Napfényes ősz

Áldott legyen az Úr ezért a szép, hosszú, meleg, napfényes őszért! A magamfajta már igazán tud örülni egy kis melegnek. Na, nem mintha kánikula volna, de a novemberi tizenöt fok, az mégiscsak kellemes. Idén még alig fagyott. A fűtést se lenne miből fizetni, tavaly is gáz volt a gázszámlával. Meg aztán, tudjátok, az én szakmámban az Úr ege alatt dolgozik az ember. Egész nap a szabadban vagyunk. És nincs pufajkánk, bélelt nadrágunk, termozoknink és usankánk. A mi szakmánkban más munkaruha a divat. Bizony, lábról olyan könnyű felfázni, nem is gondoltam volna azelőtt. A vesém is fáj majdnem minden este, átfújja a szél a derekamat. Kolléganőim is panaszkodnak. A női bajokról ne is beszéljek! Ez a legrosszabb. Néhány év a szakmában, és az ismétlődő hólyag- és petefészek-gyulladásoktól garantáltan kikészülsz. Meg aztán ez egy olyan szakma, hogy nemcsak megfázni lehet, hanem ráfázni is. Nagyjából havonta kezel a nőgyógyász valami új nyavalyával, pedig minden védőeszközt használunk. Minden reggel ellenőrzi a felszerelést. Néha még használat közben is. Jólesik nekünk ez az őszi napfény, ahogyan átjárja a csontjainkat. S ha a szél se fújna, s az eső is ritkábban mosná megfáradt ráncainkat arcunkon, de jó is volna. Az útépítő munkások is folyton panaszkodnak, a favágók is. De ők legalább néha egy-egy felest megengednek maguknak. A főnök viszont tiltja a szeszt. Rá kell lehelni bármikor, és ha megérzi, nagy baj van. És ki akar ma az utcára kerülni... Legalább azt a pár szál cigit nem sajnálja tőlünk. Szigorú a főnök, de ilyenkor még neki is megesik néha a szíve rajtunk. A múltkor is adott prémiumot. Viszont a napi normát tartani kell, akár esik, akár fúj. Abból nem enged. Csak a Jóisten érez néha együtt velünk meg a csicsergő madárkák, akik ilyenkor velünk együtt éheznek és fáznak, mégis mindig olyan szépen dalolásznak, eszem a csőröcskéjüket. Bizony mondom, az Istenke küldte ajéndákba nekünk ezt a szép napos időt. Nekünk, szegény lányoknak, asszonyoknak, akik az Úr ege alatt dolgoznak egész esztendőben, sokszor évekig. Az utak mentén, az erdők szélén, a huzatos betontengerek parkolóiban, a bűzös benzinkutak mellett. Leköpködve. A hidegben.