Miért dobták le Japánra az atombombákat?

A hivatalos amerikai magyarázat szerint azért kellett bevetni e szörnyű tömegpusztító fegyvereket, hogy megtörjék a fanatizált japán hadsereg ellenállását, ezzel több százezer embert mentettek meg a haláltól. Eltekintve attól a ténytől, hogy minden hadi egyezménnyel ellenkezik a civil lakosság elleni háborús fellépés – mindkét városban a polgári lakosság volt a célpont –, napjainkig elhallgatják a tényt, hogy az atomprogramban részt vett tudósok döntő többsége azt javasolta, a tokiói öböl térségében robbantsák fel a bombát. Egy esti időpontban ugyanis Japán lakosságának mintegy negyede nappali világosságot látott volna, ami elég erős érv amellett, hogy az ellenfélnek micsoda hihetetlen fegyverei vannak. Ezzel is elérhető lett volna a fegyverletétel. Csakhogy ez a nagy szovjet diktátort, Joszif Visszarionovics Dzsugasvilit, ismertebb nevén Sztálint aligha hatotta volna meg. A másik változat ugyanis arról szól, hogy Sztálin a potsdami konferencián – amely épp augusztus elején ért véget – meglehetősen nagy politikai étvágyról tett tanúbizonyságot: úgy gondolta, hogy az egész kontinentális Európát érdekszférájához tudja csatolni. Ráadásul a szövetségesi szerződésből következett, hogy három hónappal az európai harcok megszűnése után a Szovjetunió hadat viselhet Japán ellen. Ami azt a veszélyt hordozta magában, hogy a szovjet birodalom ebben az irányban is terjeszkedhet. Történészi vélemények szerint Truman egyetlen emberrel, Winston Churchillel egyeztetett az atombomba bevetése ügyében. Az angol miniszterelnök rábólintott: így üzentek Sztálinnak. Ezt a vélekedést támasztja alá a Truman által kiadott elnöki üzenet is: Nagaszaki után kijelentette, bárhol, bármikor be tudják vetni e szörnyű fegyvereket. Pedig évekig nem volt neki több ilyen. Tehát Hirosima pusztulása egyben az antifasiszta koalíció végét is jelentette. Vagyis valójában nem Churchill 1946-os fultoni beszédétől kellene számítani a hidegháború kezdetét, hanem az angol miniszterelnök 1945-ös rábólintásától.