Nem zálogház és nem ingatlanközvetítő a hivatal

Hóka László: „Nagyon egyszerű volna jónak lenni, mindenkinek mindent mosolyogva megígérni”.Somogyi Tibor felvétele Kifogásolja még, hogy homály fedi a parlamenti képviselő asszisztensének nevét. Lakóhelyén kerestük fel Hóka Lászlót.

– Polgármesteri teendőim ellátásában nincsenek elmaradásaim, s aki valóban beszélni akar velem, egész biztosan megtalál. Úgy hozta a sors, hogy miután bekerültem a parlamentbe megválasztottak polgármesternek is. Nem lett volna tisztességes cserben hagyni a kürti választókat, de a törvényhozási folyamat is érdekelt. Vállaltam a többletmunkát. A parlamenti ülésszak idején ugyan Pozsonyban tartózkodom, de hétfőnként, valamint a hét végén a falu ügyeivel foglalkozom. Asszisztensem, Danczi József pedig vagy a kürti, vagy a párkányi irodában intézi a teendőket – reagált a kifogásokra Hóka László. Megjegyezte, tisztában van azzal, hogy akadnak olyanok, akik nem szeretik. Főleg azok, akik hiába fordulnak anyagi segítségért a községi hivatalhoz.

– A törvény értelmében akkor vagyunk kötelesek segíteni a rászoruló helyi lakosokon, ha elemi katasztrófa miatt kerültek nehéz helyzetbe. Testületi döntés született arról, hogy senkinek sem adunk egyéni anyagi támogatást. A szociális segély a járási hivatalok illetékes osztályainak hatáskörébe tartozik. Hiába is kérnek tőlünk például lakhatási támogtást azt állítva, hogy Érsekújvárban a járási hivatal szociális osztályán ezt ajánlották, amikor mi csupán a jogosultságot igazolhatjuk. Fizetnie a járási hivatal illetékes osztályának kell. Mellesleg, a szociális támogatások kérdésében a testületi döntés a mérvadó. Kürtön tehát íratlan szabály, hogy egyéni kérvényezők sem kölcsönt, sem lakást nem kapnak a községtől. A hivatal nem zálogház és nem ingatlanközvetítő – sorolta a képviselő.

A 2200 lakosú faluban a munkanélküliség hozzávetőleg 20 százalékos. Amikor lehetőség nyílt rá, a hivatal közhasznú munkára alkalmazta az érdeklődőket, három év alatt több mint 120-an dolgozhattak, újabb munkalehetőség márciustól esedékes.

– Amikor polgármester lettem, a község költségvetése 1998-ban 7,2 millió korona volt, viszont 3,5 milliós adósságot örököltem; 750 ezer koronányi kifizetetlen számlát, s a hivatalnak csak 200 ezer korona készpénze volt. Alaposan meg kellett gondolni, mire költünk, ésszerűsíteni kellett a kiadásokat. Az 1999-es év nehéz volt, de rendeztük a tartozásokat, a kölcsön 20 százalékos kamatát 12 százalékra módosítottuk, az adósságot 1,2 millióra csökkentettük. A szigorú pénzügyi fegyelemnek köszönhetően nekiláthattunk a falu fejlesztésének, megkezdtük a kultúrház felújítását, az egyik legjelentősebb beruházás – közel 7 millió korona értékű – a víztartály építése és vízvezeték-hálózat bővítése. De ez mintha nem érdekelné a lakókat.

Mint ahogy az sem, hogy mint általában mindenütt, a költségvetésből Kürtön is hozzájárulnak a nyugdíjasok (66.ezer korona), az iskolások (48.ezer korona), valamint az óvodások (31 ezer korona) étkezéséhez, anyagi segítséget kap a sportszervezet, a vöröskereszt, a cserkészek és a tűzoltók egyesülete, a Csemadok, az egyház, miközben 350 ezer koronába kerül a közvilágítás, a hulladékszállítás, az ingatlanok és a hivatal rezsije.

– Rendszerint a közügyek akkor érdeklik az embereket, ha egyéni dolgaik alakulnak jól – utaltunk a panaszlevél tartalmára.

– Őszinte leszek. A munkanélküliség nem helyi specialitás, hanem országos probléma, ám Kürtön 4–5 család szorul valóban segítségre. És nem kizárólag romákról van szó. A faluba havonta 7–800 ezer korona érkezik szociális segély címén. Nem a pénzhiány a legnagyobb gond, hanem az, hogy sokan nem tudják beosztani az anyagiakat. Nem tudatosítják, ha a játékautomaták nyelik el a százasokat, nem jut élelemre, sem azt, hogy a gázszámlát nyáron is fizetni kell. A falu költségvetése nem arra van, hogy ebből térítsük egy-egy család 12 ezer koronás gázszámláját. Bár a faluban vannak üres épületek, nem tudunk házat vásárolni a polgároknak. Következetesen vissza kell utasítanunk az ilyen és ehhez hasonló kéréseket.

Hóka László nyíltan beszélt arról, hogy zömmel a roma családoknak vannak teljesíthetetlen követeléseik. Jogosan igényelték, hogy karbantartsák a házukhoz vezető utat, ott is legyen közvilágítás, szereljenek oda is hangosbemondót. Arról, hogy hány roma lakik a községben, nincsenek pontos adatok. A rokonaiknál, barátaiknál meghúzódók bejelentés nélkül tartózkodnak Kürtön, előfordul, hogy egy 25 négyzetméteres szobában tizennégyen élnek. Nemzetiségüket sem vállalják, a népszámlálás adatai szerint a lakosok 88,8 százaléka magyar, 9,5 százaléka szlovák. Csak a lakosság 1 százaléka – 22 fő – vallotta magát romának, elsősorban azért, mert a roma közösség nem egységes. Az őslakosokkal, a zenész vagy szakmával rendelkező kürti romákkal valaha zavartalan volt az együttélés. A 70-es években a községben letelepedő 2 oláh cigány család révén számuk folyamatosan emelkedett, ami miatt nézeteltérések keletkeztek. A harmadik csoportosulás a nem bejelentettekből tevődik össze. A folytonos egymásra mutogatás miatt a három csoport nem él egyetértésben. Sokan szorulnak segítségre, ám a támogatás akkor lehet eredményes, ha a szociális hatásköröket is átruházzák a községekre.

– Elsősorban a roma gyerekek helyezetén kellene javítani. Pedagógus feleségem gyakran hangsúlyozza, mennyire tehetségesek. Akkor kellene felkarolni őket, 10 éves korukig, amikor még kezelhetők. Tudom, sokan őszinteségem, szókimondásom miatt neheztelnek rám. Talán azért is, mert pénzügyi háttér nélkül senkivel sem kötünk szerződést. Persze, nagyon egyszerű volna jónak lenni, mindenkinek mindent mosolyogva megígérni. Én erre képtelen vagyok, ráadásul nem vagyok az a mosolygós fajta. Kilencvennyolcban azzal vettem át a hivatalt, hogy Kürtöt megpróbálom felfejleszteni a szomszédos községek szintjére. Lassan bár, de haladunk. Hiszem, hogy szebb napok következnek. De sok függ az emberektől, szándékaiktól, akaratuktól – mondta meggyőződéssel Hóka László.

A polgármester nagyon elcsodálkozott, amikor megmutattuk neki a levelet és megtudta, ki jegyzi. – Ismerem az illetőt, a nevét alig tudja saját kezűleg leírni. Képtelenség, hogy ő írt volna, ráadásul ahogy látom, számítógépen.

A levélírót egyébként hiába kerestük. Bár a falu szélén élő romák útba igazítottak, a megadott címe(ke)n nem találtuk. A megszólított kürtiek pedig nemcsak kilétüket nem voltak hajlandók felfedni, névtelenül sem nyilatkoztak. A helyi kocsmában sörözők annyit mondtak csupán: a segélyből nem lehet megélni. Több panaszkodó roma nehéz helyezete miatt nem a polgármestert, hanem a rendszert szidta. Amikor rákérdeztünk: ha megengedhetik maguknak a sört és a cigit, talán mégsem lehet olyan rossz a helyzetük, nyomban hátat fordítottak és melegebb égtájakra küldtek.