány nevében pedig ő és Fekete Márta titkár, továbbá Duray Rezső, Pozsony megye MKP-s képviselője koszorúzott. A Domonkos Tünde szavalatával záruló megemlékezést kultúrműsor és táncmulatság követte.