Magyar–szlovák táncház Kassán

Kassa. Nem túl sűrűn fordul elő, hogy közös magyar-szlovák táncházat rendezzenek a városban. Illetve rosszul mondom: Kassán manapság bármilyen táncház ritkaságszámba megy, a ropni és tanulni vágyók legnagyobb bánatára. Május idusán azonban a Márai Stúdióban minden összejött.

A Magyar Köztársaság Kulturális Intézete által támogatott Itt és most Klub működtetői meghívták a budapesti Téka zenekart, valamint a kassai Železiar népi együttes zenekarát, hogy előbb egyenként, majd pedig közösen húzzák a talpalávalót a vegyes nemzetiségű nagyérdeműnek. A hír hallatára még Eperjesről is érkeztek táncos lábú fiatalok, akik természetesen elsősorban a szlovák lépésekre voltak kíváncsiak, ám szemtanúk hiteles beszámolói szerint a magyar lépésekkel is egész jól elboldogultak az est folyamán, amelynek egyébként amerikai magyar résztvevője (!) is volt.

Egy ekkora kaliberű akció persze nem folyhat le problémamentesen, lásd Murphy törvénytárának megfelelő passzusát. A problémát az okozta, hogy a Téka együttes cimbalmosa az utolsó pillanatban megbetegedett, így nem tudott Kassára utazni. Nem fogják elhinni, mi történt. A Železiar zenekar cimbalmosa ugrott be helyette, és flottul lejátszotta a teljes felvidéki magyar repertoárt. Arra a kérdésre, vajon hogyan lehetséges ez, Dudás Péter főszervező azt a frappáns választ adta, hogy a szlovák zenészek behatóan ismerik a magyar tájegységek népzenéjét. Egyszer az is előfordult Kassán, hogy a hivatalos Železiar-koncert után, a büfében spontán jam session alakult ki, amelyen magyar népdalokat kezdtek húzni a szlovák zenészek, emlékezetes bulihangulatot teremtve. A szakemberek ugyan diplomatikusan ki szoktak térni a válaszadás elől, ha azt kérdezem tőlük, melyik nemzet népdalai izgalmasabbak és értékesebbek, egy azonban biztos: a békés egymás mellett élés, valamint a más nemzetek kultúrájának tisztelete folklorista körökben már rég megvalósult. Kassa vezetése évek óta nagy előszeretettel illeti a várost a „tolerancia városa” címmel, ami szerintem csak részben igaz, ám ha a helyi politikusok jelen lettek volna ezen az akción, láthatták volna, hogyan fest a kulturális együvé tartozás a gyakorlatban.

A Márai Sándor Polgári Társulás, valamint Kassa-Óváros önkormányzata is támogatta a május 18-i fontos eseményt, amelyen a felvidéki magyar táncokat Richtarcsik Mihály és Zsóka, a szlovák táncokat pedig Slavomír Ondrejka tanította az érdeklődők népes táborának. A legfiatalabb táncos tizenkét, a legidősebb harmincéves volt, abszolút kezdők és magabiztos haladók egyaránt felbukkantak a kassai Thália Színház Márai Stúdiójában. Érdekességképpen jegyzem meg, hogy a nemzetiségi összetétel egyértelműen a szlovákok javára billent ezen az estén. Ami nem is baj, legalább zavartalanul megtanulhattak néhány felvidéki magyar táncot, és megismerkedhettek „hús-vér magyarokkal”, akikről a jó ég tudja, miket gondoltak azelőtt. (Ennek kapcsán eszembe jut egykori egyetemista szobatársam, aki igencsak elcsodálkozott azon, hogy rimaszombati magyarként gyakorlatilag akcentus nélkül beszélek szlovákul. Megkérdezte, hogy tanultam-e az iskolában a többségi nemzet nyelvét, illetve barátkoztam-e lakóhelyemen szlovákokkal. Igenlő válaszomra csóválni kezdte okos fejét, szemei észrevehetően kikerekedtek. Figyelem: elsőéves egyetemistáról van szó, aki színjelesen érettségizett Breznóbányán, alig negyven kilométernyire Rimaszombattól!)

Az ilyen közös szlovák-magyar táncházak haszna kulturális értelemben szinte felmérhetetlen. Nemcsak azért, mert a szlovákoknál nem zajlott le a hetvenes és nyolcvanas évek Magyarországán végigtomboló táncházmozgalom, s ők csak most kezdik kóstolgatni a dolog lényegét, hanem azért is, mert közös régióban élünk, közös gyökereink vannak és kölcsönös tolerancia, egymásra csodálkozás nélkül mindkét nemzet szegényebb lesz.

Dudás Pétertől megtudtam azt is, hogy a Kassai Városi Hivatal vélhetően csatlakozik ezen nemes kezdeményezéshez. E gesztus már csak azért is példaértékű lehet(ne), mivel Kassa megpályázta az Európa Kulturális Fővárosa 2013 címet, a pályázat pedig információink szerint éppen a toleranciára és a város soknemzetiségű kultúrájára épít. Az optimista forgatókönyv szerint a szervezőknek a közeljövőben sikerül közös nevezőre jutniuk a városi hivatal kulturális osztályával a rendszeres támogatás ügyében. Ez a kezdeményezés ugyanis véleményem szerint példaértékű, és jelentős mértékben hozzájárul szlovákok és magyarok békés egymásmellett éléséhez.