Minimum erkölcsileg megkérdőjelezhető pályázat

Bebizonyosodott, hogy az intézmény falai között szexuális zaklatás történt Vas Gyula felvétele Ebben nem lenne semmi rendkívüli, ha minimum erkölcsileg nem lenne megkérdőjelezhető az egész ügy. A krízisközpontban ugyanis – ahol többnyire problémás családból származó, viselkedés- és egyéb zavarokkal küszködő, 2–18 év közötti gyermekek vannak – a tavalyi év folyamán meglehetősen súlyos dolgok történtek. Tizenhárom-tizennégy éves fiúk több esetben szexuálisan zaklatták intézeti társaikat, legtöbbször fiatal lányokat, akik között a legkisebb mindössze 6 éves volt. A rendőrséget azonban minderről csak idén februárban szerzett tudomást, mégpedig Peter Miššíktől, a nyitrai kerületi elöljárótól. A dolog pikantériája, hogy ő is csak egy napilapból tudta meg, mi folyt az intézet falai közt, és azonnal feljelentést tett. Mások, akik szintén tudtak a zaklatásokról, ezt mindaddig elmulasztották. Az is igen különös, hogy a kerületi hivatal ellenőrei 2001 októberében ellenőrzést tartottak az intézetben, miután annak egyik volt alkalmazottja tőlük kérte elbocsátása körülményeinek kivizsgálását. Indoklása szerint a járási hivatal nem lép fel hatékonyan az intézetben tapasztalható visszásságok rendezése érdekében. Információnk szerint ez a hölgy a járási hivatal elöljárójának augusztus végén küldött ajánlott levélében részletesen ecsetelte a volt munkahelyén uralkodó állapotokat, az igazgatónő részéről megnyilvánuló kivételezéseket, amellyel két táborra osztotta az alkalmazottakat, és írt a szexuális zaklatásokról is. Végül arra kérte Keszegh Margit elöljárót, hogy valamennyi érintett részvételével hívjon össze egy találkozót, amelyen tisztázhatnák a helyzetet. Erre a levélre még csak választ sem kapott.

Visszatérve a kerületi ellenőrzésre: a 2001. október 4-én kiállított jegyzőkönyv arról tanúskodik, hogy az intézet három alkalmazottja ugyancsak részletes tájékoztatta az ellenőröket a krízisközpontban uralkodó állapotokról. Beszámoltak a szexuális zaklatásokról is, név szerint felsorolva az elkövetőket és az áldozatokat egyaránt. Elmondták továbbá, hogy a történteket azonnal jelentették az igazgatónőnek, aki viszont semmilyen intézkedéseket nem hozott. A szolgálatos nevelőkkel szemben sem tett lépéseket, de ami még rosszabb, feljelentést sem tett az ügyben. Sőt, meg akarta akadályozni, hogy a főnővér nőgyógyászati kivizsgálásra vigye a kislányokat.

A kérdéses jegyzőkönyv azonban szinte megszületésének pillanatában a feledés homályába merült. Maguk az ellenőrök is azzal zárták le a vizsgálatot, hogy a panaszos elbocsátásának ügyében semmiféle hiányosságra nem derült fény. A rendőrségi feljelentésre pedig – ahogy már említettük – egészen februárig kellett várni.

Renáta Šuláková igazgatónő a mai napig azt állítja, hogy nem tudott az intézetben történtekről. Csak az újságból, illetve az azt követő rendőrségi nyomozás során szerzett róluk tudomást. „Az elmúlt években sokat voltam távol, mivel egyetemre jártam. Ezért arra kértem a kolléganőimet is, hogy mindenről tájékoztassanak, ami távollétem ideje alatt történik” – nyilatkozta lapunknak. „Én megbíztam bennük, nem gondoltam, hogy egyesek visszaélnek ezzel. Bármilyen probléma esetén hivatalos formában kellett volna értesíteniük engem. Sajnos, nem ezt történt meg. Az említett kerületi ellenőrök is akkor jártak nálunk, amikor én tanulmányi szabadságon voltam. Ezt én utólag szóvá is tettem kerületi hivatalban, ahol igazat adtak nekem. Az ellenőrök lényegében jogtalanul tartózkodtak az irodámban, később észrevettem, hogy több minden el is tűnt onnan. Furcsállom azt is, hogy a kollégák a kerületi ellenőröknek beszámoltak az itt történtekről, engem pedig nem értesítettek. Én egyébként csak márciusban kaptam kézhez az ominózus jegyzőkönyvet, miután Miššík úrtól elkértem. Úgy érzem, a személyem elleni hadjárat akkor kezdődött, amikor tavaly tavasszal az egyik volt alkalmazottunkról, egy hölgyről kiderült, hogy bizalmasabb kapcsolatba került egy 17 éves neveltünkkel, ezért fel akartam neki mondani. Érdekes, hogy a kollégák akkor rögtön írásban értesítettek az esetről, amikor pedig a gyermekekről volt szó, nem. Az ügy kivizsgálásakor jelen volt a járási hivatal szociális osztályának vezetője is, aki arra kért, ne tegyem ezt. Azzal érvelt, hogy fiatal, főiskolai tanulmányait végző személyről van szó, aki biztosan okul az esetből. Hagytam magam meggyőzni, de amikor lejárt az illető szerződése, nyomban elbocsátottam. Akkor kezdődtek ellenem a feljelentések, jöttek az ellenőrök, különböző rágalmak kaptak szárnyra, még lopással is megvádoltak. Egyértelműen visszautasítom azt is, hogy kivételeznék az alkalmazottakkal. Természetesen mindenki más-más személyiség, másként kezeli a gyerekeket, másként találja meg hozzájuk az utat, és velem is másként beszél. De kivételezésről szó sincs. Azt szeretném, ha végre nyugodt légkörben folyhatna itt a munka, hiszen a gyereke érdeke is ezt követeli meg. Az újabb feszültségek akkor keletkeztek, amikor április elsején szervezési változásokat hajtottam végre, amelyekre intézetünk megváltozott küldetése miatt volt szükség. Évekkel ezelőtt mint gondozói szolgálat alakultunk, és csak 1998 óta működünk krízisközpontként. Ezért az eddigi ápolókból segédnevelők lettek, azzal a kikötéssel, hogy a közalkalmazotti törvényből kifolyólag néhányuknak szakmai továbbképzésen kell részt vennie. Sajnos, anyagi lehetőségeink továbbra sem engedik meg, hogy teljes állásban foglalkoztassunk pszichológust, pedig erre a gyerekek érdekében nagy szükség lenne. Amíg az alkalmazottak megszokják az új helyzetet, biztosan akadnak súrlódások, de részükre is igyekszünk pszichológiai szakelőadásokat tartani, hogy könnyebben beletanuljanak új szerepkörükbe.”

Az igazgatónő végül elmondta, nincs tudomása a nyomozás állásáról, mivel semmilyen hivatalos értesítést nem kapott.

Az igazgatónő állításaival viszont szöges ellentétben áll mindaz, amit néhány volt, illetve jelenlegi alkalmazottól hallottunk. Nevüket azért nem közölhetjük, mert a munkahelyi rendszabály titoktartásra kötelezi őket, tehát lényegében állásukat kockáztatják. Beszélgetőtársaim elmondták, hogy az igazgatónőt azonnal értesítették a szexuális zaklatásokról, amint erről tudomást szereztek. Sőt, azt is felvetették, hogy ezt jelenteni kellene a rendőrségnek. Az igazgatónő szó szerint ezt válaszolta: „Nem kell jelenteni, legfeljebb ha kirobban az ügy, védje meg magát a szolgálattevő személyzet.” Beszélgetőtársaim elismerték, hibát követtek el akkor, amikor csak szóban, nem pedig írásban figyelmeztették a zaklatásokra az igazgatónőt, aki egyébként fel is szólította őket arra, hogy ilyesmiket ne jegyzőkönyvezzenek. „Az igazgatónő azért kezelte ilyen elnézően ezeket az ügyeket, mert általában akkor történtek, amikor a kedvenc munkatársai teljesítettek szolgálatot” – állítják. „Arról is tudunk, hogy a gyerekeket arra buzdította, jegyezzék fel egy füzetbe, majd jelentsék neki, mit csinálnak az egyes alkalmazottak. Aki nem tetszik neki, az ellen bizonyítékokat gyűjt, hogy aztán felhasználhassa ellenük. A legtöbb beosztott már nem is mer ellene szólni, mert fél, hogy elveszíti állását. Megtörtént az is, hogy a nevelő pálinkát talált a gyerekeknél, elvette tőlük, mire az igazgatónő behívta a gyerekeket és megkínálta őket a pálinkából. Azt is gyakran hallottuk tőle, hogy ő még pizsamában is főnök, most pedig arra hivatkozik, hogy a szexuális afférok a távollétében történtek.” Elmondták továbbá, hogy minderről tájékoztatták már a járási hivatal elöljáróját és szociális osztályának vezetőjét is, de panaszuk süket fülekre talált.

Visszatérve az említett versenytárgyalásra, a járási hivatal szociális osztálya, mint az SOS Krízisközpont alapítója április végén írta ki a pályázatot, olyan feltételekkel, amelyek sokak szerint egyesen az igazgatónőre lettek szabva. Hiszen éppen azt a főiskolai képesítést jelölte meg követelményként, amelyet ő az elmúlt években megszerzett, bár mindössze néhány héttel korábban államvizsgázott. Ráadásul ezzel a szociológiai képesítéssel, aránylag új szakról lévén szó, eleve nagyon kevesen rendelkeznek. További feltételként 5 év gyakorlat szerepelt, és az igazgatónő éppen öt éve dolgozik az intézményben. 1997-ben egyébként, a mečiari kormányzat alatt, az akkori járási osztályvezető kinevezéssel helyezte őt az intézmény élére, miközben csak óvónői végzettséggel rendelkezett.

Novák Tamás, a szóban forgó pályázat meghirdetője elmondta, hogy a jogszabályokkal összhangban járt el. Azért szabta feltételként a szociális irányzatú főiskolai végzettséget, mivel egy ilyen intézményben, ahová érzelmileg sérült gyermekek érkeznek, rendkívül nagy felelősség hárul annak vezetőjére. A pályázatra egyébként mindössze hárman jelentkeztek, közülük kettő nem felelt meg a kiírás feltételeinek. ĺgy az öttagú szakmai bizottság – amelyben egy-egy személy képviselte a járási hivatalt, a komáromi és az ógyallai városi hivatalt, az alkalmazottakat, valamint a járási pszichológiai tanácsadót – már csak egy személyt hallgatott meg, aki történetesen az intézmény addigi igazgatója volt. A pályázatot egyébként nem azért írták ki, mert elégedetlenek voltak Šuláková munkájával, hanem azért, mert öt évvel ezelőtt nem pályázat útján került arra a posztra. Ellenvetésünkre, hogy a járási hivatalnak tudnia kellett az intézményben uralkodó állapotokról, Novák Tamás megjegyezte: a járási hivatal ellenőrei soha semmilyen hiányosságot nem tapasztaltak, amit jegyzőkönyvek is bizonyítanak. Újságcikkekre és egyes dolgozók panaszaira pedig szerinte nem lehet alapozni. Szerinte valakik tudatosan le akarják járatni az igazgatónőt, esetleg olyan személyes bosszúról van szó, amely a férje munkájával is összefüggésben lehet. Az igazgatónő házastársa ugyanis törvényszéki bíró a Komáromi járásban. A járási hivatal mindeddig a rendőrségtől sem kapott hivatalos értesítést arról, hogy vizsgálat folyna az intézmény, illetve annak igazgatója ellen. „Ha bárminemű rendőrségi vizsgálat eredményeként az igazgatónőre nézve elmarasztaló vélemény születne, akkor a közalkalmazotti törvény értelmében fogunk eljárni” – mondta Novák Tamás.

Megkérdeztük az illetékes rendőrségi nyomozót is, aki azt válaszolta, hogy több esetben bebizonyosodott a szexuális zaklatás ténye. Mivel azonban kiskorú elkövetőkről van szó, büntetőjogilag nem lehet őket felelősségre vonni. Ezzel az ügyet lezárták, az aktákat pedig az ügyészségre továbbították. Az intézmény, vagy annak dolgozói ellen tehát egyelőre nem folyik vizsgálat. Marián Zvoda járási főügyész az esettel kapcsolatban lapunknak a következőket nyilatkozta: „A járási ügyészségen lévő nyomozati anyag ismeretében arra lehet következtetni, hogy az ógyallai SOS Krízisközpontban bűncselekmény történt, nevezetesen többrendbeli szexuális zaklatás. Az anyagot a lehető legrövidebb időn belül alaposan átvizsgáljuk és utasítjuk a rendőrséget, hogy vizsgálja ki, történt-e munkaköri mulasztás, illetve terheli-e büntetőjogi felelősség az intézmény dolgozóit.” Jelenleg itt tart tehát az ügy, amelynek esetleges fejleményeihez még visszatérünk.