Nyugati agrármódszerek, szlovákiai viszonyok

Az általános meglepetést az keltette, hogy két ismeretlen dán farmer kapta meg a nagymegyeri Farma VM leányvállalatának vagyonát, pedig holland és hazai vállalkozó is érdeklődött a cég iránt. Megdöbbenést okozott továbbá Eric Jantzen és Erling Lerche-Simonsen határozott közlése, hogy olyan, helyi viszonylatban gigászi méretű sertéstelepet akarnak létrehozni, amelyen a legkorszerűbb dán technológiára építve évente 60 ezer vágósertést tenyésztenének. A helyi kis- és nagytermelők nem nagyon örültek a dánok csallóközi megjelenésének, szkepticizmusuk mind a mai napig tart. Azt mondják, nem a konkurenciától félnek, hanem attól, hogy a két külföldi vállalkozó által irányított Dan-Slovakia Agrar Rt. felveri a földbérleti és -használati díjakat, lefölözi a Dunaszerdahelyi járás sertéstenyésztési kvótáit. Mások pedig azt tartanák igazságtalannak, ha – a hírek szerint – a dán agrártárca támogatásában részesülő vállalat a szűkös hazai agrárhitel- és dotációs keretből is részesülne.

Tisztességes versenyt szorgalmaznak

A helyi agrártermelőket az is foglalkoztatja, miért engedélyezték a két külföldinek, hogy mezőgazdasági alaptermelést folytassanak nálunk. „Gondolja, hogy ha lenne pénzünk, engedélyeznék a dán hatóságok, hogy a helyi vállalkozókat megelőzve sertésfarmot vegyünk és működtessünk Dániában?” – kérdezte egyikük. „Nem akarunk mi mást, csak tisztességes versenyfeltételeket” – szögezte le egy másik környékbeli sertéstenyésztő. Szavaiból úgy tűnt: sértésként vette annak a minisztériumi hivatalnoknak a kijelentését is, aki a két dán vállalkozót vérmes csukához hasonlította, aki lusta pontyok közé kerülve végre felpezsdíti az életet a térségben. „Tudunk mi termelni, csak a hazai mezőgazdaságot sújtó pénzhiány miatt vagyunk képtelenek olyan mértékben modernizálni, mint a dánok.” Beszélgetőpartnereim arra emlékeztetnek, hogy az egykori nagymegyeri Agrokomplex a hazai élvonalba tartozott, mintavállalatnak számított. Mindenki másként értékeli, mi okozta a cég hanyatlását, bár ezt ma már lezárt fejezetnek tekintik.

350 millió koronás beruházás

Eric Jantzen érzékeli a helyi termelők bizalmatlanságát, azonban aggályaikat alaptalannak tartja. Véleménye szerint nem akarnak ők mást, csak jól működtetni egy üzemet. Dél-Morvaországban már bizonyítottak, ott egy csirkefarmot üzemeltetnek; Dél-Szlovákiában főként nagyüzemi sertéstenyésztéssel akarnak foglalkozni, de bővíteni, fejleszteni akarják a szarvasmarha-ágazatot is. Az állattenyésztéssel szorosan összefügg a növénytermesztés is – a cég állami és magánszemélyektől bérelt földeken, összesen 2600 hektáron gazdálkodik. (A cégtulajdonos a régióban terjedő hiedelmeket cáfolva azt állította, nem fizet magasabb bérleti díjakat, mint a környékbeli versenytársak: egy évre 1500, két évre 1600 koronát hektáronként. Cáfolta azt is, hogy ha hosszú lejáratú szerződéseket kötnek vele, hajlandó akár 2500-3000 koronát is fizetni hektáronként.)

A dánok tudnak sertést tenyészteni. Bizonyítja ezt az is, hogy Dánia a világ legnagyobb sertéshús-exportőre. Eric Jantzen és Erling Lerche-Simonsen természetesen az otthon jól bevált és széles körben alkalmazott rostás technológiát akarja telepíteni a füzesi, az alistáli és a nagydűri sertéstelepeken, amelyeket a küszöbtől a tetőig teljesen átépíttetnek. (Az összberuházás értéke eléri a 350 millió koronát.) Jantzen úr nem szívesen beszél a pénzről, arról, hogy a tervezett keretből eddig mennyit használtak fel a telepek rekonstrukciójára és az új irodaház építésére. Annyit azonban elárul, hogy a pletykákkal ellentétben nem kapott rendkívüli uniós vagy dán támogatást, sem pénzt, beruházási támogatást a szlovák agrártárcától. Azt azonban nem rejti véka alá, hogy tíz hónappal ezelőtt kaptak szubvenciófolyósítási ígéreteket a szaktárca egyes hivatalnokaitól, ám ezeket állítása szerint nem vették készpénznek.

– Nem számoltunk azzal, hogy az ígéretek valóra válnak. Ezt az is bizonyítja, hogy a vállalkozás beindítása előtt kidolgozott projektumunkban és a költségvetési tervezetünkben ezeket nem vettük figyelembe – jelentette ki Eric Jantzen, aki azt állította, cseppet sem bánták meg, hogy belevágtak dél-szlovákiai vállalkozásukba. – A hiedelmekkel ellentétben nem vagyunk gazdagok, kiváltságos helyzetben sem vagyunk. Ugyanolyan feltételek között vállalkozunk, mint a helyi agrártermelők. Nem kapunk dotációt vagy támogatást sem az EU-ból, sem Dániából, sem máshonnan. A tíz hónappal ezelőtt megfogalmazott elvárásaink nagyjából bejöttek. A gabonaárak ugyan a vártnál lényegesen alacsonyabbak, ám ez összeurópai jelenség. A tej felvásárlási ára viszont felülmúlta a tervezett szintet.

– Önök azonban sertésekre akarnak szakosodni – emlékeztettem a Dan-Slovakia Agrár Rt. társtulajdonosát a cég fő működési területére. – Tíz hónap alatt bizonyára tapasztalták, hogy a szlovákiai agráriumban nem minden működik úgy, ahogy kellene, hogy a felvásárlók nem tartják be az államilag meghirdetett minimális felvásárlási árakat sem. Dotációk sincsenek, hiába teljesítik a termelők az állam által megszabott feltételeket. Ezek a nem éppen fényes kilátások sem szegték kedvüket?

– Tisztában vagyunk azzal, hogy a sertésárak nagyon alacsonyak. A jelenség azonban nem egyedülálló, az elmúlt száz év átlagát figyelve az árak nagyon ingadoztak. Mi bízunk benne, hogy a felvásárlási árak már elérték a mélypontot és már csak emelkedni fognak. Egyébként jelenleg Dániában is alacsonyak a felvásárlási árak, koronában kifejezve kilónként 36 lehet.

– A Csallóközben nehezen jut termőföldhöz, a bérleti díjai pedig aránylag magasak. Keletebbre lényegesen kedvezőbb feltételekkel juthatott volna állami vagy bérelt földekhez. Arról nem is szólva, hogy zöldmezős beruházással állami kedvezményekben is részesült volna, amelyektől most – mivel csődbe ment céget vett át – nyilvánvalóan elesik. Ezt a tényt figyelembe véve sem bánta meg nagymegyeri befektetését?

– Továbbra is örülök, hogy társammal ezt a farmot vettük meg. Mi mindig egy Pozsonyhoz közeli térségben gondolkodtunk. Elvégre ez a legjobb mezőgazdasági terület, itt a legjobb az infrastruktúra is, és nem utolsó szempont volt számunkra Ausztria és Csehország közelsége. Az is igaz, hogy mindenért a véltnél keményebben kell harcolnunk, s hogy Szlovákiában minden ügyintézés nagyon hosszadalmas.

Helyi vállalkozókkal dolgoztatnak

A leendő három sertésfarmon már harmadik hónapja javában folyik a munka, a tervezett harminc új épületből az első már el is készült. Az építkezési és szerelési munkálatokat környékbeli cégek végzik. A tervek korántsem adnak lehetőséget a lazításra: az első hízósertéseket a jövő év októberében kell piacra dobni. Az anyasertés-állományt is Dániából hozzák be, a tervezett háromezer darabból az első 1200 darab kismalac már megérkezett, jelenleg karanténban vannak. Ha a sertéstelep rekonstrukciója a tervek szerint halad, az első vágósertéseknek 2003 februárjában, márciusában kellene napvilágra jönniük. A sertésfarmok építésével, felújításával párhuzamosan folyik az újmajori szarvasmarhatelep korszerűsítése. A cég vezetői a tehénállományt 1000–1200 darabra szeretnék növelni, terveik szerint két év múlva átlagosan 9 ezer literes tejhozamot kellene elérniük. (Az idei tervek még csak 7,5 ezer literes fejési átlagot feltételeznek.)

Az rt. 120 főt foglalkoztat, az építkezésen levőkkel együtt jelenleg 200-an dolgoznak az rt. telepein. A tulajdonosok mellett a cég három dánt foglalkoztat, ők irányítják az egyes részlegeket, a növénytermesztést, valamint a sertés- és szarvasmarha-tenyésztést. Meglepett, hogy az alkalmazottak őket nem tartják olyan jó szakembereknek, mint a tulajdonosokat. Tapasztalatomról Jantzen urat is tájékoztattam.

– A helybeliek eddig Dániát a magas szintű mezőgazdasági termeléssel azonosították. Több munkatársa bevallotta, többet várt az önök megjelenésétől. Szerintük vannak területek, amelyeken a régi vállalat idejében jobb eredményeket értek el, mint most. Ilyen például a borjúhalandóság. Egyesek azt állítják, három év alatt nem volt olyan magas arányú a borjúk elhullása, mint amilyen most néhány hónap alatt. Ezt a dolgozók, bár nem övék a felelősség, személyes kudarcként élik meg.

– Vannak kézzel fogható sikereink is. Például januártól 15–20 százalékkal emelkedett a tejhozam a múlt évihez viszonyítva, a növénytermesztésben emelkedtek a hozamok – a régiói átlagot nézve cégünk búzából figyelemre méltó eredményt ért el, 5,5 tonnát hektáronként. A borjúhalandóság aránya biológiai és szervezési problémák miatt átmenetileg valóban megugrott. A magas elhullás okozóját azonban úgy tűnik, mára sikerült lokalizálnunk, és a problémát orvosolnunk, amit az utóbbi hónapok eredményei is bizonyítanak. Aki szarvasmarha-tenyésztéssel foglalkozik, tudja, hogy egy, sőt néha két évbe is beletelik, amíg valamin változtatni lehet – mondta Eric Jantzen.

– Többen állították, hogy az elhullás ugrásszerű növekedését az is okozhatta, hogy immár nem savanyú tejet adnak a néhány napos jószágoknak, hanem frisset, amely ha hidegen került az állat gyomrába, a jószág legyengülését, végül pusztulását okozhatja.

– Én erről nem tudok, ez a részlegvezetők dolga.

Nem lesz orrfacsaró bűz

A Csallóköz édesvízkészlete miatt nem kerülhetjük meg a környezetvédelemmel összefüggő kérdéseket sem. Jantzen urat főként arról faggattam, mi lesz azzal a tömérdek híg és szilárd hulladékkal, amelyet 3 ezer anyasertés és 60 ezer vágósertés egy év alatt produkál. Nálunk ugyanis még azt tanítják, hogy a sertéstrágya felettébb agresszív, bizonyos töménységben már árt a földnek, pontosabban égeti a növényzetet, nem lehet egész évben trágyázni vele.

– Óriási tartályokat építünk, ezekben tároljuk majd a szilárd hulladékot. A híg trágyát, a szigorú uniós normákat betartva, a földeken hasznosítjuk. Ez kizárólag technológia kérdése – jelentette ki Eric Jantzen. A térség lakóinak pedig azt ígéri, hogy nem kell orrfacsaró bűztől tartaniuk.

Ebben maradtuk.