Másfél év kemény pofonjai a pékségben

Mikor jött létre a családi vállalkozásuk?

A pékséget nagyapám és édesapám indították 1992 tavaszán. 2010-ben már háromgenerációs családi vállalkozásként működtünk. Számomra a pékség játszótér és az élet iskolája egyben. Kezdetben helyben árultuk a termékeinket, valamint a környéken található kisüzletekbe szállítottunk. Édesapám volt a sofőr, a nyersanyagbeszerző, kisegítő a gyártásban, nagyapám pedig a pék. A legelején egy alkalmazottunk volt, majd ahogy gyarapodott a cég, beszállt a nagyanyám, az édesanyám, a nagybátyám és további munkatársak csatlakoztak. Jelenleg 18 alkalmazottal üzemelünk. Élelmiszerüzletünk közvetlenül a gyártás mellett található, és főként a saját termékeinkre, valamint a kiegészítő termékekre fókuszál.

Milyen kihívásokkal kellett megküzdeniük az évek múlásával?

A legelején a kellő anyagi tőke megszerzése volt a legnagyobb gond. Édesapám fejőgépeket javított, amiből tudta segíteni a cég fejlődését. Később a kellő minőségű gépek beszerzése jelentett kihívást. Az utóbbi 10 évben pedig az abnormálisan növekvő bürokrácia lett az egyik legnagyobb nehézség. Nem beszélve az elmúlt egy év energiaárairól. Az elmúlt másfél év a kemény pofonokról szólt, legnehezebb volt az eddigi 30 évben. Azért mondok másfél évet, mert mi már láttuk 2021-ben, hogy a gáz ára folyamatosan emelkedik. Már a háború előtt mesterségesen feltornászták. Holott egy pékség részére a gáz és az áram elengedhetetlen energiaforrás, nélkülük lehetetlen kenyeret sütni. Nem beszélve a liszt árának 55%-os növekedéséről, ami nélkül ugyebár nincs kenyér. Ugyanez az áremelkedés elmondható minden más nyersanyagra is.

A kenyér árát milyen tényezők befolyásolják?

Drasztikusan emelkedtek a kenyér előállítási költségei, elsősorban az energiaárak elszabadulása miatt. Ez egy láncreakció, hatással volt a nyersanyag árára, a bérköltségre, nem utolsósorban pedig a termék árára. Amíg csak lehetett, tartottuk az árainkat, de ha idén nem javul a helyzet, vagyis nem csökkennek az energiaárak, további áremelésre kényszerülünk. Pusztán azért, hogy fedezni tudjuk a költségeinket. Pékségünknek már legalább húsz éve két beszállítója van, de az árak tekintetében, azt kell mondjam, hogy nincs jelentős különbség közöttük.

Hova szállítják a termékeiket, milyen mértékben változott a partnereik száma, összetétele?

Mi továbbra is a környékünkön található magánvállalkozók üzleteit, valamint a Jednota élelmiszerlánc környékbeli üzleteit látjuk el a termékeinkkel. Viszont az energiaárak ugyanúgy hatással vannak rájuk is. Akadnak vállalkozók, akik bezártak a magas árak miatt. A Jednota is bezárta a nem nyereséges üzleteit, amelyek nagy valószínűséggel már nem fognak újranyitni, az ott dolgozó embereknek pedig megszűnt a munkahelye. Alapból azt mondanám, hogy a nagy láncok megjelenésével oda jutottunk, hogy a helyi üzleteket felszámolták. Az árdömpinggel nem tudták tartani a versenyt a „kicsik”, a „nagyok” meg most aratnak. A 2000-es évek elején, minden faluban volt 4-5, de legalább 3 partnerünk. Mostanra, ha megmaradt 1-2 üzlet, ami nem egy lánc kezében van, az már jó. A vásárlási szokások is változnak, míg a 2000-es években az emberek még jórészt helyben vették meg a termékeket, a helyi üzletekben, addig ma már egy-egy nagyobb bevásárlásra a hipermarketben kerítenek sort. Ami gyakran nem is olcsóbb, csak kényelmesebb. Viszont, ha helyben vásárolnának a helyi termelőktől, a helyi üzletekben, akkor a pénz és a haszon is helyben maradna. Úgy a helyi termelő, vagy kereskedő is helyben fektetné be a megkeresett pénzét, nem vinnék külföldre a hasznot, hogy másutt, másoknak legyen jó.

A legtöbb nagy láncolatba már csak egy bizonyos számú pékség szállít, ők is 1-2 terméktípust, például az egyik csak kiflit, a másik pedig 2-3 fajta kenyeret. A nagy hipermarketek ráálltak a helyben sütött termékekre. Ami alatt nem a „friss pékárut” kell érteni, hanem a helyben sütött, előre legyártott, fagyasztott félkészárut. Nyilván, fagyasztott állapotban hosszabb a szavatossági idő, és akkor olvasztják ki és sütik meg, amikor elfogyott az előző adag. Ráadásul péket sem kell fizetni, aki a hagyományos kenyérkészítési folyamatot viszi végig, ami ugyebár legalább 8 óra, de gyakran több is. Nyilván, van ennek a folyamatnak egy másik oldala is, ami a minőséget befolyásolja. A félkész termék 2-3 nap múlva már az ehetetlenség határát súrolja, míg egy rendes kenyeret gond nélkül lehet tovább is fogyasztani. De hát, az nem illatozik a polcon…

Hogyan csapódott le konkrétan az önök pékségében az energiaválság?

Ezt egy elhúzódó folyamatnak mondanám. Először is hatalmas sokkot jelentett, amikor 2021 októberében nem tudtunk árat rögzíteni a gázszolgáltatóval a következő évre. Az áramra már pár éve piaci árat fizettünk, de a gázt minden évben előre fixáltuk, így volt egy biztos pont az évet tekintve. 2021 decemberében a gázszolgáltató azt tanácsolta, ne kössük le az árat, mivel az az előző évi gáz árának kilencszerese volt. A Nord Stream 2-vel (Északi Áramlat-2) az áraknak újra normalizálódni kellett volna, maga a gázszolgáltató is arra várt. Így kerültünk 2022 január-februárra piaci árra, amikor az előző évi gáz árának a 7-8 szorosát fizettük, azonos mennyiségért. Majd februárban, a háború kitörése előtt sikerült „csupán” négy és félszeres áron lekötni a gáz árát 22 hónapra, tehát 2023 december végéig. Azt kell, hogy mondjam, szerencsénk volt, mivel a szerződés aláírása után pár nappal a gáz ára újra elszállt, a 2021-es ár 10-12-szeresére is nőtt, mivel kitört a háború. A szankciók hatásáról már nem is beszélve. Nagyon sok cég, amely nem kötött szerződést abban az ominózus pár napban, most hatalmas bajban van, sokan csődbe is mentek.

Ami a szerződéseket illeti, nekünk 2023 végéig élő szerződésünk van, azaz a 2021-es ár négy és félszeresét fizetjük a gázért. Viszont az áramról ezt nem mondhatjuk el. 2021-ben az áram megdrágult 80%-kal, ez a második fél évben játszódott le. Ugyebár a gáz árának emelkedése hatással volt az alternatív energiaforrásokra is. Viszont 2022 adott igazán nagy pofont mindenkinek. Hónapról hónapra drágult az áram, főleg az első fél évben. 30-55%-os növekedés volt hónapról hónapra, de a második fél év sem kímélt minket, újabb 50%-ot emelkedett a már megemelt áram ára. 2021 júliusától 2022 decemberéig az áram  öt és félszeresére drágult.

Milyen módon próbálták optimalizálni a költségeiket?

A teljes költségnövekedést nem jeleníthettük meg a termékeink árában. Az kenyerenként legalább 50 centes áremelést jelentett volna egyszerre. Lassan, kétszer-háromszor emelve, 10-10 centekkel tudtuk kitakarni a költségeinket, természetesen a végsőkig optimalizálnunk kellett a folyamatokat, nem beszélve a brutális energiaspórolásról, hogy minimalizálni tudjuk a veszteségeinket. Akiknek viszont nem voltak tartalékaik, azok csődbe mentek.

Elbocsátani senkit sem kellett a pékségben. Viszont, ha valaki távozik a kollégák sorából, azt további optimalizációval igyekszünk pótolni. Mivel családi vállalkozásként működünk, próbáljuk úgy megoldani a gondokat, hogy amíg lehet, senki ne maradjon bevételi forrás nélkül.