Minden évben van mit javítani a taksonyi tájházon

ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS

Danter Izabella, a Mátyusföldi Muzeológiai Társaság elnöke elmondta, Taksonyra jellemző volt az utcás településszerkezet, a 18. században egy utcája volt a falunak.

A tájházat Panyik Ferencné építtette, a családfa szerint hat nemzedék élt a házban, főleg nagycsaládosok. Az utolsó lakó 1982-ben hagyta el az ekkor már műemlékké nyilvánított épületet. A járási nemzeti bizottság vette meg a házat, és a törvények értelmében a múzeumot bízta meg a tájház gondozásával.

A nyerstéglából készült, fehérre meszelt, nyeregtetős, nádfödeles épület utca felőli részét 1963-ban nyilvánították műemlékké. „Akkor készült el az ország műemlék épületeinek összeírása. A tájház az elsők között került a népi műemlékek közé” – mondta Danter Izabella. A ház hátsó része, amelyet 1969-ben gazdasági helyiségekkel bővítettek, ma sem műemlék. A tájház díszes oromzatán az építés dátuma és a tulajdonos neve mellett kézzel festett virágdíszítések vannak. A tájház alaprajza részben különbözik a környékre jellemző építészettől, pince és padlás is nyílik a tornácáról. A lakórész első három helyiségében a népi enteriőrt bemutató kiállítást rendezett be a múzeum akkori néprajzkutatója, Szanyi Mária, az épület rekonstrukcióját Pekarovič György irányította” – közölte a társaság elnöke. Az utca felőli deszkapadlós helyiségben 19. század végi, 20. század eleji városias jellegű berendezés van. Danter Izabella elmondta, a mennyezet kézzel festett motívumai arról tanúskodnak, hogy a helyiséget tisztaszobának építették. A hátsó szobában az alföldi szlovákok lakáskultúráját bemutató kiállítást tekinthetnek meg a látogatók.

„Taksonyon is nagy hatással volt a lakosság összetételére a kitelepítés és a lakosságcsere. Az itteni családok helyére főleg a dél-alföldi Tótkomlósról jöttek családok, amelyek magukkal hozták használati tárgyaikat és bútoraikat. A hátsó szoba berendezése az alföldi családoknak állít emléket. Mi ezt jellegzetes szlováknak nevezzük, de a békéscsabai asztaloskultúra nem nemzetiség-, hanem régiófüggő – folytatta Danter Izabella. – Azon a vidéken a németeknek és a magyaroknak is hasonló bútoraik voltak.”

Szinte minden évben akad tennivaló az épületben, a vakolatot és a tetőt többször javították. Statikai véleményezés és nedvességmérés is készült a házról. Kamerarendszert telepítettek a házba, újjáépítették a fészert. A Galántai Honismereti Múzeum 2005-ben kérvényezte egy védelmi zóna kijelölését a tájház környékén. A rendelkezéssel meggátolhatják, hogy a tájház és a templom környékén, ami szintén műemlék, ne épüljenek merőben eltérő stílusú épületek. A Hagyományok és értékek szeminárium egyik előadásában elhangzott, hogy kevesen látogatják a taksonyi tájházat. 2010-ben múzeumpedagógiai programot indítottak az iskolásoknak. A diákok munkafüzetek és ügyességi játékok segítségével jobban megismerhetik a tájház berendezéseit. (béva)