Megnyílt a Mathias Corvinus Collegium

Intézményvezetők, aktivisták, a kollégium leendő diákjai, aktív és volt politikusok, diplomaták és a szlovákiai magyar társadalom szinte valamennyi szervezete képviseltette magát a megnyitón. Pomichal Krisztián, az MCC felvidéki vezetője, köszöntő beszédében kiemelte:

„idén ősztől már az anyaországi, a Kárpátaljai és az Erdélyi magyar fiatalok mellett, a felvidéki magyar diákok számára is kényelmes közelségbe kerül Közép-Európa legjelentősebb tehetséggondozó intézménye”.

Az intézmény elsődleges célja, hogy a tehetséges diákok felkarolásával az egész nemzet hasznára legyen. Beszédében felsorolta az MCC által is képviselt értékeket: a tudás jelentőségét, a tehetségek kibontakoztatásának fontosságát és a hagyományra épített jövő erejét. Az MCC nyújtotta lehetőségekből az egész Közép-Európai régió profitálhat, ha:

„tehetséges, magabíró, nyelveket beszélő, nemzetközi tapasztalatokkal felvértezett, ideológiáktól független, de érték alapon gondolkodó magyar fiatalok veszik ki a részüket szülőföldünk és a közös jövőnk építéséből”

– zárta Pomichal Krisztián.

Hájos Zoltán Dunaszerdahely polgármestere megköszönte a döntéshozóknak, hogy a Mathias Corvinus Collegium első felvidéki képzési helyszínének a várost választották. Szalai Zoltán, az MCC főigazgatója elmondta, hogy jelenleg 28 képzési helyszínen összesen több mint 7300 tagja van az MCC közösségnek, szerte a Kárpát-medencében. A Mathias Corvinus Collegium rendkívül fontosnak tartja, hogy minden tehetséges diákot, a szűkebb pátriájához a lehető legközelebb támogasson tehetsége kibontakozásában. Dunaszerdahelyen az ötödikes alapiskolásoknak szóló Fiatal Tehetség Program (FIT) keretében 25, a Középiskolás Program (KP) keretében 100 diákkal indult meg a képzés. A FIT iránt óriási érdeklődés volt tapasztalható, közel háromszoros túljelentkezéssel.

„Dunaszerdahely életének szerves részévé szeretnénk válni, azon dolgozunk, hogy ne csak képzési központ legyünk, hanem valódi közösségi tér és kulturális találkozóhellyé váljon”

– mondta Szalai Zoltán. Egész Dél-Szlovákia szeretnének programokat tartani, előadókat hívni, Pedagógus Konferenciát szervezni.

Mathias Corvinus Collegium

Az 1996-ban alapított Kárpát-medencei tehetséggondozó intézmény általános iskola felső tagozatától a felnőtt korig működtet ingyenes tehetséggondozási programokat. Az MCC célja, hogy a nemzetért és a szűkebb közösségükért tenni akaró fiataloknak lehetőséged adjon képességeiket kibontakoztatására. Az alapításhoz szükséges feltételeket a Tihanyi Alapítvány biztosította az induláskor, amelyet Tombor András, a sajtóhírek szerint magyar politikai körökhöz kötődő kötődő üzletember és családja hozott létre. 2020-ban a korábbi alapítvány helyére a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítvány, a Mathias Corvinus Collegium Alapítvány lépett, ami a pénzügyi alapok megerősödésével és új célok meghatározásával járt. Az alapítvány kuratóriumi elnöke Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója, az MCC főigazgatója Szalai Zoltán, a Mandiner lapigazgatója. Az MCC-t szoros kapcsolatok fűzik a magyarországi jobboldalhoz, a negyedik Orbán-kormány alatt az Országgyűlés több százmilliárd forintot érő részvénycsomaggal támogatta az intézményt. Az intézmény célja, hogy segítsen létrehozni egy tehetséges, széles látókörű és nyelveket beszélő nemzedéket, amely Magyarország érdekeit képviselve részt tud venni a nemzetközi vitákban és döntéshozatalban.

Vélemények

Megkérdeztünk két, a szlovákiai magyar képzésben érintett szakértőt milyen véleménnyel vannak az MCC megjelenéséről? Voda Zsófia, a Pozsonyi Magyar Szakkollégium igazgatója és Pintes Gábor, a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem oktatója, a Pedagógiai Kar dékánja, a Katedra Társaság elnöke nyilatkozott lapunknak.

1.) Mit gondol arról, hogy az MCC hasznos tud-e lenni a diákoknak és miben? Mint határon túli tehetséggondozó intézmény beépülése a szlovákiai magyar rendszerbe, van-e létjogosultsága a diákok számára?

Voda Zsófia: Intézményvezetőként azt gondolom, hogy minden olyan kezdeményezésnek van létjogosultsága, amely szakmai alapokon nyugszik, tiszteletben tartja az elfogadott tudományos álláspontokat, és mindezt a fejlesztést a szlovákiai magyar gyerekek, fiatalok az anyanyelvükön kaphatják meg. Ami az MCC Dunaszerdahely alapiskolai és középiskolai programját illeti, az eddigi kommunikációjuk alapján ilyennek ítélem meg ezeket. Tágabb társadalmi kérdés, melyre nincs pontos válaszom, hogy a felvidéki alap- és középszintű oktatásban az az erőforrás, amit az MCC befektet, valóban ebbe a régióba és ilyen arányokban kell, hogy érkezzen. Az egyetemisták tehetséggondozását illetően részünkről az a prioritás, hogy a diákok itthon is el tudjanak helyezkedni, és szakmailag felkészült, élő szlováktudással bíró, morális iránytűvel rendelkező közösségi emberekké váljanak. Amennyiben az MCC középiskolás programja is erre törekszik, és végzőseiket is erre nevelik, úgy a mi képzésünkbe is örömmel fogadjuk a végzősök felvételi kérelmét.

Pintes Gábor: A válaszom egyértelmű: igen, az MCC és a hozzá kötődő aktivitások és remélhető eredmények nagyon hasznosak lehetnek. Hogy miben? Az MCC-re, mint értelmiségi elitképzésre tekintek, mely kiemelkedő példája a Magyarországon is honos egyetemi szakkollégiumi rendszernek. Annak ellenére, hogy az utóbbi években/évtizedben inkább az „egyenlősdi“ elv térnyerésének lehetünk tanúi, minden társadalomnak, nagyobb közösségnek szüksége van intellektuális elitre. Ennek deficitje komoly következményekkel jár, amit a szlovákiai társadalom kb. négyévente rendszeresen megél. Létjogosultsága éppen abból fakad, hogy felismeri, és előre tekintve oldja a jövő erre vonatkozó kihívását. Az pedig, hogy egy működő „know-how” kerül beépítésre, rengeteg időt és energiát takaríthat meg a felvidéki nevelés és oktatás szereplőinek.

2.) A szülőket mennyire érinti meg az ilyen tehetséggondozó program?

Voda Zsófia: Mivel én magam nem vagyok szülő, hanem keresztszülő, és keresztgyermekem most kezdett oktatási intézményt látogatni, azt látom, hogy a szülők számára a támogatott fejlesztő programok és a választási lehetőségek gazdagsága pozitívumot jelent. Ennek másik hozadéka, hogy olyan gyermekek is képzéshez juthatnak, akik hátrányosabb anyagi helyzetből érkeznek, de adottságaik kibontakoztatásra várnak. A kérdés itt is az, kik, hányan, milyen körben férnek hozzá a lehetőségekhez.

Pintes Gábor: Szeretnék reménykedni abban, hogy az MCC-s tehetséggondozó program megfelelő kommunikációval eljut minden potenciális érintetthez és reális esélyt ad mindazoknak, akik értik a szakkollégiumi képzések potenciális hozadékát. Amennyire ismerem az MCC felvételi rendszerét, szélesebb „rétegnek” ad esélyt, melyből aztán konkrét szempontok alapján szűkíti a kollégisták körét.

3.) Mit gondol, a későbbiekben mennyire fogja befolyásolni az olyan szlovákiai felsőoktatási intézmények életét, ahol magyarul lehet tanulni? Hatással lehet a diákok majdani egyetemi jelentkezésében az MCC?

Voda Zsófia: A felsőoktatási intézmények életét az befolyásolhatja, ha az MCC felsőoktatási, vagy azt kiegészítő képzésben gondolkodik. Erdélyben van erre példa, ám Pomichal Krisztián igazgató úrral egyeztetve azt az információt kaptuk, hogy ez a közeljövőben nem prioritás Szlovákiában, egyelőre előadásokkal készülnek több egyetemi városba. Ebben kulcsfontosságúnak tartom, hogy figyelembe vegyék az adott diákcsoportok szükségleteit, és a már ott működő helyi szervezetekkel nyílt kommunikációt folytassanak. A tehetséges diákok szlovákiai magyar felsőoktatásban való részvételére pedig az lesz hatással, hogy a KP program résztvevőit merre irányítják: a magyarországi MCC-s felsőoktatási programok felé, vagy pedig az itthoni tehetséggondozás felé. Ebben mindenképp nagy lesz a felelősségük.

Pintes Gábor: Amennyiben az MCC középiskolai diákokra irányuló programjára gondolunk, ennek a csakis pozitív hozadékát tudom feltételezni. Évtizedekkel korábban még számítani lehetett arra, hogy a felsőoktatás ki tudja nevelni a majdani értelmiségi elitet. Ennek egyik eszköze és színtere a doktori képzés volt. Azonban a felsőoktatás eltömegesedése negatívan hat ezen elvárásokra. Nehezen tudom elképzelni, hogy egy kompakt MCC-s képzést abszolváló leendő hallgató ne lenne pozitív példája annak, hogy a befektetett plusz munka előbb-utóbb meghozza gyümölcsét. Egyedüli félelmem e tekintetben abban lehet, hogy a sikeres MCC-s kollégisták nem orientálódnak-e inkább az anyaországi felsőoktatási intézmények felé.