Nagyban, többfélét termeszteni!

A nádszegi illetőségű, de Királyrévben gazdálkodó Nagy József mindjárt a rendszerváltás után megragadta a lehetőséget, és 1991-ben belevágott a gazdálkodásba. Akkor még csak bérelt földeken és mindössze 20 hektáron. Azóta több mint száz hektáron gazdálkodik, igaz, ennek nagy részét ma is bérli. Kérdésemre, mi a titka, hogy ne kerüljön csődbe egy ilyen gazdaság, határozottan állítja: mindig többféle növényt kell termeszteni egyszerre. Kezdettől görögdinnyét termesztett nagyban, de sohasem csak azt. „A terület felén termesztettem dinnyét, húsz százalékán hagymát, a fennmaradó részre pedig gabonát vagy kukoricát vetettem” – árulja el a titok nyitját. – Volt egy jó időszak, amikor a zöldséget nagyon jól el lehetett adni, főleg Csehországba, így aztán fokozatosan harminc, ötven hektár további földet tudtam bérelni, bővíthettem a gazdaságot. Húsz-harminc hektáron mindig dinnye meg zöldség volt, a többi csak olyan mellékes, mert 300 koronáért nem lehet kukoricát termelni, abból nem lehetett volna megélni.”

A zöldséget felvásárlók révén szállították Csehországba, de ez csak 2004-ig működött, mert a két ország különválása után elmaradtak a cseh partnerek. Itthon pedig egymás után mentek tönkre a felvásárlók. „Akkoriban például Nádszegen volt vagy tíz felvásárló, mára talán ketten maradtak” – vázolja a helyzetet. – Főleg azok tudtak fennmaradni, akik a nagy üzletláncok beszállítói.” Nagy József állítja, 2005 óta nagyon megérezni a külföldi üzletláncok szlovákiai terjeszkedését. Ezek olyan lenyomott árakon kínálják a zöldséget, amelyeknek a hazai őstermelő nem tud konkurálni. „A hagymát tizenöt éve nagy tételben, nyolc koronáért tudtam eladni, és ma is örülök, ha legalább ennyiért elmegy. De akkor két koronáért lehetett gázolajat venni, ma meg negyvenért. A hipermarket olyan akciókat csinál, amelyekkel elbolondítja az embereket, a kistermelőket meg tönkreteszi. Tavaly is megvették tőlem hat koronáért a krumplit, az üzletben meg négyért adták. Annyiért nem lehet kitermelni. De a hipermarketnek ez csak arra jó, hogy odacsalogassa az embereket, akik azután sok minden mást is vásárolnak, és a boltnak bőven megtérül az a vesztesége, amit az olcsó krumpli jelent. Vagy itt volt például a görögdinnye. Az itteni termelőknek a földön rohadt meg a termése, mert nem volt, aki megvegye, a hipermarketekben meg Görögországból és Ciprusról behozott dinnyét árultak.”

Hogy mégis hogyan lehet ilyen konkurencia mellett fennmaradni? „Csak úgy, ha nagyban csinálja az ember, és többfélét termel. Az egyik terményt tíz hektáron, a másikat húsz hektáron, mert akkor a kicsi nyereség is tízszeres meg húszszoros. De aki egy hektáron termeli ugyanezt, az képtelen ebből a kis nyereségből fennmaradni.”

A gazda azt is elárulta, hogy kukoricát nagyobb területen termel, viszont a bevétel nem arányos a területtel. „A kukoricát 300 koronáért lehetett eladni, de nekem előtte meg kellett fizetnem a szárítást, a raktározást, miközben a gáz meg villany ára állandóan növekszik, és ezeket a költségeket is növeli.”

A zöldségár is igencsak kiszámíthatatlan. „Tavaly ősszel például bejelentették, hogy Szlovákiában krumplihiány van. Erre fel a nép megbolondult, és mindenki krumplit vásárolt. Ezt tavasszal vagy nyáron nem lehetett tudni, aztán jön egy ilyen bejelentés, és széttépnek a krumpliért. Kezdett reális ára lenni a krumplinak, de csak azért, mert kevés volt belőle. Éppen ezért kell többfélét termeszteni. Mert egyik évben ebből van hiány, a másik évben amabból, ezért én mindig legalább négyfélét termesztek.” A támogatásokkal sem kényeztetik a kistermelőket. „A zöldségre két éve teljesen elvették a támogatást, a kukoricára és a gabonára adnak. Azelőtt többet adtak a zöldségre, ami szerintem logikus is, mert ezt itt termeli meg az ember, itt adja el. A kukoricát meg már nem lehet itt, helyben eladni, mert az istállókat felszámolták, nem kell annyi takarmány, mint azelőtt. Éppen ezért nem tudom, mi abban a logika, hogy a gabonát támogatják. A felvásárlás meg úgy folyt, hogy csak a felvásárolandó mennyiségre kötöttek előre szerződést, az árra nem. Ha valamiből kevés terem, hiába tudnám én eladni máshol jobb áron, nem tehetem, mert köt a szerződés. Hogyha meg jó termés van, akkor nevetséges árat adnak érte. A konkurencia igencsak megcsappant, rengeteg termelő feladta a vállalkozását. Én meg azért is nem merem abbahagyni, nehogy az legyen, hogy a legrosszabbat végighúzta az ember, aztán most jönne valami jobb. Éppen ebből maradjak ki? Idén a termesztés mellett egyéb vállalkozást is folytatok, mert a jelenlegi helyzetben a gazdálkodás nem jelent biztos megélhetést” – mondta a nádszegi Nagy József.