Már főként paprikában utazik a paradicsomkirály

Volt idő, amikor 120–150 hektáron termesztettem paradicsomot, ennek a mennyiségnek a zömét a feldolgozóiparnak adtam el. A paradicsom volt az első növény, melyet nagy mennyiségben termeltem, sőt a cégem logójába is belekerült. Évi hatezer tonna termett, az országban másodikként vásároltam meg egy napi 200 tonnás mennyiséget learatni képes kombájnt, amely négy év alatt visszahozta az árát. Tavaly viszont már 50 hektárra csökkentettem a termelőterületet, idén pedig tulajdonképpen felhagytam a paradicsomtermesztéssel, három hektárt tartottam csak meg. A paradicsom ára 2004 előtt kilónként 2,80 korona volt. A belépés után megkaptuk az 1,30-as támogatást, erre a felvásárlási ár 1,50-re csökkent. A paraszt ugyanott van, de a gyárak 1,30-cal olcsóbban veszik az árut. Tehát a feldolgozóipar járt jól egyedül. Ők azt mondták, olyan nagy lett a nyomás Kínából meg a világ más termelői részéről, hogy már nem tudják megfizetni a 2,80-at. Az lett volna a megoldás, ha 4,10-re emelkedik az ár, akkor ez bomba üzlet, vagy legalább 3,50-re – vitték volna el a 60 fillér hasznot. De most kapunk egy kenyeret, valaki egyedül megeszi, a többiek meg nézik. Ezért több paraszt leépít, abbahagyja, mert negyven fillér a beszállítás kilogrammonként, s akkor a 2,80-ból már csak 2,40 maradt, és hol van még a termelési költség: a víz, a palánta, az üzemanyag és a munkaerő. Ez nemcsak a paradicsomnál, hanem más terménynél is megtörtént: a nagy földolgozók megegyeztek, hiszen monopolhelyzetük van. Nem úgy, mint Nyugat-Európában, ahol a termelő részese az üzemnek, beleszólhat a dolgokba. A paradicsomhoz hasonló veszélyben van a fűszerpaprika is. Ennél nincs támogatás, de az árakat egyre lejjebb nyomják. Az Európai Unió abban is vétkes, hogy itt van a dél-amerikai és a spanyol paprika, szabályozatlan a behozatal, laza a minőségellenőrzés, ezért nem reálisak az árak. Pedig a legjobb fűszerpaprika a Kárpát-medencében terem, Magyarországon, Dél-Szlovákiában és Szerbiában. Én a kertészetben nagyon sok mindent kipróbáltam, volt idő, amikor fajtakísérletekre is jutott pénz. Paradicsomból és dinnyéből 150-150 fajtát próbáltam ki. Szakosodni kell! Ha valaki jobbszélső, az legyen jobbszélső, nem lehet középhátvéd is. Paprika és dinnye, ez a két húzónövény, mindkettőből tizenöt-tizenöt fajtával foglalkozunk. Jelenleg a cégem hetven hektáron évi kétezer tonna zöldpaprikát termeszt, és ötszáz tonna fűszerpaprikát.

Hogyan oszlik el a termények felvásárlása?

A legnagyobb mennyiség a konzerviparnak megy. Főként azért, mert oda nemcsak az első osztályú, hanem a másodosztályú áru is kell. Az üzletláncok csak az első osztályt akarják, a „kiglancolt” árut. De hát „kettes” is terem, hiszen az ujjaink sem egyformák! Ha megüti a szél egy kicsit a paprikát, már nem mehet a pultokra. Kimondhatom, hogy engem tulajdonképpen a feldolgozóipar tart fenn: Csehországba két gyárnak szállítok, Szlovákiában is kettőnek, Magyarországon pedig egynek. Öt erős konzervgyárnak dolgozunk. Paprikát, uborkát és paradicsomot adtam el, de a paradicsom idén már kiesik. És most próbálkozunk Szlovákiában elsőként két hektár eperrel, izraeli-spanyol technológiával, bakhátas, fóliatakarásos, csepegtetős módszerrel. A feldolgozóiparba a termények hetven százaléka kerül, a maradék harminc pedig a három saját üzletbe, egy üzletlánc pultjaira és észak-szlovákiai nagyraktárakba, nagy fölvásárlókhoz. A mezőgazdaságban az árak általában nagyon ingadoznak, kiszámíthatatlanok. Egy növény van csak, a paprika, amelyik be nem csapott soha. A paprika olyan a zöldségtermesztésben, mint a borok között a rizling. A mondás szerint a rizling a borok királya, nálam a paprika a kertészet királynője. A paprika ára azért van szinten, azért kerüli el a nagy kilengéseket, mert nehéz termelni, s nagy befektetést igényel. Még a magyarországiak sem tudnak konkurálni, sok elmegy nekik Nyugatra, s ellentétben a dinnyével ezen a téren nem tudnak agyonütni. A gyökérzöldség, a káposztafélék, a hagyma, a krumpli terén a lengyelek kiütnek.

Milyen feltételek közepette lehet gazdálkodni?

Az európai uniós csatlakozás furcsa helyzetet hozott, hiszen az újonnan csatlakozottak 2006-ig csak az Unión belüli mezőgazdasági támogatás 54 százalékának megfelelő összeget kapták meg. Ez tavaly végre 70 százalékra emelkedett. Ám számomra is ugyanannyiért kínálják a csúcstechnikát, a korszerű gépeket és az üzemanyagot. Nálunk még olcsóbb a munkaerő, ezt azonban a kisebb vásárlóerő „kompenzálja”. Ez így nem versenyhelyzet, egyértelműen hátrányban vagyunk Nyugat-Európával szemben. A mezőgazdaságba rengeteg pénzt kell visszaforgatni, nem elég csak jól dolgozni, fejleszteni is kell. 2005-ben és 2006-ban kialakítottam egy csepegtetőrendszert 92 hektáron, uniós projektből 36 hektáron, de a nagyobb területen önerőből, s ez hatalmas befektetés. Szlovákiában ritka, hogy egy termelő naponta akár 100-110 hektár megöntözésére is képes legyen. A csepegtető-berendezést a dinynye-, paprika- és uborkatermesztésben használom ki, a burgonyát még hagyományosan öntözzük. Az egyik legnagyobb gond, hogy az öntözés nagyon drága. Erről beszélni kell majd szakmai körökben is, mert bajban vagyunk. A paraszt elbírja az öntözést, ha pótöntözést csinál. De ha áprilistól folyton öntöznöm kell, mert nem esik, az hatalmas anyagi megterhelés. A zöldség- és gyümölcstermesztés a földművelés költségesebb része, de szociális hálóként is működik, hiszen itt szükség van szakképesítetlen munkaerőre; foglalkoztatni lehet azokat, akiket máshol csak nehezen lehetséges. A gabonatermesztés például sokkal olcsóbb, kényelmesebb, gondtalanabb, néhány emberrel megoldhatóak nagy területek. Huszonöt állandó alkalmazottunk van, de az év folyamán a létszám a nyolcvanat vagy a százat is eléri, s idénymunkában akár 250 ember is dolgozik nálunk. Hogy nem áll jól a földművelés, azt szerintem egy dolog bizonyítja nagyon jól: elöregednek a termelők, a szakemberek fokozatosan elszivárognak, alig van fiatal. Csak nem áll olyan jól az a szakma, ahol nem tolonganak a fiatalok! Az üzletláncok nem reális árakon kínálják az árut, és ezt főleg a mi térségünkben engedik meg maguknak. Az országban 14-15 ezer regisztrált gazda vállalkozik, az alkalmazottakkal együtt csak alig több mint két-három százalékát képviselik a foglalkoztatottaknak. Nem is elég egységes a szakma, és mivel kis csoportról van szó, nem elég erős az érdekérvényesítés.

Kiss Lajos tavaly cégének tizedik évfordulóját, idén pedig saját 50. születésnapját ünnepelte. A jubileum alkalmából 2007-ben több állami és szakmai kitüntetést is kapott. A szakminisztertől az országos jelentőségű mezőgazdasági munkáért járó állami kitüntetés ezüst fokozatát vehette át, a kormány alelnöke köszönetnyilvánító plakettet, az agrárkamara emlékérmet adományozott a vállalkozónak, sőt, a mezőgazdasági ellenőrzési hivatal és kísérleti állomás (ÚKSÚP) köszönetét is kiérdemelte ez a tevékenység. Kiss tavaly a Legszebb határ nevű versenyben első helyzést ért el. A vállalkozó hangsúlyozta, munkatársainak, Maczkó Lászlónak és Sál Dezsőnek nagy része van a sikerekben. (fm)