Mire büszke? És mire nem?

Ollé Földes Renáta maszszőr, Dunaszerdahely

Arra mindenképp büszke vagyok, hogy magyar vagyok, sőt, hogy Szlovákiában élek magyarként. Az olimpián és a nemzetközi versenyeken természetesen a magyar versenyzőknek szurkolunk, és büszke vagyok arra, ha sikereket érnek el. Anyanyelvem számomra a világ legcsodálatosabb nyelve, jó érzéssel tölt el, hogy szüleim megtanítottak rá, és én is továbbadhattam a lányomnak. A magyar irodalom gyönyörű, költőinkre, íróinkra méltán lehet büszke minden magyar ember. Fontos számomra, hogy kultúránkat ápoljuk és megtartsuk.

Takács Szikela Hajnalka háztartásbeli, Nagyölved

Szlovákiai magyarként büszke vagyok arra, hogy bármennyire meg akarnak is törni minket, nem sikerül. Megőriztük a magyar óvodákat és iskolákat, ápolhatjuk a magyar kultúrát, beszélhetünk anyanyelvünkön. Két hazám van: Szlovákia és az anyaország. Büszke vagyok költőinkre, íróinkra. Büszkeséggel tölt el, ha magyar nyer a világban valamilyen megmérettetésen, versenyen vagy sikereket ér el akár anyaországi, akár külhoni magyarként. Ami elszomorít, hogy fogy a magyar. Szerintem ennek két oka van. Az egyik az asszimilálódás – amikor azt hallom, hogy a szülő azért íratja szlovák óvodába, iskolába a gyerekét, hogy könnyebb legyen neki, feláll a hátamon a szőr. A másik ok, hogy két magyar párt között kell őrlődnünk. Sőt, van már egy harmadik magyar párt is. Ha azok sem egységesek és civakodnak, akiknek vezetniük kellene bennünket, akkor tőlünk hogyan várhatják el, hogy egységesek legyünk?

Trenčík Katalin óvodaigazgató, Komárom

Mint minden magyar ember, természetesen büszke vagyok történelmünkre, gazdag irodalmunkra, kultúránkra, azokra a vívmányokra, felfedezésekre, amelyeket tudósaink adtak a világnak, a magyar sportolók sikereire és még sorolhatnám. Szlovákiai magyarként büszke vagyok arra az igyekezetre, ahogyan próbálunk itt megmaradni, ahogyan az emberek a saját közösségükben teszik a dolgukat, ápolják a hagyományokat, művelik a kultúrát, büszke vagyok óvodáinkra, iskoláinkra. Ugyanakkor nagyon nem vagyok büszke arra, hogy sokakat közülünk még mindig meg lehet téveszteni olyan demagóg szöveggel, hogy a szlovák nyelv tökéletes ismerete a sikeresség egyedüli záloga. Ha ugyanis valakiben van elég akarat, kitartás, ambíció, akkor érvényesül és sikeres lesz akkor is, ha nemzetiségi iskolába járt. Nem vagyok büszke azokra, akik önként asszimilálódnak, nemzetiséget váltanak. Végül nem vagyok büszke széthúzásunkra, megosztottságunkra sem. Azok, akiknek példát kellene mutatniuk, sokszor nem állnak a helyzet magaslatán. (szcs, guzsu, vkm)