Kutatás az Ung-vidéki elhurcolásokról

A különböző források más-más adatokat tartalmaznak, volt, akit nem is tartottak nyilván.

Nagykapos

A II. világháború után szovjet munkatáborokba deportált Ung-vidékiekről készítettek kutatást a magyar ház munkatársai. Néhány, egykori elhurcolttal is sikerült interjút készíteniük.

Vályi Edit és Lakatos Denisza lapunknak elmondta, az idei Gulág Emlékév kapcsán meghirdetett pályázat keretében – a Nagykapos és Vidéke Társulás munkatársaiként – 2016 májusa és szeptembere között összesen 15 régióbeli településen vizsgálódtak. Összesen 18 mélyinterjút készítettek, illetve két túlélővel, a nagyszelmenci Gilányi Jánossal és a bési Fekete Gézával is beszélgetést rögzítettek. A településeken más adatközlőkkel, polgármesterekkel, lelkészekkel, valamint az elhurcoltak ismerőseivel és családtagjaival is felidézték a történteket, pontosították a már meglévő adatokat, névjegyzékeket. Megállapították, hogy a dokumentumok – Géczi Lajos visszaemlékezése, Dobos Ferenc kutatásai és a hivatalos szervek nyilvántartásai – más-más számadatokat tartalmaznak. Míg Géczi Lajos Civilek hadifogságban című könyvében 605 Ung-vidéki elhurcoltról számol be, addig Dobos Ferenc 637-ről, az eperjesi adattárban pedig már 717 deportáltat tartanak nyilván. (A most megszólalt Fekete Géza például szintén nem volt a nyilvántartottak között – a szerk. megj.)

A kutatást végzők arról is beszámoltak, hogy az elhurcolások útvonala és annak egyes állomásai az Ung-vidéken sem voltak egységesek. A kutatás eredményeként az Ung-vidéki községek áldozatainak nevét külön emléktáblán tüntetik fel a szolyvai emlékparkban. A szervezők az adataikat a társulás weboldalán, e-könyv formájában, majd jövőre nyomtatásban is megjelentetik, valamint az egyes oktatási intézményekben és településeken újabb előadásokat is tartanak.