Még békésen oszlott fel a tüntető tömeg

A polgármester szerint, ha a legrövidebb időn belül nem változik meg gyökeresen a szociális helyzet, elkerülhetetlenek lesznek a romák által szervezett zavargásokSomogyi Tibor felvételeAz emelvényen a márciusi hideg szélben, egy szál öltönyben és a legnagyobb kiszolgáltatottságban Dubovszky László, Tornalja polgármestere áll. Nem vádol senkit, de pontosan tudja, hogy ami most történik, csupán egy beláthatatlan következményekkel járó történésnek a kezdete. A tömeg Ľudovít Kaník munka-, szociális és családügyi miniszterre vár, aki ígéretet tett arra, hogy kiáll a tornaljai romák elé, és meggyőzi őket arról, hogy a szociális reformtörvény az ország és a nép javát szolgálja, hogy munkalehetőségeket teremt, s aki dolgozni akar, az közhasznú munkával többletjövedelemhez juthat. Érdekes módon az esti híradóban a miniszter szemrebbenés nélkül letagadta, hogy ígéretet tett volna arra, hogy látogatást tesz Tornalján.

Dubovszky László a munkalehetőségekkel kapcsolatban elmondta, hogy a városban 800-an jelentkeztek közmunkára, s ez a statisztikai adatokat szépen ki is csinosítaná, csak azok, akik ezt a munkavállalási lehetőséget, mint a spanyolviasz feltalálását szabadalmaztatták, hajlamosak megfeledkezni arról, hogy a közmunkákra fordítandó átlagosan 617 koronát először a város költségvetéséből elő kell teremteni, ami Tornalja esetében közel félmillió koronát jelent. Igaz, az állam – ígérete szerint – a későbbiekben megtéríti ezt a költséget, de mint a polgármester mondta, előfordult már olyan eset is, hogy az állam nem tartotta be az ígéretét.

Miközben a szervezők a letartóztatott romák szabadon engedését követelő aláírási íveket osztogatják, a mikrofont magához ragadja egy fiatal cigányasszony és elkeseredett hangon, szinte sikoltva mondja: „mindenki azt akarja, hogy nyugodjunk meg. Hát én nem fogok megnyugodni, és senki, aki nem tud mit adni a gyerekeinek. Megfogom a három gyerekemet, beviszem őket a boltba, megrakom a kosaramat, s ha elvisznek lopásért és rablásért, vigyenek a gyerekeimmel együtt! Az összes cigányt nem tudják bezárni! Nem azért fogunk lopni, mert lopósak vagyunk, hanem azért, mert a gyerekeim már három napja nem ettek! És ezt nem tudja senki, csak mi, akik benne vagyunk, a cigányok” – kiabálta.

Az asszony beszéde nem marad következmények nélkül, lódulni látszik a tömeg, a polgármester menti meg a helyzetet azzal, hogy munkalehetőségeket biztosít Magyarországon 40 asszony számára. Bejelenti, magyarországi építkezési vállalkozókkal tárgyal arról, hogy tornaljai munkavállalókat foglalkoztassanak az ottani építkezéseken. A tömegben is feltűnő jelenség Kökényi Kotyer Béla, a Roma Parlament által felállított válságstáb tagja, aki a jelenleg kialakult helyzetért a szlovák kormányt, többek között Csáky Pál kormányalelnök hivatalát teszi felelőssé. A roma polgárjogi aktivista szerint a kormány érzéketlenül és szakszerűtlenül kezeli a szlovákiai cigánykérdést. Csak a fel-fellobbanó tüzeket próbálja meg oltani, ahelyett, hogy a valós értékrendek felállítása alapján elemezné a szlovákiai, ezen belül a Szlovákiában élő magyar ajkú cigányok helyzetét. Kirakat-tevékenységet folytat, mondta, amellyel időről-időre befogja Brüsszel szemét. Kökényi arról is beszélt, hogy az uniós pénzek elosztásáért a nemzeti kisebbségekért felelős miniszterelnök-helyettes felel. Állítása szerint ezekhez a pénzekhez a roma civil szerveződések alig jutnak hozzá. Kérdésemre, hogy bizonyítani is tudja-e, a pénzelosztásokról szóló állításait, az aktivista így válaszolt: „kérem szépen, elég csak átnézni azokat a kimutatásokat, amelyek azt a névsort tartalmazzák, hogy kik jutottak pénzhez.”

Kökényi Kotyer Béla szerint jelenlegi szociális helyzetükből a romáknak már nincs hova hátrálniuk, s ha a kormány figyelmen kívül hagyja a követeléseiket, annak beláthatatlan következményei lehetnek. Magyar ajkú romaként annyit tett még hozzá, hogy a rimaszombati járásban átlagosan egy magyar vagy szlovák gyerek születésére 4,5 cigány gyerek születése esik, s ennek néhány éven belül megmutatkozó eredményeit és várható következményeit egyszerű matematikával bárki könnyen kiszámíthatja.

A tüntető tömeg, a nagyszámú rendőri jelenlétet is figyelembe véve, békésen feloszlott, de jelentős közéleti és közigazgatási bizonytalanságokat hagyott maga után.

A gyűlés után Tornalja polgármestere elmondta: ezt a megmozdulást az idézte elő, hogy az elmúlt heti roma tüntetés idején a tömeg követelte, hogy a polgármester álljon ki eléjük, s megegyeztek abban is, hogy egy nyugodt légkörű megbeszélésen felvázolják azokat a várható lehetőségeket, amelyek megoldást jelentenének a nyomorban élők problémáinak lehetséges megoldására. Várták Kaník minisztert is, aki lényegében válaszra sem méltatta őket. Dubovszky Lászlót a most véget ért megmozdulás egyáltalán nem nyugtatta meg, s nem tartja kizártnak azt, hogy a közeljövőben tragédiák következnek be Tornalján és vonzáskörzetében.

A 8000 lakosú városban mintegy 2000 roma él, s a polgármester szerint, ha a legrövidebb időn belül nem változik meg gyökeresen a szociális helyzet, a romák által szervezett zavargásokat elkerülhetetlennek látja. A város önerejéből 800 embert nem képes alkalmazni, ezért az itt működő polgári társulásokhoz fordultak, hogy egymást segítve tegyenek kísérletet a felmerült problémák megoldására.

Dubovszky László minden felbukkanó megoldási lehetőséget csupán ideiglenesnek tekint, hosszú távon ugyanis megoldatlan gondok feszítik a város költségvetését, amelyek közül legnagyobbnak azt tekinti, hogy a tűntetők túlnyomó többsége nem fizet a meleg vízért és a hőszolgáltatásért. A város csődbe juthat, hiszen erre évente 4 millió koronát fordít.

A tornaljai roma nagygyűlésen csupán a látható gondok kaptak hangsúlyt, de érződött az a feszültség is, amelyről senki nem beszél. Az egymás mellett élés feszültségéről, arról, hogy miért mindig azok fizessenek, akik dolgoznak, s miért ők érezzenek felelősséget azon embertársaik iránt, akik önmaguk sorsáért sem éreznek felelősséget.