Nemcsak megéli a kreativitást, tanítja is

Kellemes napsütéses októberi délelőttön érkezem Takács Ivetához, aki családjával a felújított nagyszülői házban él. A meleg, otthonos színek nemcsak a ház belsejét, berendezését jellemzik, hanem a küldő tereket, az udvart is, de a festőművész lénye is annyira barátságos, közvetlen, hogy olyan érzésem van, mintha már hosszú évek óta ismernénk egymást.

Kreatív tevékenységek

Kávéval és frissen sült süteménnyel kínál, azt mondja, a sütés az egyik hobbija, de főzni is szeret, valószínűleg azért, mert ezek is kreatív tevékenységek. A másik kedvtelése a kert, a gyógynövények, virágok. Ezen kívül gyerekekkel is nagyon szívesen foglalkozik, őket festeni, rajzolni tanítja. Ideje nagyobb részében pedig a festéssel foglalkozik. Azt mondja, az emberek általában jól fogadják a művészetét, de néha rácsodálkoznak, hogyan lehet a festészettel, az alkotással napi szinten foglalkozni. Közel áll hozzá a spiritualitás, a hétköznapokban viszont a logikai gondolkodásra, a jó szervezőkészségre, a problémamegoldásra is nagy szüksége van.

Fenntartani a kreativitást

Mostanában akrilfestékkel fest vászonra. „Az akrilfestéket azért szeretem, mert nem csak sima felületeket lehet képezni vele a vásznon, hanem úgynevezett struktúrpasztával kiegészítve kidomborodó formákkal, mintákkal lehet érdekesebbé tenni az alkotásokat. Régi álmom olyan sorozatot alkotni, amely a vakoknak és gyengénlátóknak készülne ezzel a technikával, hogy érintéssel, tapintással adhassak élményt számukra. Nagyon sok terv, elképzelés már évek óta megvan a fejemben, de csak most kezdem a vászonra vinni azokat. Ilyen például az arannyal díszített szecessziós sorozat, vagy a japán papírra tervezett művek. Aki fest, vagy bármilyen más kreatív munkát végez, az tudja, hogy az alkotási folyamat időnként elakad, főleg, ha hosszabb ideig maradunk egy technikánál. Ezért szeretek én is több dologgal egyszerre, vagy felváltva foglalkozni. Jelenleg négy megkezdett vászon van a ház különböző pontjain. Ha egyedül vagyok, csönd van körülöttem, mindig eszembe jutnak ötletek, hogy mivel kellene folytatni, így dolgozom egyszerre akár több munkámon is” – magyarázta.

Újrakezdés

Iveta gyerekként kezdett a képzőművészettel foglalkozni, mindig szeretett elmerülni az alkotásban. Nemcsak a rajzolt, hanem agyagból kezdetleges szobrocskákat is készített. A vegyészeti középiskolában a pad alatt is rajzolt a tanórákon, az érettségi után jelentkezett a képzőművészet szakra, végül mégis feladta a terveit. Ahogy felnőtt, a rajzolás, festés háttérbe szorult, bő tíz évvel ezelőtt, mikor a fia már felnőtt, újra előjött benne az a jó érzés, amelyet alkotás közben szokott érezni, ezért ismét elkezdett több időt szentelni a kedvtelésének, míg teljesen fel nem adta a könyvelői munkáját, hogy csak a festésre tudjon koncentrálni. „Belső ösztöneim súgták azt, hogy újra elő kellene venni a vásznat és az ecseteket. Művészellátó üzlet nincs a környékünkön, ezért az interneten kerestem és rendeltem alapanyagokat, eszközöket. Ahogy megérkezett az első csomag, egymás mellé raktam a színes festékeket, újra ráéreztem a festés szépségére. Ez 2010-ben történt. A kék szín mindig a kedvencem volt, így kék sorozattal és öntött technikával kezdtem, vagyis a vásznat a földre tettem, több, vízzel kevert akrilfestékkel öntöttem le, és hagytam, hogy a színek keveredjenek, egymásba folyjanak. Az univerzumot, bolygókat idéző alakzatok, dombormű szerű ábrák jöttek létre. Hagytam, hogy ráérezzek, mivel kellene még kiegészíteni, és más technikákkal ötvözve készült el a végeredmény. Általában a nonfiguratív alapokra figuratív motívumokat, szimbólumokat festek, vagy más applikációkkal is kiegészítem” – részletezte.

Vibráló színek

A kék sorozat után a föld színeit is vászonra vitte az autodidaktaként tanuló Takács Iveta, majd ahogy magabiztosabbá vált, úgy kezdett el figurákat ábrázolni, illusztrációkat készíteni. Van olyan sorozata, amelyen az arany színek dominálnak. Általában minden festményén megjelenik a spiritualitás, a különféle vallási és más szimbólumok, például a ókori bizánci kultúra jelképei. Vannak művei, amelyekhez modelleket is felkér. A házuk felújításakor az ő kérésére építettek be hatalmas ablakokat, alakítottak ki nagy tereket, amelyekben most nagyon jól érvényesül a festmények szépsége és a rávetülő fények hatására a különféle színek minden napszakban másképp mutatkoznak meg, szinte életre kelnek a festmények. Szecessziós technikával készült alkotásait Gustav Klimt osztrák festő művészete ihlette. Nagyon szereti az imaginatív, álombeli képek, a fantázia szüleményeinek megjelenítését.

Az alkotás öröme

Iveta elmondta, nagyon különleges érzések jönnek benne elő alkotás közben, de azt mindig ki kell várnia, nem tud úgy dolgozni, hogy előre meghatározott időt alkotással töltsön. „Szeretem ezt az érzést, teljesen feldob, képes vagyok egész éjszakákat a festéssel tölteni, akkor is, ha tudom, hogy másnap fáradt leszek. Az is igaz, hogy ha szorít a határidő, akkor mindig hatékonyabb vagyok, előfordult, hogy egy félig kész festményt azért fejeztem be rövidebb idő alatt, mert kellett egy kiállításhoz, de nem lehet erővel siettetni az alkotás folyamatát. Általában a vízió már rég megvan, mire a vászonra kerül.

„Nem tudok minden nap alkotni, mert ott van a napi rutin, a kötelességek, de ha több időt tölthetek egyedül, akkor nagyon hatékony tudok lenni. Olyankor úgy érzem, mintha kilépnék a mindennapi realitásból, és úgy gondolom, ez az érzés, az alkotásból fakadó öröm és az alkotásvágy soha életemben nem fog megszűnni bennem, kisgyerek koromtól végigkíséri az életemet”

– fogalmazott. Az első alkotásai, amelyekre emlékszik, körülbelül hatéves korában készültek. Az ötletek általában reggel, ébredés után jönnek benne elő, olyankor leírja, hogy el ne felejtse. A leginkább a zene inspirálja, alkotás közben sokat segít neki abban, hogy elengedje a fantáziáját, kizárja a külvilágot.

Mindenki egyedi

A negyedi festő három éve foglalkozik alapiskolás gyerekekkel, nyáron többször tartott nekik napközis tábort, egész napos foglalkozásokat. Mostanában képregényszerű rajzokat, könyveket készítenek. „Próbálok minél jobban megismerkedni a világukkal, hogy megértsem, mit szeretnek, így lehet közel kerülni hozzájuk. Az alapokat együtt készítjük el, de a történeteket maguk találják ki, én csak vezetem őket. Semmit sem erőltetek rájuk, hogy minél inkább tudjon szárnyalni a fantáziájuk. Minden gyermekben megtalálható a kreativitás, de más-más formában mutatkozik meg. Azt tanítom nekik, hogy nincs csúnya rajz, mindegyik jó valamiben, csak más. Meglepő, hogy mennyi komplexus van bennük, mindig másokhoz hasonlítják magukat és az alkotásaikat, ezért azt próbálom tudatosítani bennük, hogy mindegyikük egyedi, és úgy jó, ahogy van. A jövőben szeretnék komolyabban foglalkozni velük, jó lenne egy helyet kialakítani, ahol megteremthetnénk a körülményeket számukra az alkotáshoz. Szeretném, ha kibontakozhatna bennük a már említett jó érzés, amely az alkotásból fakad, legyen az festészet, rajz, lakberendezés, vagy bármilyen más tevékenység, csak megmutatkozzon a kezük munkája a környezetükben. Ki kell hozni belőlük azt, ami adott és amiben a legjobbak” – hangsúlyozta. Takács Iveta és családja otthonában ez teljes mértékben megvalósul, hiszen a berendezés nagy részét ő maga díszítette, de a férje is több bútordarabot készített, így alkottak közösen egyedi, a személyiségüket tükröző otthont.