Négy régi fotográfia Pereszlényből

Szeretek barangolni a világhálón, amit szebben világszőttesnek is neveznek. Bár már évek óta használom a modern kor eme vívmányát, még sosem jutott eszembe, hogy egy eléggé kézenfekvő névre rákeressek valamelyik keresőprogram segítségével. Ez a név szülőfalum, Pereszlény neve. A minap erre is sort kerítettem. Beírtam az egyik ismert portál keresőjébe és kíváncsian vártam.

Legnagyobb meglepetésemre több mint 100 helyen találta meg ennek a kevésbé ismert Ipoly menti községnek a nevét. A meglepődés csak fokozódott, amikor megtudtam, hogy a pereszlény egy szigorúan védett növény neve is, ez a szirti pereszlény. De van belőle erdei, parlagi és kerti változat is, amely fűszernövény. Volt utalás pereszlény nevű alkatrészre is, pl. az orsógombot nevezik így egyes helyeken.

Torma István Harangos-kút (A kútba rejtett harangok mondája helyneveinkben) című tanulmányát is fellelte az okos program, ebből idéznék: „Pereszlény (Hont vármegye): A Jóvíz-tó helyén kolostor volt, a rablók kifosztották, a szerzeteseket megölték. A rablókkal együtt elsüllyedt a kolostor. A helyén maradt tóban a templom kis harangja minden hetedik évben megszólalt (Manga János közlése a Hét [Ipolyság] 1929/7. számában).” Ezt azonban ismertem, mint mindenki más a faluban.

Az érdekesebb találatok közé tartozott az egyik levéltár anyaga, egy 1288. május 11-i oklevél. Ebben az áll, hogy „az esztergomi káptalan előtt Kázmér comes fiai Novaj nevű borsodi földjüket elcserélik Myhedeus comes fia Miklóssal az ő Ipoly menti Pereszlény és Tésa nevű birtokaira, András egri püspök pedig Szurdokpüspökit cseréli el Miklós most szerzett novaji birtokára.”

De a legérdekesebb még hátra volt. Ezt a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatóintézete gazdálkodást bemutató képei között találtam. Három fénykép 1938-ból és egy 1941-ből. A képeket falunk neves szülötte Manga János néprajzkutató készítette. Az első képen pentőhálós halászat látható. A hálót dobó férfi arca profilból látszik, de a kép kicsi felbontása miatt felismerhetetlen. A hely azonban felismerhető: a Kemence patak a házunk előtt folyik, mint folyt 1938-ban is. Vize a fotón zavaros, a túlsó parton álló éger- és fűzfák koronája még kopasz. Tavaszszal készülhetett a felvétel, lehet, hogy éppen húsvét tájékán, mikor a paducok ezerszám megindultak az Ipolyból ívóhelyet keresni a patak felső folyásához.

A második fényképen szénagyűjtés – petrencehordás. A két aszszony arca nem látszik a kendőtől. A pontos helyet is nehéz lenne meghatározni, csak annyi biztos, hogy a háttérben a Börzsöny hegyvonulata szürkéllik.

A harmadik fotó 1941-ből való. Rajta szántás két lóval, vasekével. A testtartása alapján az ekeszarvat tartó férfi idősebb embernek vélhető, arcát beárnyékolja kalapja. A helyszínt nehéz meghatározni. A fák kopaszok, a kép kora tavasszal készülhetett az árnyékok hosszából ítélve délidőben. Mivel a szereplők pont a nappal szemben állnak, a tőlük balra lévő hegy, a háttérben, csak az ipolysági Kutya hegy lehet.

A negyedik kép, amely birkafejést ábrázol, talán a legérdekesebb, mert ezen jól kivehetők az arcok is. Gyorsan ki is nyomtattam, hogy megkérdezzem apámat, nem ismer-e fel valakit közülük. Mikor megmutattam neki, mindjárt ráismert a középen Pásztor Józsefre, mellette a felesége Margit ül. Jobbján, a fényképezőgép lencséjébe néző férfi pedig Asztalos István. Mögöttük a kezében ostort tartva a házaspár Sándor fia. A másik talán a testvére, János, de ebben nem volt biztos.

Aztán rögtön megtudakolta, honnan vannak a képek. Mikor elmondtam, hogy Manga János felvételei, mindjárt mesélni kezdett. Manga eladta Szilas nevű földjét, melynek árából motorkerékpárt vásárolt. Az emberek valahányszor meglátták, utána kiabálták, hogy: „Szalad a Szilas.” Vagy tucatszor hallottam ezt a történetet, de most is mosolyogtam rajta. Aztán folytatta apám: „Látod hiába csúfolták, mégis az ő neve maradt fenn.” Akik meg a képeken vannak, azokra már csak kevesen emlékeznek – gondoltam magamban.

Később még megjegyezte, Pista bácsi sem gondolta volna, hogy egyszer majd felkerül az internetre... „Már te is rajta vagy, apu” – mondtam neki. Először nem értette, hogyan kerülhetett ő oda, aztán elmagyaráztam neki. És azt is, hogy ott lesz még nagyon-nagyon sokáig valamelyik zümmögő szerver archívumában.