Küzdelem a szaktanintézet két ingatlanjáért

A Nádor utca 8 szám alatti épület egy év óta üresen állVas Gyula felvétele Štefan Zábojník iskolaigazgató, mint a jogalanyi iskola statutáris képviselője az állami vagyon kezeléséről szóló 278/1993 törvény értelmében először állami intézményeknek kínálta fel az ingatlant. Saját elmondása szerint az ilyenkor szokásos gyakorlatot alapul véve a városban működő középiskolákat szólította meg ajánlatával, de mivel azok nem tartottak igényt az épületre, ezért egy regionális lap és egy országos napilap hasábján kínálta eladásra azt. A rendkívüli felajánlásra három érdeklődő jelentkezett, közülük választották ki azt a magánszemélyt, aki a legmagasabb árat kínálta és fizetőképesnek is bizonyult. Igen ám, de időközben több állami intézmény, konkrétan a járási hivatal, a Duna Menti Könyvtár és a Duna Menti Múzeum is jelezte vételi szándékát. Az említett törvény ugyanis úgy rendelkezik, hogy amíg állami intézmények részéről is fennáll ilyen szándék, addig magánszemélyek nem vehetik meg az adott ingatlant. Tudni kell azt is, hogy az állami intézmények számára megszabott vételár nem lehet magasabb a hivatalosan felbecsült értéknél – ami esetünkben 1,9 millió korona volt –, a vállalkozóktól viszont ennek duplája kérhető. Megkezdődtek tehát a tárgyalások az iskola és az említett három állami intézmény között, de egyikük sem rendelkezett a kétmillió körüli összeggel. Az iskola ugyanis ragaszkodott a törvényileg lehetséges legmagasabb eladási árhoz, bár a jogszabály az állami intézmények között ennél alacsonyabb összeget, akár szimbolikus egy koronás vételárat is engedélyez.

– Lokálpatriótaként, komáromi lakosként természetesen örültem volna, ha az elkövetkezőkben múzeum, könyvtár vagy akár levéltár működik az épületben, de iskolánk érdeke azt kívánta, hogy ragaszkodjunk az 1,9 millió koronás árhoz. Mégpedig azon egyszerű oknál fogva, mert befejezés előtt állt az elméleti oktatásra szolgáló új iskolaépület építése, amelynek alapjait már több mint 15 évvel ezelőtt rakta az iskola akkori fenntartója, a hajógyár – fejtegette Štefan Zábojník. – Igaz ugyan, hogy a kerületi hivatal segítségével idén áprilisban végre sikerült befejeznünk az építkezést, de továbbra is nagyon sok pénzre van szükségünk a tantermek berendezéséhez, a fejlesztéshez. Arról nem is beszélve, hogy az iskolánknak adósságai is vannak, amelyeket a diákotthon eladásából származó pénzből részben törleszthettünk volna.

A járási hivatal, amely félmillió koronát ajánlott az épületért, a járási levéltárat szándékozta itt elhelyezni. Keszegh Margit elöljáró szerint ezzel egy évtizedek óta húzódó problémára találtak volna megoldást, hiszen jelenleg a mintegy 3200 folyóméter levéltári anyag nincs megfelelő körülmények között elhelyezve, és helyszűke miatt további 4000 folyóméter begyűjtésre vár. –Pozsony, Kassa és Besztercebánya után járásunkban van a legtöbb levéltári anyag, 1270 óta őrizzük például a városi levéltári anyagot – mondta az elöljáró. – Nem engedhetjük meg, hogy ez elkerüljön a városból, csak amiatt, hogy itt kedvezőtlenek a tárolási lehetőségek. A hatáskörök átruházása kapcsán egyre többször halljuk, hogy a járási hivatalok fokozatosan megszűnnek majd. Szerintem ezek felelőtlen kijelentések, hiszen néhány jogkörrel még bővült is a járási hivatalok eddigi jogköre. Itt intézik majd az ügyfelek például a családi pótlékot. A járási hivatalnak egy, a várostól bérelt épületben van a székhelye, ennek régi szárnya bizony felújításra szorul. Ezért hosszú távon megoldatlan a szociális osztály elhelyezése, a Nádor utcai épülettel ez is rendeződött volna.

Ugyancsak helyiségproblémákkal küzd a Duna Menti Könyvtár és a Duna Menti Múzeum, tehát nekik is jól jött volna a belvárosban álló többszintes épület. – Miután tudomást szereztünk arról, hogy az iskola eladásra kínálja a Nádor utcai épületet, azonnal jeleztük vételi szándékunkat – tudtuk meg Zsok Gizella könyvtárigazgatótól. – Akkor még a kerületi hivatal volt a fenntartója a könyvtárnak és a múzeumnak is, ám a megfelelő szakosztályon tudomásunkra hozták: sem nekünk, sem a múzeumnak nem tudnak kétmillió koronát kiutalni ingatlanvásárlás céljából. Ha tehát szükségünk van az épületre, magunknak kell előteremtenünk a vételárat. Én a magyarországi Kulturális Örökség Minisztériumához fordultam segítségért, ahol ígéretet is kaptam arra, hogy elbírálják pályázatunkat. Ez valamikor januárban történt. Az idő azonban nagyon sürgetett, mivel tudtuk, hogy április elsejével a könyvtár és a múzeum is már a megyei önkormányzathoz kerül, tehát ha addig nem sikerül megvennünk az épületet, azt követően már ránk is a négymillió koronás ún. vállalkozói ár vonatkozik; hiszen már nem állami intézményként működünk tovább. Közben a múzeum részére a kormány ötmillió koronás plusztámogatást hagyott jóvá, és az igazgató úr felvetette, hogy ebből az összegből meg lehetne venni az épületet. Igen ám, csakhogy ez célirányos támogatás volt, a felhasználási forma megváltoztatásához március végéig – tehát amíg állami intézmény volt – a parlament jóváhagyása kellett, április elseje után viszont ez már a megyei önkormányzat hatáskörébe tartozik. Mindezekről tájékoztattuk Zábojník urat is, tehát lényegében felajánlottuk neki a négymilliós árat, ám ő kitérő választ adott. Tudomásunkra hozta, hogy a járási hivatal még mindig igényt tart az épületre, tehát állami intézményként elsőbbséget élvez, és a szeptemberi pályázat győztese is fenntartja ajánlatát. Ezért nincs ok új versenytárgyalás kiírására.

Április végén újabb fordulatot vett az ügy. Mivel elkészült a szaktanintézet új iskolaépülete, az az ingatlan, ahol eddig az elméleti oktatás folyt, ugyancsak felszabadult. Az igazgató ezt is felajánlotta megvételre az állami intézményeknek, köztük a járási hivatalnak, amely jelezte: mivel még mindig megoldatlan a levéltár ügye, igényt tart az épületre. Ennek felbecsült értéke 3,92 millió korona volt, ám a járási hivatal ezúttal is csak a már említett ötszázezer koronát tudta felajánlani. De, mint már említettük, a felbecsült érték a maximális árat jelenti, a törvény ennél alacsonyabb, ún. megfelelő árat is megenged.

– Ebben az esetben elfogadtuk a járási hivatal ajánlatát, mégpedig abban a reményben, hogy miután megvásárolta ezt az ingatlant, tovább már nem ragaszkodik a Nádor utcai épülethez – mondta Štefan Zábojník. – A belügyminisztérium ugyanis, amelyhez már hónapokkal ezelőtt eljuttattuk a magánvállalkozóval kötendő szerződéstervezetünket, mindaddig nem hagyhatja jóvá az állami vagyon eladását, amíg a járási hivatal, mint a régió legmagasabb államigazgatási szerve, hozzájárulását nem adja ilyen transzakcióhoz. Sőt kulturális emlékről lévén szó, a hatályos jogszabályok értelmében esetünkben a kulturális minisztérium hozzájárulására is szükség van. Az iskola érdekeit szem előtt tartva cselekedtem tehát, amikor elfogadtam az elöljáró asszony által felkínált félmillió koronás vételárat. Joggal reméltem ugyanis, hogy ezáltal elhárul az akadály az első ízben felkínált ingatlan eladásáról és legalább ezért az épületért megkapjuk a piaci árat. Pillanatnyilag viszont ott tartunk, hogy alig két héttel a határidő lejárta előtt, amikor is iskolánk a megyei önkormányzat hatáskörébe kerül, egyik adásvételi szerződést sem véglegesíthettük még. A járási hivatallal kötendő szerződésünket a kerületi hivatal elöljárójának kellene jóváhagynia, ami egyelőre nem történt meg, és a járási hivatal sem vonta még vissza a diákotthonra vonatkozó igényét. Július elsején tehát valamennyi ingatlan a nyitrai megyei önkormányzathoz kerül, és a megyei képviselőkön múlik, mit kezdenek vele. Bízom benne, hogy a képviselők méltányolják majd, hogy iskolánk két ilyen lukratív épületet ad át a megyének, és oktatási intézményük támogatására vonatkozó kérelmeink elbírálása során is figyelembe veszik ezt a tényt. Az viszont elég nagy pofon lenne számunkra, ha ők adnák el valamilyen magánszemélynek.

A két ingatlannak tehát, ha minden igaz, a megyei önkormányzat lesz a fenntartója, csakúgy, mint a múzeumé, a könyvtáré vagy akár a szakközépiskoláé. Az ügy hátteréhez tartozik, hogy egyes helyi és megyei önkormányzati képviselők mindvégig azért lobbiztak, hogy – miután a könyvár és a múzeum kiesett a játszmából – ne magánszemélyé és ne is a járási hivatalé (ami tulajdonképpen továbbra is állami tulajdont jelentene) legyenek az ingatlanok. Abban az esetben ugyanis, ha július elsejével átkerülnek a megyei önkormányzat hatáskörébe, jó esély van arra, hogy a múzeum, illetve a könyvtár kezelésébe kerüljenek. Erről ugyanis a többségében MKP-s képviselőkből álló megyei parlament dönthet majd.