Megoldható nálunk a cigánykérdés?

Kovács Zoltán buddhista tanító, Alsószeli:

Túlságosan régóta eszkalálódik ez a probléma ahhoz, hogy egyértelmű, gyors megoldás születhessen; ezt tetézi, hogy amikor az úgynevezett romaprobléma megoldása kerül szóba, ritkán fogalmazzák meg, mit is kell pontosan megoldani. Elfogadjuk-e vagy sem, a romák Kárpát-medencébe érkezéséről a Balkán irányából már a 12.–13. századból származnak feljegyzések, ennélfogva őshonos népcsoportnak, s nem afféle nem kívánt bevándorlóknak számítanak. Az elmúlt fél évszázad során, kezdve a nomadizálást tiltó, a múlt század ötvenes éveiben elfogadott törvénytől a kommunista hatalom pozitív diszkriminatív hozzáállásáig, rengeteg téves intézkedés látott napvilágot. A rendszerváltás óta eltelt időszak alapproblémája, hogy nem született hosszú távú, átfogó koncepció, a mindenkori kormányzat általában négyéves ciklusok során akar látványos eredményeket elérni úgy, hogy közben a lényeget a szőnyeg alá söpri. Én a toleranciában hiszek, de vonakodva sem fogadom el, hogy bárki is tudná a probléma megoldásának egyetlen, létező receptjét. Abból kell kiindulni, hogy a romák és a többségi társadalom részéről egyaránt gyökeres szemléletváltásra lenne szükség.

Hanesz Zoltán informatikai tanácsadó, Kassa:

Rövid távon biztos, hogy megoldhatatlan a probléma. Csak abban látom a megoldást, hogy a hitéleten keresztül civilizálják valahogy őket. Persze köztük is rengetegféle ember van, és az is igaz, ha Európa eddig nem tudta civilizálni őket, akkor más módszereket is ki kell próbálni, de a politikusok gondolkodása ebben a kérdésben gyakran csak addig terjed, hogy több pénzt vagy kevesebb pénzt adjanak nekik, ami nem vezet sehova. Nem a munkával, vagy a pénzzel, hanem a művelődéssel és a hitélettel kellene megfogni őket. Ez az egyetlen járható út, ami persze, hogy 100-200 évig is eltart. A többi csak szómágia. A krasznahorkai bontási kísérlet is csak arra jó, hogy valaki politikai tőkét kovácsoljon belőle. Lebontanának pár házat, de a probléma megmarad, beköltöznek a közeli erdőkbe, és semmi nem oldódik meg.

Ifj. Gyimesi György, a Nagykaposi Városi Hivatal vezetője:

Ezt a problémát szerintem csak kellő szigorral és következetességgel lehet megoldani. A városunkban is azt tapasztaltuk, hogy ha a törvények és a szabályok betartatásánál, illetve a vitás kérdések rendezésénél határozottan léptünk fel, általában sikerült eredményeket elérnünk. Javult a fizetési fegyelem, a közbiztonság, illetve a köztereket is sikerült tisztábbá tennünk. Be kell látnunk, hogy azon generáció tagjain, melyek a rendszerváltás utáni években úgy nőttek fel, hogy a társadalom polgáraiként csupán elvárásokat fogalmaztak meg, de kötelezettségeket nem vállaltak, nagyon nehéz vagy talán már lehetetlen segíteni. Segíthetünk viszont a gyerekeken, ha kiszakítjuk őket abból a szörnyű környezetből, melyben jelenleg élnek, és különböző oktatási-nevelési intézményekben reszocializáljuk őket. A helyzeten javíthatunk, ha a szociális segélyek kifizetését – megteremtve ennek a törvényi feltételeit – munkavégzéshez kötjük, illetve ha ezek a jövedelmek végrehajtás alá vonhatók lesznek. (la, mars, leczo)