Nyolcvanöt év telt el kíméletlen őszinteségben

Érsekújvár. Az irodalom – karnyújtásra 2008 kulturális rendezvény első idei estjének Holbay László érsekújvári születésű költő, író volt a vendége. Miskolc és Budapest után a Csemadok érsekújvári székházában mutatták be január 21-én a szerző 112 Vers című kötetét.

A város szülöttét Kecskés Ildikó, az Anton Bernolák Könyvtár munkatársa, az est szervezője köszöntötte, aki az életrajzi adatok felsorolásakor keserűen csak annyit jegyzett meg: a lelkiismeretes nyelvtanár sosem az elismerésért dolgozott, alkotott; de azt soha nem is kapta meg. Holbay László verseit Galán Géza színművész és a Csemadok-alapszervezet mellett működő Verszuhatag Irodalmi Kör tagjai tolmácsolták a közönségnek. Az est forgatókönyvét minden bizonnyal maga a szerző írta, mivel egy-egy szép költeményét kedvelt komolyzenei darabokkal tette érzékletesebbé.

Holbay László 1923-ban született Érsekújvárott, és ugyanazt az iskolát látogatta, ahol egykor Kassák Lajos is tanulta a betűvetést. A diákjaival szemben mindenkor következetes nyelvtanárnak a hallgatás harmincöt éve után tíz év leforgása alatt tíz kötete jelent meg. „Arccal a közönség, a nagyérdemű felé fordulok. Még a tantermek falai közt járva rájöttem arra, hogyan kell közel engednem a verset a diákokhoz… És ha mindehhez még zene is párosul, nincs szükség több magyarázatra. A mai napig keményen dolgozom azon, hogy a tíz kötetem nyomdaköltségét kifizessem” – állt az egész életére jellemző őszinteséggel és nyíltsággal az érsekújvári közönség elé Holbay László.

Egyik legismertebb, a deportálásról szóló, külföldre csempészett verse alá jó barátja, Holbay – egy magyarországi orvos – nevét írta alá, a vers San Franciscóban jelent meg a nyolcvanas évek elején. Később a költő megtartotta ezt az alkotói nevet. Első verse ötvenhat novemberében jelent meg nyomtatásban, és a költő fél évvel később az önkéntes hallgatást választotta. Három évtizeden keresztül hallgat, a bársonyos forradalom Kaliforniában éri, majd ismét írni kezd. Életének hetvenedik éve táján csodálatos szerelmes versek kerülnek ki a tolla alól, az érsekújvári olvasók kedvenc versei 1999-ben jelentek meg Margaréta címmel. Holbay László első verseskötete 1997-ben Elhallgatott énekek címmel látott napvilágot. „Kétféle magány létezik. Az egyik, amikor a magányos ember beleolvad a természetbe. A másikra az a fajta reménytelenség a jellemző, amely önmagát pusztítja el” – tolmácsolta versei különös hangulatvilágát a szerző. Holbay László Chopin édes-bús dallamával köszönt el a közönségétől: Valse de l’adieu….