Népviseleti babák Strasbourgban

A kiállítást Bauer Edit és Schmitt Pál nyitotta meg az Európai Parlament Északi Galériájában. Nagy érdeklődés kísérte a megnyitót.

Szobiné Kerekes Eszter szervező kitartó munkával elérte, hogy a gyűjtemény szakmailag és a kivitelezést tekintve is szinte hibátlan. A helyi népviseletet jól ismerő asszonyokat kértek fel Dél-Szlovákia szerte, akik szívesen megvarrták a miniatűr ruhákat. Első alkalommal 1998. március 15-én Révkomáromban nyílt egy aránylag szerény kiállítás, amely a szlovákiai magyar tájegységek népviseletéből adott ízelítőt. Aztán a tárlat egyre gazdagodva vándorolt, bejárta Szlovákia magyarlakta vidékeit, megfordult Magyarországon, eljutott a morvaországi Brünnbe, valamint 2000-ben a hannoveri világkiállításra, az EXPO 2000-re is. A kiállítás külön érdeme az ötletes megoldás, hogy a kis „babacsaládok” nem csupán a felnőtt női és férfiviseleteket mutatják be, hanem a gyermekruházkodást is. Több tájegységnél azt is szemléltetik, milyen módon kötötték magukhoz az asszonyok egykor a csecsemőt, s mibe öltöztették.

A kiállítás elsősorban Búcshoz kötődik, a kezdetektől Szobi Eszter és a tragikus hirtelenséggel elhunyt Szobi Kálmán munkálkodott a létrehozásán. Itt hozták létre a Kultúráért és Turizmusért Társulást, s ennek égisze alatt rendezik meg évente a kiállításhoz kötődő konferenciát: az Emese Udvarházi Napokat. Ez a rendezvény lényegében a rendszeres kapcsolattartást, találkozást is biztosítja a Dél-Szlovákia különböző pontjain élő pedagógusok, a viseletet varró asszonyok, adatközlők és mindazok között, akik valamilyen formában hozzájárulnak az anyag gyarapításához.

Érdemes a kiállítás vendégkönyvéből idézni: „Csodálatos látni ezt a változatosságot a felvidéki népviseleteken. Akár az unió jelszava is lehetne: változatosság az egységben.” (Olajos Péter, Magyarország). A kiállítást Strasbourgban is nagy érdeklődés övezte.