Milyen színű a világegyetem?

Washington. A világegyetem nem halványzöld, hanem leginkább bézs színű – ismerte el a szégyentől vöröslő arccal Ivan Baldry, az amerikai John Hopkins egyetem kutatója, aki Karl Glazebrook kollégájával együtt téves vizsgálati eredményeket közölt az Amerikai Csillagászati Társaság januári tudományos tanácskozásán.

Baldry és Glazebrook mintegy 200 ezer galaxis kibocsátott fényének domináns színét elemezte – numerikus értékekkel jelölte, összeadta, súlyozta, majd átlagolta –, mígnem arra jutott, hogy az ember által jelenleg megismerhető világegyetemben a csillagok által kibocsátott fénymennyiség „átlagértéke“ a halovány türkiznél valamivel zöldebb árnyalatú.

Nem sokkal a tudományos megállapítás közzétele után jelentkezett Mark Fairchild, a New Yorkban található Rochester Institute of Technology nevű intézet Munsell Színtudományi Laboratóriumának a tudósa, és rámutatott arra, hogy a szerzőpáros a számítások alapjainak kidolgozásakor tévesen állapította meg az úgynevezett fehér pontot – azt a pontot, amelyen túl az emberi szem már csak fehérnek érzékeli a fény színárnyalatait. A Baldry-Glazebrook féle fehér pont „vörösebb volt, mint kellene“, vagyis a kiindulópontként megállapított paraméter torzította a végeredményt, hiszen annak betudhatóan a két kutató mintegy „vörös neonfényben“ – vagy ha úgy tetszik: rózsaszín szemüvegen át – szemlélte az univerzumot.

Baldry és Glazebrook kénytelen volt elismerni, hogy Fairchildnak igaza van. A módosított számítások alapján kiderült, hogy a világegyetem fényének domináns színe sokkal közelebb van a fehérhez, és a „világos krémszínű“ megjelölés közelíti meg a legjobban a valóságot. A két kutató azonban elkeseredett, hogy afféle cukrászati fogalommal kell leírniuk a világmindenség színét, a sokkal misztikusabb „türkizzöld“ szó helyett. Felhívást tettek közzé a legfrappánsabb meghatározásra, azzal a kikötéssel, hogy az általuk valamilyen oknál fogva különösképpen utált „bézs“ színmegjelölés szóba sem jöhet.

Nem könnyű tehát leereszkedni a csillagok titokzatos világából a hétköznapok valóságába. Egy kicsit olyan ez, mint az egyik Molnár Ferenc darabban, amikor az álomlovag gyönyörű kék szemén merengő lányt megkérdezik: „És az ügyvéd úrnak milyen színű a szeme?“ „Neki? Hát, olyan... drapp.“