Különleges kiállítás Komáromban

A kiállított alkotásokat Farkas Veronika művészettörténész méltattaVas Gyula felvételeA vándorkiállítás megálmodója és elindítója Szabó Attila, a tatabányai MERI-Síkvölgy (Mentálhigiéniai és Rehabilitációs Intézet) igazgatója; a tárlatot első ízben Tatabányán mutatták be tavaly októberben, a komáromi pedig az első, Magyarország határain kívüli helyszín. A tárlat itteni megszervezését Emília Nyitrayová, a Komáromhoz tartozó Őrsújfalun székelő Szociális Szolgáltató Otthon igazgatónője vállalta magára. A Magyarországról érkezett anyagot az őrsújfalusi, a baracskai, a kovácspataki és a felsőbodoki otthonok lakói által készített alkotásokkal egészítették ki.

A megnyitón Emília Nyitrayová hangsúlyozta: a tárlat célja, hogy áthidalják azt a szakadékot, amely az egészséges és a fogyatékkal élő, sérült emberek között bizony a mai napig érzékelhető. „A művészet eszközeivel próbáljuk meg leküzdeni azokat az előítéleteket, amelyek az otthonainkban élő emberekkel szemben tapasztalható, és hidat építeni a társadalom többi tagja felé” - mutatott rá az igazgatónő. Az alkotásokat Farkas Veronika művészettörténész méltatta, megjegyezve, hogy számtalan közülük bárhol megállná a helyét. A használt technikák, a kifejezőeszközök sokszínűségére is felhívta a figyelmet. „Egy kiállítás megnyitása mindig ünnep, de különösen így van ez akkor, ha az alkotók sérült emberek. Hiszen nem egy esetben az alkotás a legnagyobb, ha nem az egyetlen pozitív élmény életükben” – mondta Farkas Veronika.

A kiállítás ötletgazdája, Szabó Attila tájékoztatása szerint a vándorkiállítás az eddigi helyszíneken pozitív visszhangra talált, és a látogatók részéről a megdöbbenés a leggyakoribb reakció. Többségük hihetetlennek tartja, hogy valóban sérült, fogyatékos emberek keze alól kerülnek ki ezek a szép és gyakran valóban megdöbbentő alkotások. Egy skizofrén beteg például megfestette a „jól vagyok” és a „rosszul vagyok” állapotát, egy másik beteg jobb időszakában karikatúrákat fest, míg depresszív hangulatban komor, sötét tónusú arcképeket. „Egy évig vándoroltatjuk ezt a kiállítást, majd októberben Tatabányán jótékonysági árverést rendezünk a munkákból, és egy bemutató kiadványt is megjelentetünk – árulta el Szabó Attila. – Májusban pedig már újabb kiállítást nyitunk, ezúttal a sérül emberek fotográfiáiból.”

A mi világunk című kiállítás január végéig, naponta fél nyolctól este hatig tekinthető meg a szabadidőközpont Rozmaring utcai épületében; a helyiségeket a központ ingyen bocsátotta a szervezők rendelkezésére.