Nem volt kérdés a segítségnyújtás

Lelovics Tihamér egy nemzetközi vállalat alkalmazottjaként éppen Csehországban járt üzleti úton, amikor értesült az ukrajnai háború kitöréséről. Azonnal kapcsolatba lépett kijevi kollégájával, Olgával, aki édesanyjával, két lányával és két kutyájával február végén érkezett a szlovák határra.

Azonnal segítettek

„Ahogy végigfutott bennem a gondolat, nem is volt kérdés, hogy segítek nekik. Mivel Kijev mellett laknak, azonnal írtam neki, hogy ha szükségük van rá, akkor jöhetnek hozzánk. A feleségem, Irénke is egyetértett, hogy azonnal el tudjuk szállásolni őket” – mondta el Tihamér. A termékmenedzserként dolgozó Olga és családja néhány napig Kárpátalján húzta meg magát, majd jelezte, jönniük kell. „Vasárnap reggel indultak el, délután kettőkor már a határon voltak, de csak éjfél után tudtak átjönni. Hétfőn megérkeztek, de az első három napban szinte csak aludtak. Olga akkor szólt, hogy a férje testvére is kénytelen útnak indulni két gyerekével, szükség lenne még három helyre” – részletezte. Megjegyezte, amikor készültek a fogadásukra, több ismerősük, barátuk ígért segítséget, ám amikor kiderült, hogy további három személyt kellene befogadni, nem akadt jelentkező, így őket is befogadták, két macskájukkal együtt. Múlt szombaton Tihamér egy másik kollégája is megérkezett Galántára hároméves kislányával.

Hálásak mindenért

Lelovics Irénke, a háziasszony szerint a befogadott család összes tagja nagyon hálás a vendéglátásért. Az első napokban ebédet is főzött nekik, a második hétvégén viszont a vendégek főztek jellegzetes ukrán ételeket a vendéglátóik számára. A közösen elfogyasztott ebéd mellett kicsit ismerkedni, beszélgetni is tudtak, vidám, hangos, jó hangulatú délután kerekedett az összejövetelből. A vendégek és a vendéglátók is tudnak oroszul, illetve angolul, de elmondásuk szerint a szlovák nyelvtudás is segít a kommunikációban. „Úgy tapasztaltuk, hogy nem nagyigényűek, de rendkívül hálásak azért, hogy rendezett körülmények között tudják meghúzni magukat. Azt mondták, királynőnek érzik magukat ahhoz képest, amiket a barátaiktól hallottak. Az egyikük egy tornateremben lakik, ahol papír paravánnal elválasztott ágyakon kuporognak, rengetegen összezsúfolva. Nem akarnak itt berendezkedni, de próbálják megtalálni annak a lehetőségét, hogy pénzhez jussanak, hogy fenntarthassák magukat és ne legyenek mások terhére. Ami azonban elszomorító, hogy olyan háromtagú családdal is találkoztunk az idegenrendészeten, akiknek 1200 dollárért adott valaki szállást egy hónapra” – fogalmazott Irénke.

Hasznos időtöltés

Férje elmondása alapján a mindennapjaikat igyekeznek hasznosan tölteni a náluk lakó menekültek. „Már az első napokban rátaláltak egy Kassán élő ukrán tanárra, akinek segítségével online formában szlovákul tanulnak. A még alapiskolás Szofia szintén online formában folytatja a tanulást az Ukrajna békés régióiban élő tanárok összefogásának köszönhetően. Mása alkalmazott matematikát tanult az Ukrajna Nemzeti Műszaki Egyetemen, egyelőre van munkája, amit bárhonnan tud végezni. Nagymamájuk nyugdíjas, szeret hímezni, Olga pedig a szlovák nyelv tanulása mellett aktívan munkát keres” – mondta el Tihamér. 

Nehézkes ügyintézés

A befogadó házaspár kifejtette, rendkívül nehézkes ügyintézést tapasztaltak, sok a tisztázatlan kérdés azzal kapcsolatban, mi lesz a menekültekkel, ha kénytelenek hosszabb ideig maradnak. Az egyik feladat például, amelyet a napokban kellett megoldaniuk, hogy érvényesítsék a kötelező autóbiztosítást, de azt sem tudják, mi lesz az egészségbiztosítással, ami egy hónapig érvényes és a szállásadókra vonatkozó előírások sem világosak. Otthon előre kitöltöttek minden dokumentumot elektronikusan, mielőtt elvitték volna őket az idegenrendészetre, de ott azt nem fogadták el, újból ki kellett írni egy csomó papírt. Ráadásul órákig álltak sorban, hiába akarták egyszerűsíteni a dolgot. Hosszas utánajárást követően megtudták, hogy Pozsonyban az egyik bankban naponta 250 eurónyi hrivnyát tudnak beváltani, de sokáig ez is megoldatlan volt. Olga és családja a kollégáinak köszönhetően egy kezdő pénzcsomagot is kapott, hogy ezzel támogassák az elindulást számukra. Lelovics Tihamér nagyra értékelte ezt a gesztust cégük alkalmazottaitól. 

Két napra terveznek

Olga az érkezésükről elmondta, nagyon fárasztó volt kilenc órát várakozni a határon, de akik Lengyelországba mentek, azoknak húszat kellett. „Akik most Ukrajnából elindultak, két napnál hosszabb időre nem terveznek, mert fogalmuk sincs, hogyan alakul az életük. Jómagam munkát keresek, mert fel kell rá készülnünk, hogy ha valamelyest helyreáll is a rend az országunkban, jó ideig nem lesz munkánk. Természetesen leginkább azt szeretnénk, ha hazamehetnénk, mert a szívünk visszahúz, ebben a helyzetben mutatkozik meg igazán, hogy mennyire összetartanak a családok, de ahogy a híreket látjuk, egyre inkább valószínűnek tűnik, hogy Európa más részén kell keresni a megélhetést. Egyszer már megtettük, hogy összecsomagoltunk és mindent hátrahagytunk. Úgy érzem, ha ismét hasonló helyzetbe kerülnénk, sokkal könnyebben meg tudnánk tenni ezt a lépést” – fogalmazott. 

Mint a filmekben

Hogy mindazt át kelljen élnie valakinek, ami február 24-én elkezdődött Ukrajnában, Olga a világon senkinek sem kívánja. Valósággá vált az, amit a második világháborúról szóló filmekben láttak, amiben biztosak voltak, hogy soha nem történhet meg. „Pontosan olyan volt, mint a moziban, lövedékek, bombák robbantak. Nyugat-Ukrajnában még mindig nyugodt a helyzet, össze sem lehet hasonlítani azzal, ami például Kijevben történik, ezért az ország középső részéről sokan nyugatra mentek, egyelőre nem hagyták el Ukrajnát. A rokonokkal, barátokkal mobiltelefonos alkalmazásokon keresztül tudjuk tartani a kapcsolatot. Egyelőre mindenki biztonságban van” – tette hozzá. Olga férje Kárpátalján van a rokonainál. Ha megmarad a házuk és lesz hová hazamenni, akkor hazamennek. Ha lesz férj és lesz kihez hazamenni, akkor hazamennek. Ha nem, akkor majd elgondolkodnak, hogyan tovább.