Ludo története: börtön elől az idegenlégióba

Maquet Ludovic, születési nevén Makki Lajos mindig is szerette a kihívásokat. Eddig többnyire a nehezebbik utat választotta. Amikor a légióba került, megint választania kellet, úgyhogy nem volt kérdés, hogy a még több nehézséget tartogató szakasz, az ejtőernyős különítmény mellett döntsön. Az itt eltöltött 19 éve alatt folyékonyan megtanult franciául és kitanulta a mesterlövészetet is. Elmondása szerint a közhiedelemmel ellentétben az idegenlégióban ők „nem Rambók”. Erre a legjobb példa, hogy egészen kilenc év telt el addig, míg először egy éles bevetésen meg kellett húznia a ravaszt.

„Mielőtt bekerültem oda, csak mendemondákat hallottam a francia idegenlégióról, amik többnyire nem voltak igazak. Sőt, az erről megjelent könyvek 90 százaléka egyenesen hazugság. Az ott szolgáló katonák nem emberfelettiek, ugyanolyan emberek, mint bárki más. A légió híres nagy ereje nem egy emberen múlik, hanem az összetartáson. Ahol 130 nemzetiség szolgál együtt, lehet akármilyen vallású, muzulmán, katolikus, ortodox zsidó, akkor is ugyanazt a célt szolgáljuk”

– mondja Makki Lajos könyvének dunaszerdahelyi bemutatóján.

A Ludo, egy hontalan idegenlégiós című könyv bemutatóját a dunaszerdahelyi Beer&Wine Depotban tartották. 

„A szerző egy gyakorlott forgatókönyvírókra jellemző elképzelést valósított meg, ugyanis nem kronologikusan indítja a történetet, hanem azzal kezd, hogy a görög határon, a bűncselekmény után húsz évvel elfogják. Először részletezi a görögországi börtönélményeket, majd a Szlovákiának való kiadatását és csak utána kezdődik el a légiós történet”

– árulja el Somogyi Szilárd, Makki Lajos egyik gyermekkori jó barátja, aki elsőnek olvashatta és véleményezhette a könyv első 14 oldalának kéziratát és a könyvbemutató levezénylésében is segédkezett.

A könyv egy jelentős része a bevetésekről és missziókról szól. Korzika volt az ejtőernyős különítmény bázisa, ahonnan minden alkalommal elindultak és ahová visszaérkeztek. Bejárták csaknem az összes kontinenst.

„Az első misszióm Jugoszláviában, 1995-ben volt, ahova úgy vonultunk ki mint ENSZ katonák, majd egy hónap után átkerültünk NATO vezérség alá. Ekkor lettünk az IFOR Jugoszláviában. A feladatunk a határőrzés volt, ugyanis az akkori rendelkezések alapján, a határ melletti 2 kilométeres sávokat szabadon kellett hagyni. Ezt a sávot őriztük mi”

– emlékszik vissza Makki Lajos. 

A légióban eltöltött 19 évének a görögországi elfogása vetett véget, majd megkezdte két éves börtönbüntetését. Fél évet Görögországban húzott le, majd másfelet Szlovákiában raboskodott. Már a katonaság alatt megfogalmazódott benne, hogy leírja történetét, de mivel körözés alatt állt, nem foghatott neki. Végül a Ludo, egy hontalan idegenlégiós című könyv több mint négyszáz oldalas lett.

„2019-ben zártak börtönbe és egészen 2021-ig volt időm arra, hogy megírjam a könyvet. Az emlékeim megvoltak, fényképek is, amiből több ezer darab van, ugyanis az elejétől kezdve fotóztam a légióban töltött időt. Kicsit zavarban voltam a rendezvény elején, golyóálló mellényben és fegyverrel a kezemben jobban érzem magam. Azt szerettem volna a könyvemmel elmondani az embereknek, hogy mindig van kiút és hogy sose adjuk fel”

– mondja Makki Lajos.