Nemzetközi betlehemes találkozó Jánokon és Tornaújfaluban - huszadszor

Ahogy azt lapunknak Kupec Zsófia, a Kassa Megye Kulturális Központjának referense elmondta, a kétnapos rendezvényt a szokásokhoz híven idén is két helyszínen tartották meg. Míg az első napon mindig egy előre kiválasztott településen bonyolítják le a rendezvényt, a második napon idén is Jánokon léptek fel a találkozón résztvevő betlehemes csoportok. „Az idei találkozó első napjának helyszíneként Tornaújfalura esett a választás, ahol szintén az idősebb korosztály tartja a mai napig a betlehemezés hagyományát. A műsor a Garagulya Gólyalábas Komédiás Kompánia adventi szórakoztató előadásával kezdődött, melyet a betlehemes csoportok fellépése követett a helyi kultúrházban. Annak ellenére, hogy egy nagyon kicsi Bódva-völgyi településről beszélünk, a helyiek továbbra is fontosnak tartják ezeknek a néphagyományoknak az ápolását és azok átadását a fiatalabb generációnak. Ezek nem utolsó sorban azért is fontosak, hogy a magyarság a Felvidék ezen részén is megmaradjon” – közölte lapunkkal Kupec Zsófia azzal, hogy a találkozó első napját legutoljára a Kassához közeli Abaújszinán (Seňa) tartották. „Tornaújfalura azért esett a választás, mert itt is van egy élő betlehemes hagyomány, a falu csoportja évről évre részt vesz a találkozón. A tornaújfalui és jánoki csoportok mellett természetesen Magyarországról, illetve Szlovákiából is érkeztek hozzánk vendégek. Mivel itt élünk Szlovákiában, úgy gondoltuk, hogy a szlovák-magyar kultúra megismerése érdekében egy szlovák csoportot is meghívtunk” – magyarázta Kupec Zsófia.

Visszatekintés a múltba

Míg a betlehemes találkozót az utóbbi néhány évben már Kassa Megye Kulturális Központja szervezi, a jánoki betlehemesek rend szerinti bemutatkozása hosszú éveken át Bankó Ibolya, a jánoki kulturális élet egyik fő mozgatórugójának kezében volt. Bár a betlehemezés képzeletbeli stafétabotját már átadta a fiatalabb generációnak, úgy véljük, a két évvel ezelőtt vele készült beszélgetésünk egy részét illő idecsatolnunk, ugyanis a jánoki betlehemezés évtizedekkel ezelőtt történt újjáélesztése és tovább éltetése az ő nevéhez fűződik. „Minden jánoki gyerek tudja, hogy a berdókkal vigyázni kell, de amennyire félnek tőlük, legalább annyira várják őket. Egyszer régen egy kisgyerek annyira megijedt, hogy bebújt a szekrénybe és csak nagy nehezen tudták kivenni onnan, úgy beszorult. Tudni kell, hogy a berdónak, vagyis az ördögnek minden meg van engedve. Szemtelenkedhet a fiatalokkal és az idősekkel, csinálhat minden rosszat, hisz neki ez a dolga. Ettől függetlenül az ijesztő berdókra és önmagára a betlehemezésre a felnőttek és a gyerekek örömmel emlékeznek vissza. A fiúknak igazából egy afféle kitüntetés, megtiszteltetés a betlehemezésben való szereplés. Mindig jóval több fiú jelentkezik, mint amennyinek szerepet tudunk adni. A hat szereplőt a kecskés, fehér berdó és a fekete (az öreg – a szerk. megj.) berdó, az angyal, az első pásztor és a két másik pásztor teszi ki. Az angyalnak és az első pásztornak szépen kell énekelnie, a berdó szerepét pedig a leghuncutabb kapjaˮ – kezdte két évvel ezelőtti mondókáját ezekkel a sorokkal Bankó Ibolya, a faluban. Jánokon emberemlékezet óta ápolják a betlehemezés hagyományát.

Újraindult néphagyomány

Miután Bankó Ibolya 1988-ban férjével visszatért Pozsonyból Jánokra, a Szőttes néptáncegyüttes egykori tagjaként és a kultúra szerelmeseként is ismert asszony a jánoki betlehemezés ujraindításán fáradozott. „Tudomásunk szerint utoljára 1978-ban járták a faluban a betlehemest. Az utolsó szerepelők egyike Nagy Ottó volt, majd tíz évvel később, 1988-ban fiatalabb testvérével Nagy Olivérrel elkezdtük újból betanulni a szerepeket. Az elején rengeteg segítséget kaptam Tobák Lászlótól, ő segítette a fiúk betanítását és nála próbáltunk, de miután meghalt, a mi házunkban folytattuk a felkészülést, és karácsonykor is mindig nálunk volt a gyülekező. 1988 óta a koronavírus által okozott világjárvány megjelenéséig minden éven sort kerítettünk a betlehemesreˮ – mondta korábban Bankó Ibolya. A betlehemezés a karácsonyhoz kötődő legismertebb magyar népszokás. Egy olyan többszereplős dramatikus játékról van szó, melynek szereplői a kis Jézuson kívül Jézus születésének tanúi. A népszokásban két hagyománykör ötvöződik: a kereszténység előtti pogány és antik gyökerű képzetek, valamint az ünnep keresztény jellegéből fakadó szokások. Neve a bibliai Betlehem városának nevéből ered. A népszokás célja a gonosz ártó szellemek elűzése zajkeltéssel, jelmezek és álarcok viselésével