Nő a cinizmus és a kiábrándultság

Mrva Marianna a Szlovák Tudományos Akadémia (SZTA) Szociológia Intézetének kutatója és a Fórum Kisebbségkutató Intézet munkatársa. Szakterülete a társadalmi és az intézményes bizalom.

Válságban a bizalom

Előadásában általánosságban elhangzott, hogy az egymásba, a politikai és társadalmi intézményekbe vetett bizalom válságban van, ezt kutatások is alátámasztják. A cinizmus és a kiábrándultság ugyanakkor nő. Mindez hogyan befolyásolja a választási kedvet? Hogyan függ össze a bizalom és a politikai részvétel? Vajon a politikai részvétel feltétele, hogy az emberek bízzanak a politikai rendszerben és annak intézményeiben? Mrva Marianna két megközelítést mutatott be. Ha nincs meg a bizalom, akkor jön az közügyektől való eltávolodás, ami később oda vezethet, hogy aláássa a demokrácia hatékonyságát. A másik, ellentétes vélekedés abból a feltételezésből indul ki, hogy a bizalmatlanság motiváló tényezőként működhet és a választókat arra ösztönzi, hogy változást eszközöljenek. A nagyfokú bizalom viszont éppen az elkényelmesedést eredményezheti, hiszen úgy gondolják az emberek, nincs szükség rájuk, minden jól működik. Előadásában szó volt továbbá a politikai részvétel másik fontos tényezőjéről, a politikai hatékonyság érzéséről. Mrva Marianna elmondta, ha a politikai hatékonyság magas bizalommal párosul, akkor az motiválja a választásokon való részvételt. A bizalom hiánya a polgári elégedetlenséget, bojkottokat motiválhatja.

A választásokon való részvétel témájánál a szociológus a SZTA 2022 decemberében, online adatgyűjtés formájában végzett kutatását vette alapul. A teljes, országos mintán belül volt egy magyar minta, amelyben 300 szlovákiai magyart kérdeztek, akiknek magyarul tették fel a kérdéseket. Megállapítható, hogy Szlovákiában az intézményekbe (akár állami, akár politikai) vetett bizalom sok esetben alig haladja meg a 10 százalékot. Egyetlen olyan intézmény sincs, amiben a megkérdezettek több mint a fele megbízna. Ebben a szlovákiai magyarok és a szlovákok között nincs különbség. A politikai kompetenciák alapján, a politikai kérdésekben való jártasság alapján megállapítható, hogy a megkérdezettek harmada érzi magát bizonytalannak, ha politika kerül szóba és 40 százalékuknak túlságosan bonyolult a politika. A kutatásból kiderül, hogy a megkérdezettek harmada érzi úgy, hogy a rendszer lehetőséget ad, hogy kifejezzék a véleményüket. 20 százalék az, aki azt gondolja, az átlagember tudja befolyásolni a politikát. Nagyon kevés, alig 20 százalék azok aránya, akik bíznak a politikusokban, a professzionalitásukban. 55 százalék gondolja úgy, hogy a szavazatukkal nem tudják befolyásolni a politikai helyzetet. A választási hajlandóságnál közel 70 százalékot mértek, itt sincs nagy különbség a szlovákok és a szlovákiai magyarok között. Mrva Marianna megvizsgálta azt is, mitől függ, hogy a választók rendszerellenes, antidemokratikus pártokra szavaznak-e. Akik ezekre a pártokra adják a voksukat, azoknál különösen alacsony a politikai és az állami intézményekbe vetett bizalom, kedvelik az összeesküvés-elméletet és meggyőződésük, hogy változást tudnak elérni.

Választói dilemmák

Rákóczi Krisztián politológus, a budapesti Nemzetpolitikai Kutatóintézet munkatársa előadásában bemutatta a részvételi arányok változását, a választói mobilitás csökkenésének tendenciáját Szlovákiában, a 2010-es parlamenti választástól kezdődően, járási szintre lebontva. A dunaszerdahelyi járás a 2006-os és 2010-es választáson még kiemelkedően magas részvételi arányt produkált, azóta viszont jelentősen csökken ez az arány, választásról választásra. 2012-ben még mindig az országos választási átlag felett produkált, ami akkor 59 százalék körül volt. 2016-ban már megváltozott a választói mobilitás, ekkor a járás lakosainak csak 56,5 százaléka járult az urnák elé. Fokozatos apátia és lemorzsolódás figyelhető meg a magyarlakta járásokban. 2016-ban a komáromi járás országosan is sereghajtó volt, csupán 49 százalékos részvételt produkált. Rákóczi aláhúzta, ha a két magyar többségű járásban alacsony a választói mobilitás, akkor az öt százalék elérése lehetetlen. 2020-ban az országos trendekben történt változás, az előző évekhez képest többen mentek el választani, az országos részvételi arány 2020-ban 66% volt. A magyar választók aránya is növekedett, de nem olyan arányban, mint a szlovákoké. Dunaszerdahely 62%-ot produkált 2020-ban. „Ami egészen megdöbbentő, hogy 2020-ban a tíz legrosszabbul teljesítő járás között nyolc magyarlakta, dél-szlovákiai járást találunk. Az abszolút sereghajtók között ott van a komáromi járás 53%-os részvételi aránnyal” – hangsúlyozta Rákóczi. Pártokra lebontva diagramon szemléltette, hogy a Híd jelentősen elvesztette a szavazói bázisát 10 év alatt és 2020-ra összeomlott. Míg az „MKP eredménye változatlan maradt, ez az eredmény 2010-ben beállt földbe és azóta is ott található” – mondta Rákóczi és felhívta a figyelmet arra a tényre, hogy a Híd jelentős magyar nemzetiségű szavazatvesztéséből az MKP semmit nem tudott hasznosítani. A szlovák pártok egyre jobban tudnak meríteni a magyar választókból, az OĽANO messze a legnagyobb növekményt a dél-szlovákiai járásokban érte el. Rákóczi is hozott egy közvélemény-kutatási eredményt, amit áprilisban végeztek, és 800 fős minta volt, magyar anyanyelvűek képezték a megszólítottakat. Ez alapján 40% ígérte biztosra a választáson való részvételét, további 40% valószínűsíti, szerinte a valós szám 55 százalék környékén lehet.

Kellene a képviselet, de...

Öllös László politológus előadásának alapkérdése az volt, mit kívánnak a magyar választók és mit kínálnak számukra a politikai pártok? A legfontosabb elvárás a képviselet. Visszatekintésében összefoglalta a 90-es évek pártközi vitáinak eredményeit, elvárásait, amelyek az önkormányzatiság, a nyelvi egyenlőség, a speciális gazdasági fejlődés és az alkotmányos egyenlőség voltak. „A későbbiekben azonban már nem jelenik meg az összes párt formális programjában az alapkérdések mindegyike” – hangsúlyozta Öllös. 2012-ben a civilek próbálták visszatéríteni a politikai képviseletet a korábbi állapothoz, ez formálisan sikerült, de a célok nem voltak annyira fontosak, hogy közös választási indulás alapjául szolgáljanak. Más szempontok, érdekek fontosabbak lettek és „ekkor a 90-es évektől eltérően már nem a célok elérésének módja osztja meg a feleket, hanem maguk a célok”. A konferencia utáni vitában szó volt arról, vajon válságban van-e demokrácia? Jó-e az, hogy Szlovákiában ennyire szétaprózodott a pártrendszer, érdemes-e ezt a kérdést boncolgatni vagy el kell fogadni, hogy nálunk nagy a fluktuáció és kevés stabil párt van.

Végezetül megállapítható volt, hogy a hat előadó közül egyik sem látja optimistán a magyar pártok jövőjét a parlamenti választáson. Az elmúlt 30 évben kiesett a pártok célkitűzéseiből, hogy megteremtsék a kisebbségi jogok intézményes rendszerét Szlovákiában, ami kormányváltásoktól függetlenül jogbiztonságot biztosít a kissebségeknek, mutattak rá.