Korábban virágokat termesztettek, ma kutyákat gondoznak az üvegházban

Az érsekújvári városi kutyamenhely széles e tájon az egyetlen létesítmény, ahol a négylábúakkal megfelelő orvosi felügyelet alatt, állatbarát gondozók foglalkoznak. Ami azonban a körülményeiket illeti, a városi képviselőknek több mint öt éve nem sikerült jobb épületet találni annál az üvegháznál, amely egy pozsonyi telektulajdonos birtokán található.

A legutóbbi testületi ülés alkalmával a képviselők ellátogattak egy kertvárosi, a Berek parkerdőhöz közeli létesítménybe. Megtekintése után arra a következtetésre jutottak, hogy ezzel a helycserével a városban és a környező településeken befogott állatok még rosszabb körülmények közé kerülnének.

Minden marad a régiben

„Most éppen azt fontolgatjuk, hogy az üvegház közvetlen szomszédságában található füves területen, amely a város tulajdonát képezi, felépíthetnénk a higiéniai követelményeknek megfelelő kutyaólakat és a kifutókat” – fogad Szököl Angelika, a menhely állatgondozója. Nem látja értelmét annak, hogy az üvegházat, melynek teteje télen beázik, nyáron meg elviselhetetlen forróságot áraszt, átépítsék, mert az úgysem lesz soha a városé. „Emiatt még támogatást sem áll módunkban igényelni” – legyint az állatbarát fiatal lány. Beszélgetésünk közben meg-megvakargatja Tomi, a borzas keverékkutya üstökét.

A tenyeréhez simuló eb féktelen jókedvével pillanatokon belül belopja magát a menhelyre látogató kerttulajdonosok szívébe. Nem csoda hát, hogy öt alkalommal akadt komoly gazdajelöltje. „A legutóbb Kamocsára vitték őt egy családi ház udvarába házőrzőnek. Néhány napra rá látom, ahogy az út mentén poroszkál vissza amenhelyre, mert Tomi úgy érzi, ez az igazi otthona” –meséli kedvence történetét Angelika.

Ennél sokkal szomorúbb a másfél éves Gordi, az elegáns, vörösbarna ír szetter kutya sorsa. Hónapokig kínozták, étlen-szomjan tartották, már lábra állni sem bírt. A falubeli szomszédok nem nézhették tovább a szenvedéseit, és elhozták az érsekújvári menhelyre. A kutya néhány hét alatt felépült az őt ért megrázkódtatásból, de a menhelyen nem nagyon barátkozik senkivel. Magányosan sétálgat vagy pihen a fűben, szomorú tekintettel néz a kapu felé. Mintha abban reménykedne, hogy egyszer majd olyan gazdára talál, akit hűségesen szolgálhat. Fanni, a gyerekek kedvence is gazdára vár. Azok az érdeklődők, akik a menhelyről választanak maguknak négylábú társat, két-háromszáz korona illetéket fizetnek az eddigi gondozásáért és az oltásokért.

A nyáron kirándulni induló családok számára a kutyamenhely kedvencük szálláshelyévé válhat, ők napi ötven koronát fizetnek az ellátásért és a szállásért együttvéve. Megtudtuk, a napokban hat kutyakölyök kelt el, a kert és háztulajdonosok részéről nagy volt az érdeklődés a menhely elé dobozokban kirakott zsemlyeszínű, fehér-fekete pöttyös keverékkutyák iránt. Gazdára talált már a helyi tévések nagy kedvence, Morzsa, a fehér pulikutya is – őt a gondozók rendszeresen látogatják az örökbe fogadó családnál.

Állatbarátok a kutyatartók?

A város a közadakozásból öszszegyűlt 82 ezer koronából alapította, és évi 200 ezer koronából tartja fenn a menhelyet, ahonnan jelképes összegért bárki kiválthatja elkóborolt ebét.

Csakhogy a kutyatartók többsége hanyagolja az évi ezer koronás ebadó befizetését, amiből jobb, megfelelőbb körülményeket teremthetnének a számukra. A jelenleg érvényes előírások szerint ha fél évesnél idősebb kutyát több mint kilencven napig tartanak a városban egy lakhelyen, a gazdi köteles beoltatni a kutyáját és nyilvántartásba vétetni.

Gyakran előfordul, hogy reggel a telepre érkező állatgondozókat rácsokhoz kötött, nyűszítő ebek fogadják. Természetesen befogadják azokat, de sokkal jobban örülnének annak, ha egy kis cédulára a korábbi otthonából kivetett állat nevét, korát, oltásait feltüntetnék a mostoha gazdik. Legalább ennyit tegyenek meg állataikért!

Major Róbert, városi rendőrség parancsnoka lapunknak elmondta, a lakosok hívására maguk is részt vesznek a kóbor kutyák befogásánál. „Az ehhez szükséges hosszú karú hurkot saját magunk készítettük el, 12 ezer koronába került volna. Mi a lakosok kérésére akkor vagyunk kötelesek közbelépni, ha a kóbor állat életveszélyes, valakit megtámadt és el kell távolítani egy bizonyos lakókörnyezetből. Autónk erre nem megfelelő, hiszen abban a szolgálati kutyát szállítjuk” – tájékoztatott a rendőrparancsnok.

A szünidőben egyre több gyerek látogat a városszéli kutyamenhelyre, kora délután sétálni viszik kedvencüket. „Nagyon sok segítséget kapunk vállalkozóktól, elsősorban tápszer formájában. Állatkereskedések edényeket, vitaminokat, a húsfeldolgozók élelmet adnak segítségképpen. Nagy szükségünk lenne egy használt autóra, amelylyel be tudnánk hozni a menhelyre az arra rászoruló ebeket az egész régióból” – fordult kérésével a nyilvánossághoz Angelika. Remélhetőleg a nyár folyamán sok lakójuk talál majd új otthonra és becsületes gazdára.