Könyvtári világnap az ipariban

Fülöp Éva, az iskola könyvtárosa nem magyar szakos tanár, akire rásózták a könyvállományt, hanem képzett könyvtáros, akinek tevékenysége nem merül ki abban, hogy az olvasnivalót kiadja és beszedje, vagy a könyveket átrakosgassa polcról polcra. Ő az, aki Kassa egyik magyar iskolájában mindent megtesz azért, hogy a diákok megszeressék a betűt, az olvasást. Az egyik ilyen olvasásmegkedveltető akció az iskolai könyvtári világnap is, melynek időpontja mindig október harmadik hétfője. Maga a kezdeményezés nem ú jkeletű, az Iskolai Könyvtárosság Nemzetközi Szövetsége hozta létre 1999-ben. Idén a Szlovák Köztársaság Oktatási Minisztériuma is felhívást intézett az iskolai könyvtárakhoz, és versenyt hirdetett a legérdekesebb iskolai könyvtári esemény megszervezésére az iskolai könyvtári világnapon, október 24-én.

Ez is motiválta Fülöp Évát a rendhagyó hétfő megszervezésére, ám legtöbb inspirációt a budapesti szakmai konferencián kapta, melynek témája az iskolai könyvtárak fejlesztése volt.

Azon a hétfő reggelen megszólalt a hangszóró. Ám nem közlemények peregtek benne, hanem az igazgató, Pulen Lajos olvasott részletet az iskola diákjainak egyik kedvenc művéből, Márai Sirályából. Az első tanítási órán tetszés szerint folytatódott a könyvimádat bemutatása, amelyik tanár akart, ejtett néhány szót kedvenc olvasmányáról, majd az élmény egy részletét meg is osztotta a tanulókkal. A fő attrakciót, a felolvasó minimaratont Kováts Miklós tanár előadása előzte meg „Szakiskola – művelődés – könyvtár” címmel. Ekkor már türelmetlenül sorakoztak az olvasni vágyók a könyvtár belsejében, egy-egy meséskönyvet szorongatva, és megérkezett a magyar alapiskola háromfős „riporteri stábja” is, mely az eseményeket rögzítette. A minimaraton Hans Christian Andersen meseíró születésének 200-ik, halálának 130-ik évfordulója tiszteletére csupa-csupa meséből állt. Reggel kilenctől délután kettőig hatvannégy diák, tanár és más iskolai alkalmazott váltotta egymást, valamennyien néhány perces mesét vagy gyermekirodalmi regényrészletet olvasva fel egymásnak, valamint délután az alapiskola másodikosainak. Fülöp Éva és a neki segítő diákönkormányzat eredetileg 24 jelentkezővel számolt, negyedórás olvasási időszakokkal, ám az érdeklődők túljelentkezése folytán a felolvasási idő az eredeti egyharmadára rövidült. A művek kiválasztását mindenkinek saját belátására bízták, a felolvasók meglepően igényes, értékes alkotásokat hoztak. „Az emberi szív olyan, mint a szivacs, az folyik ki belőle, amit magába szívott” – kommentálta Fülöp Éva, aki a ponyvák helyett az irodalmi és emberi értékkel teli műveket és a szakirodalmat részesíti előnyben az iskola könyvtárállományának bővítésénél. Jelenleg a könyvek száma becslés szerint meghaladja a harmincezret, a diákoknak öt internetes számítógép is rendelkezésükre áll. Osztályfőnöki órák keretében könyvtárismereti és könyvtárhasználati órán is rendszeresen részt vesznek az iskola növendékei, és évről évre több könyvet kölcsönöznek ki a polcokról.

Az idei iskolai könyvtári világnap műsorának előzménye volt az elmúlt iskolai évben a Wass Albert- és a Márai Sándor-olvasómaraton is. Mindkettő 24 órán át tartott, a nevezett szerzők művei hangzottak el, első alkalommal az iskola belső ügyeként, másodszor azonban a másik magyar iskola és közéleti személyek bevonásával. Az egynapos maraton hagyományát a könyvtár folytatni szeretné, és az iskolai könyvtári világnap megünneplését is fontosnak tartja.

„Elveszett nap az, amikor a gonoszt nem győzted le, jót nem tettél, szépet nem láttál, nemest nem éreztél, mély dolgot meg nem ismertél, nagy dologra nem vágytál, semmit át nem éltél, csak panaszkodtál, zúgolódtál” – figyelmeztet egy Szabó Imre-idézet a könyvtár falán. Október 24. nem volt elveszett nap, és ezt nemcsak a könyvtáros, hanem a minimaraton résztvevői is így érzik.