Nem kell fenékig üríteni a poharat

A csinos lányok sorszámozott palackból kínálták a bortA szerző felvétele „A borivásnak ugyanaz a törvénye, ami a szerelemnek: bármikor, bárhol, bárhogyan. Viszont itt is, ott is minden körülmény fontos.” Az idézet Hamvas Béla: „A bor filozófiája” című tanulmányából való, melyet a Csemadok negyedi alapszervezete borversenyének oklevelén olvastam.

Az idézet is bizonyítja, hogy Negyeden fontosnak tartják a borivás körülményeit. Január 26-án már a tizennegyedik Borkóstolót tartották meg, amely elsősorban nem a borivásról, hanem annak körülményeiről szól. Hogy milyen céllal szervezték 1988-ban az elsőt, arról Kiss Gyula, a negyedi Csemadok-szervezet elnöke beszélt: „A Csemadok 1987-ben mélyponton volt, és a vezetőcsere után elgondolkodtunk, mivel lehetne fölrázni az embereket. Akkor vetődött fel, hogy a sellyei mintára tartsunk gyertyabált, a másik ötlet a most nyolcvanéves Mészáros Lajos bácsitól származott: szervezzünk borkóstolót. A szabályok az évek során változtak, de hat-hét éve ez a mostani kiforrott, letisztult rendszer műküdik. A cél elsősorban az, hogy összejöjjenek az emberek, szórakozzanak, jó bort igyanak. A verseny másodlagos. A borkóstoló hatására változott a borfogyasztás kultúrája a faluban.”

A Csemadok-elnök maga is bortermelő és nem is akármilyen; a Deákiban tartott borversenyen tavaly és tavalyelőtt is az ő vörösbora aratta a legnagyobb sikert. Kiss Gyula elmonta, a tavalyi termés sokkal gyengébb volt az előző évinél, ezért neveztek be kevesebb bort a versenybe. De volt már olyan év, hogy száznál több bort kóstoltak végig a bírálók, vagyis minden vendég. Merthogy az évek folyamán kialakult versenyszabályok szerint minden résztvevő zsűritag is. Akár benevezett saját borral, akár nem.

Egy termelő több saját termelésű borral is nevezhetett, egy-egy fajtából 3-3 liter bort kellett leadnia, valamint fajtánként 70 korona nevezési díjat befizetnie. Aki bor nélkül érkezett, attól 140 korona részvételi díjat kértek. Ennek fejében egyformán értékelhették a borokat, amelyeket csinos lányok töltögettek a szabványozott, sorszámmal ellátott palackból a kóstolópohárba. Hogy melyik sorszám melyik gazda borát jelöli, azt csak a szervezőbizottság néhány tagja tudta. Manipulálásra nekik sincs módjuk, mert a sorszámokat lezárt borítékban őrzik. A verseny elején a közönségből választott háromtagú felügyelőtanács az eredményhirdetéskor ellenőrzi, a nyertes bor valóban azt a sorszámot viseli-e, amely a borítékban szerepel.

Először a fehérborokat szolgálják fel. A kóstolópohárba csak annyi bort öntenek, hogy az ital színe is jól látható legyen, hiszen a bírálók a színt, az illatot és a zamatot pontozzák, mindegyiket 1–5 ponttal. Egy borminta legfeljebb 15 pontot kaphat. Persze, nem kell fenékig üríteni a poharat; a maradékot az asztalon levő üres palackokba öntik. Az asztalon kenyér, töpörtyű, sajt és alma is van, egy-egy minta között ebből falatoznak. Minden tizedik borminta után cigarettaszünetet rendel el a házigazda – a kóstolóteremben természetesen tilos a dohányzás, hiszen a füst zavarná a bor illatának megítélését.

Ahogyan emelkedik a borminták sorszáma, úgy fokozódik a hangulat is. Ehhez a farkasdi Sárközy házaspár zenéje s a helyi Napsugár kórus is hozzájárult. Persze a kóstolók kommentálják is tapasztalataikat. „Kiszagoltad belőle az Irsait? Benne van az illata. Ezt már kóstolni sem kell” – mondja Endre, a deáki kiskertész-egyesület elnöke. „Kapálásra azért jó lenne” – kontráz Győző bácsi, a falubeli Csemadok-elnök. „Inkább ne kapáljak!” – így a rekontra. Egy másik bor után viszont Endre is elismerően csettint: „Ez igen! Ezt hordóban érlelték, nem demizsonban.”

A negyedi borkóstoló nem csak a falubelieket vagy a szűkebb régiót érintő esemény. Idén Ipolynyékről, Zselízről is voltak versenyzők, a bátorkesziek, a szímőiek, a dunamocsiak már többször is részt vettek. Idén nem mindegyikük jött el, ennek egyik oka, hogy a tavalyi év borászati szempontból gyengének számít. Ez megmutatkozott a vesenyzők számában is, mert míg a korábbi években általában 70–80 mintát kellett végigkóstolni, idén 39 fehérbort és 15 vörösbort neveztek be. A közel száztagú zsűri a következő sorrendet állapította meg: a fehérborok kategóriájában 1. Szőcs Géza, Vágsellye, zöld veltelin-aurélius, 2. Jancsó István, Negyed, olaszrizling-fehérburgundi, Béber Štefan, Vinosady, keverék. A vörösborok kategóriája: 1. Kiss Gyula, Negyed, othello, 2000. évjárat, 2. Kormosi Lajos, Zselíz, kékfrankos, valamint Techagra Kft., Deáki, kékfrankos, 3. Molnár István, Zselíz, kékfrankos.

Negyeden nem mérvadó, ki milyen fajtával nevez be a versenybe, elvégre ez a régió nem jellegzetes borvidék. Kiss Gyula a negyedi szőlőtermelői hagyományokat is felidézte: „Negyeden csak a múlt században kezdődött a bortermelés. Egy református pap kezdte a Vág túloldalán, ott alakult ki három összefüggő szőlősterület, de a szövetkezetesítés idején kettőt megszüntettek, az utolsót a nyolcvanas években egy párthatározatra buldózerral kitúrták, anélkül, hogy a negyedieket értesítették volna. A borkóstolónak is az volt a lényege: ha már a szőlőket elvették, legalább a hagyományt őrizzük meg.”