Német segítség az ipolysági református templomnak és gyülekezeti központnak

Így került egy pusztulásra ítélt mindössze 45 éves templomból – padok, szószékek, ablakok, ajtók és szőnyegek – 12 ezer euró értékben egy másik helyre, ahol hamarosan Isten igéje szól a gyülekezet lelki épülésére. Az ott tapasztaltakat osztotta meg a Reformata olvasóival Lengyel Zoltán.

Tizenkét órás autóút után, több mint 1200 kilométerrel mögöttünk éjfél után fél órával érkeztünk meg Bielefeldbe a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház kilenc személyes mikrobuszával. Az Áldás program volt koordinátora, Reinhard Fischbach fogadott bennünket még a késői óra ellenére is vacsorával.

Vasárnap délelőtt Bielefeld Béthel városrészében megtartott evangélikus istentiszteleten vettünk részt. Szembetűnő volt, hogy a nyolcvan résztvevő közül velünk együtt is csak négyen-öten voltak harminc év alattiak. Vezetőnk, Reinhard Fischbach megmutatta a jobb időket is látott városrészt, amelyet az evangélikus egyház diakóniája épített ki. Bethel 12 000 embernek adott otthont, ahol 2000 diakónus és diakonissza 5000 sérültről tudott gondoskodni, úgy, hogy mindent saját maguk teremtettek meg a szükségleteikhez. Volt pékségük, postájuk, iskolájuk (az óvodától egészen az egyetemig), öregotthonuk, asztalos, bádogos és egyéb szerelő műhelyei, templomaik, kápolnáik és temetőjük is. Önfenntartó gyülekezeti közösség volt a bétheli. Hétköznapjaikban, mindennapi munkájukban élték meg Isten iránti szeretetüket és az ebből fakadó szolgálatukat. Mára Béthel viszont lelkileg teljesen megüresedett. Több nem vallásos ember is odaköltözött az úgynevezett békesség szigetére. Az ottani emberek életszemlélete fokozatosan megváltozott. Értékrendjükben az első helyet a pénz vette át. Jelentéktelenné váltak a közösségeik, a szolgálat és a gyülekezet. A régi házak helyére újakat építenek a profit miatt vagy azért, hogy modernebbek legyenek a „mindig jobbat, a régit lecserélni” szemléletmód elve alapján. Ebéd után néztük meg azt a pár kilométerre lévő 1965– ben épült templomot, amelyet halálra ítéltek, mert elfogyott belőle a gyülekezet. Mi ennek köszönhetően érkeztünk Németországba, hogy a most épülő ipolysági templom és parókia gondjait megoldjuk. Az innen kapott liturgiai berendezés továbbra is Isten dicsőségét szolgálják majd egy távolabbi helyen és remélhetőleg sokkal hosszabb ideig, mint előző helyükön. Délután még ellátogattunk abba a raktárhelyiségbe, amelybe a kidobásra ítélt, de mások számára értékes dolgokat raktározták.

Az épülőben lévő ipolysági templom számára 28 padot, 2 Úr asztalát, 1 szószéket, 45 m2 kő- és 150 m2 faburkolatot, 8 műanyag- és 1 fa ablakot, 3 vastag fa ajtót, 5 egyszerű ajtót, márvány ablakpárkányokat, 2 szőnyeget és egyéb apróságot hoztak el az önkéntesek Németországból. Becsült értékük 12 ezer eurót tesz ki.

Reinhard Fischbach megmutatta azt az öregotthont is ahol dolgozik, amelyet amint elnéptelenedik, szintén lebontanak.

Számunkra nagyon szokatlan dolgokkal a fejünkben hosszú beszélgetések után tértünk nyugovóra.

Hétfőn kora reggel érkeztünk meg a pusztulásra ítélt templomba. Egy helyiségbe gyűjtöttük össze a mozdítható dolgokat, utána nekiveselkedtünk a templom kő- és a mennyezet faburkolatának. Négy ablakot is kibontottunk. Napközben több helyi látogatónk is volt, akik kérték, hogy ha majd elkészült az ipolysági templom küldjünk képeket, had lássák hova kerültek az általuk ismerős tárgyak. Az egyik 71-éves valamikori gyülekezeti tag egész nap kivette a részét a kemény munkából.

Kedden tovább folytattuk előző napi munkánkat. Ebéd után megérkezett a kamion is, amelyre zuhogó esőben éjfélig folyamatosan raktuk fel az elszállításra kiválasztott dolgokat.

Szerda egész délelőtt folytatódott a rakodás. Ebéd után indultunk haza.

Csütörtök hajnalban érkeztünk haza. A Németországból hozott szállítmányt péntek délután raktuk ki a kamionból Ipolyságon.

Az épülőben lévő ipolysági templom számára 28 padot, 2 Úr asztalát, 1 szószéket, 45 m2 kő- és 150 m2 faburkolatot, 8 műanyag- és 1 fa ablakot, 3 vastag fa ajtót, 5 egyszerű ajtót, márvány ablakpárkányokat, 2 szőnyeget és egyéb apróságot hoztak el az önkéntesek Németországból. Becsült értékük 12 ezer eurót tesz ki. (Reformata, iski)