Nem volt karácsony betlehemezés nélkül

A falu büszkén őrzött betlehemes játékáról, annak múltjáról és jelenéről Bankó Ibolya, a betlehemesek vezetője, a település kulturális életének egyik fő mozgatórugója mesélt az Új Szónak. „Minden jánoki gyerek tudja, hogy a berdókkal vigyázni kell, de amennyire félnek tőlük, legalább annyira várják őket. Egyszer régen egy kisgyerek annyira megijedt, hogy bebújt a szekrénybe és csak nagy nehezen tudták kivenni onnan, úgy beszorult. Tudni kell, hogy a berdónak, vagyis az ördögnek minden meg van engedve. Szemtelenkedhet a fiatalokkal és az idősekkel, csinálhat minden rosszat, hisz neki ez a dolga. Ettől függetlenül az ijesztő berdókra és önmagára a betlehemezésre a felnőttek és a gyerekek örömmel emlékeznek vissza. A fiúknak igazából egy afféle kitüntetés, megtiszteltetés a betlehemezésben való szereplés. Mindig jóval több fiú jelentkezik, mint amennyinek szerepet tudunk adni. A hat szereplőt a kecskés, fehér berdó és a fekete (az öreg – a szerk. megj.) berdó, az angyal, az első pásztor és a két másik pásztor teszi ki. Az angyalnak és az első pásztornak szépen kell énekelnie, a berdó szerepét pedig a leghuncutabb kapjaˮ – kezdte a mondókáját ezekkel a sorokkal Bankó Ibolya, a faluban három évtizede újra működő betlehemes csoport vezetője. A betlehemezés a karácsonyhoz kötődő legismertebb magyar népszokás. Egy olyan többszereplős dramatikus játékról van szó, melynek szereplői a kis Jézuson kívül Jézus születésének tanúi. A népszokásban két hagyománykör ötvöződik: a kereszténység előtti pogány és antik gyökerű képzetek, valamint az ünnep keresztény jellegéből fakadó szokások. Neve a bibliai Betlehem városának nevéből ered. A népszokás célja a gonosz ártó szellemek elűzése zajkeltéssel, jelmezek és álarcok viselésével.

Örök hagyomány

Jánokon emberemlékezet óta ápolják a betlehemezés hagyományát. Miután Bankó Ibolya 1988-ban férjével visszatért Pozsonyból Jánokra, a Szőttes néptáncegyüttes egykori tagjaként és a kultúra szerelmeseként is ismert asszony a jánoki betlehemezés újraindításán fáradozott. „Tudomásunk szerint utoljára 1978-ban járták a faluban a betlehemest. Az utolsó szerepelők egyike Nagy Ottó volt, majd tíz évvel később, 1988-ban fiatalabb testvérével Nagy Olivérrel elkezdtük újból betanulni a szerepeket. Az elején rengeteg segítséget kaptam Tobák Lászlótól, ő segítette a fiúk betanítását és nála próbáltunk, de miután meghalt, a mi házunkban folytattuk a felkészülést, és karácsonykor is mindig nálunk volt a gyülekező. 1988 óta minden éven sort kerítettünk a betlehemesre, de a jelenlegi járványhelyzet miatt idén sajnos elmarad. Bízunk benne, hogy jövőre már minden helyreáll és tovább öregbíthetjük annak a népszokásnak a hírnevét, amely oly régóta kötődik településünk nevéhezˮ – mondta Bankó Ibolya.

Jánoki gyöngyszem

Mivel a csapat fáradhatatlan és szorgos munkájának köszönhetően nemcsak a közönség, hanem a szereplők is nagy élvezettel vesznek részt a karácsonyi előadásokon, igyekezetük meghozta gyümölcsét. Az elmúlt évek során állandó résztvevőivé váltak a kezdetekben Budapesten, majd később Debrecenben megrendezendő Nemzetközi Betlehemes Találkozónak. Idehaza is létrehoztak egy nemzetközi betlehemes találkozót, melyet a Bódva-völgyi települések bevonásával bonyolítanak le. „A fiúknak a betlehemes járás nagyon sokat jelent. Erősödik az identitásérzetük, büszkék arra, hogy Jánokon tovább élnek a hagyományok. Évek óta állandó résztvevői vagyunk a magyarországi találkozónak, melyen többször is azt mondták nekünk, hogy a betlehemezés a jánokiak gyöngyszeme. Idén ünnepelné fennállásának harmincadik évfordulóját a rendezvény, de elmarad, eddig 29 alkalommal vettünk részt rajta. Rengeteg szép helyen, köztük a magyar Parlamentben és a Várudvarban is felléptünk, de ért már minket meglepetés is, például amikor az egyik debreceni találkozó során egy fiatalkorúak börtönében adtuk elő a játékot. Ezek számunkra felejthetetlen élmények. Mi nemcsak azért csináljuk ezt az egészet, hogy nekünk jó legyen, hanem azért is, mert úgy érezzük, ez a feladatunk. Azt szeretnénk, hogy ezt a gyönyörű hagyományt fiaink, unokáink, dédunokáink is ismerjék és őrizzék, abban bízva, hogy egyszer majd ők is ilyen odaadással fogják továbbadni a fiatalabb nemzedéknek” – tette hozzá a csoportvezető, aki azt is megjegyezte, hogy az általuk útnak indított felvidéki találkozót azért is tartották fontosnak, mert a környéken több betlehemes csoport működik. „Azzal, hogy mi szerves résztvevői vagyunk a magyarországi találkozónak, felkaroltuk a többi csoportot is. Így vittük el Debrecenbe a tornaújfalui, a bódvavendégi, a restei, a tornai, a tornagörgői és a debrődi betlehemezést isˮ – mondta Bankó Ibolya.

Nincs karácsonyuk

A főállásban vállalkozóként tevékenykedő asszony elbeszéléséből az is kiderült, hogy igazán nagy fába vágja az a fejszéjét, aki részt vesz a betlehemezésben. Mivel a magyarországi és a 2000-es évektől már idehaza is megrendezendő betlehemes találkozókat, valamint a karácsonyi fellépéseket komoly próbák, folyamatos felkészülések előzik meg, a fiúk rengeteg időt szentelnek ennek a tevékenységnek. „Úgy gondolom, hogy a hagyománynak értelme van és megéri áldozatot hozni. A fiúk tizenkét éve a mi házunkban próbálnak, itt öltöznek, innen indulnak a templomba és az összes többi fellépésre. Ott vannak az éjféli misén, másnap reggel hétkor pedig újra itt vannak, hogy felöltözzenek. Az öltöztetés másfél-két óráig is eltart. A fiúknak nincs karácsonyuk, de igazából nekünk sincs, de attól nagyobb öröm nincs, mint amikor szépen felöltözve megállnak a templom előtt, és a hirtelen elhalkuló gyülekezet előtt elindulnak befelé. Ezek a fiúk ilyenkor úgy néznek ki, mint valami kifogástalanul megigazított porcelánbabák. Mindenki nekik szurkol, abban bízva, hogy ne akadjanak meg az énekben, de az sem baj, ha hibáznak, mert olyan szépek, hogy azt úgyse veszi senki észreˮ – mesélte meghatódottan a csoportvezető azzal, hogy mindezt nem magukért, hanem a közösségért teszik. „Mi az embereket szolgáljuk. Persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem élvezzük, de mindamellett, hogy jót mulatunk és a közösséggel együtt jól érezzük magunkat, valahol kötelességünknek érezzük, hogy ezt a szokást továbbvigyük. Biztos vagyok benne, hogy úgy, ahogy én idekerültem és fokozatosan felkaroltam a csoportot, a mi elmúlásunk után jön majd valaki, aki átveszi az irányítást. Ilyen emberek mindig voltak, vannak és lesznekˮ – mondta Bankó Ibolya.

Kényszerleállás

A csoportvezető szerint Jánokon mindig hosszú a karácsony, legalábbis az előző években ez volt a módi. A betlehemezéssel kapcsolatos előkészületek már december első hetében megkezdődnek, az egymást sorra követő próbák után sort kerítenek a felvidéki találkozóra, majd azután kiutaznak a debrecenire, végezetül pedig részt vesznek a helyi és környékbeli karácsonyi ünnepségeken, a templomi szertartásokon is. Az idei karácsony viszont sokkal másabb lesz a megszokottnál. „180 fokot fordult a világ. Minden más, de ettől függetlenül én azt gondolom, lehet, nem is olyan nagy baj ez a kényszerleállás. Az emberek most legalább megérzik ezeknek a szokásoknak a hiányát, és az sem kizárt, hogy ennek köszönhetően még jobban megbecsülik őket. Mivel a betlehemest általában 3-4 évig ugyanaz a csapat járja, már nálunk is megérett a gárda egy váltásra. Igazából már idén is egy új csapattal szerettünk volna kezdeni, de a járvány miatt ezt jegelnünk kell. Ha azonban nem találunk elegendő fiatalt, vagy nem tudjuk őket időben felkészíteni a következő évre, nem esünk pánikba, Jánokon ugyanis most is tudok kapásból több olyan tapasztalt fiatalembert, aki örömmel beugrana egy jó kis karácsonyi betlehemesreˮ – zárta Bankó Ibolya.