Komoly gondokat is okoz a kötelező óvodalátogatás bevezetése egyes településeken

Júniusban foglalkoztunk legutóbb a kötelező óvodalátogatást övező kérdőjelekkel. A szakemberek akkor bizonyos várható problémákat még csak valószínűsítettek, ám az új tanév kezdetével teljes egészében letisztult, hogy milyen gondokról is van szó.

A kapacitásproblémákat országosan sikerült rendezni, a szaktárca nagyon derűlátó e téren. Az éremnek viszont van másik oldala is, ami a pedagógiai munkára és egyes gyermekek integrációjára vonatkozik. A helyzet komolyságát jelezheti, hogy lapunknak erről közvetlenül nem kívánt nyilatkozni egy érintett óvoda sem. A tapasztalatokról azonban átfogó képe van Markovics Tímeának, a komáromi Comenius Pedagógiai Intézet (CPI) óvodapedagógiai munkatársának, aki összefoglalta számunkra azt, amit az új rendszerről tudni érdemes. „Vannak pozitív példák is, olyan gyerekek, akik járnak és igyekeznek alkalmazkodni“ – szögezte le mindjárt az elején.

Néhol semmi sem változott

„Ahogy arra számítottunk is, kétfajta helyzet állt elő. Az első úgy néz ki, hogy ahol nem él számottevő, szociálisan hátrányos helyzetű közösség, ott eddig is jártak óvodába a gyerekek. Ez van a legtöbb helyen, főleg a falvakban, ahol eddig sem vesztek el a gyerekek, s a férőhelyek száma is megfelelő volt. Őket kevésbé érintették a kötelező óvodalátogatás problémái.

A második esettípus úgy néz ki, hogy mondjuk a tanyavidékeken, ahol nagyobb számú szociálisan hátrányos helyzetű, illetve roma közösségek élnek, gondok adódtak. Egyrészt az információk annak ellenére nem jutottak el ezekhez a szülőkhöz arról, hogy a gyermeküknek ötévesen óvodába kell mennie, hogy a fenntartók ezeket minden lehetséges módon próbálták tudatni, de nem mindenkit tudtak elérni. Másrészt pedig a szülők egy része nem is akarja, hogy a gyermeke óvodába járjon“

– fejtette ki Markovics Tímea.

Férőhelyek (majdnem) rendben

Az új rendszerre való felkészülés egyik kulcspontja a további óvodai férőhelyek biztosítása volt. Az oktatásügyi minisztérium kommunikációs és marketing részlege lapunk megkeresésére emlékeztetett, hogy először 5 millió eurós pénzügyi segítséget nyújtott az intézményeknek a problémák – amelybe beletartozott a szervezeti működés átalakítása is – kiküszöbölésére. Ezt egy újabb, „Predškoláci“ elnevezésű felhívás követte, amelynek keretében júliusban több mint 1 millió 900 ezer, szeptemberben pedig mintegy 38 ezer eurót osztottak szét. A megyeszékhelyeken például összesen 45 új óvodai osztályt hoztak létre „adaptált“ helyiségekben. A legégetőbb kapacitásproblémák Eperjes és a Kassa megye óvodáiban merültek fel.

„Jelenleg csak egyetlen problémás községet tartunk nyilván, amely az érdekelt felek maximális erőfeszítései ellenére nem tudta teljesen biztosítani a férőhelyek számát. Ám valószínűsítjük, hogy a helyzet gyorsan megoldódik ebben a faluban is“

– közölte a minisztérium, s mint írják, országosan csupán minimális számú gyermek nem nyert felvételt valamelyik óvodába, ám ez azért van így, mert szüleik az elmúlt két hónapban próbálták őket beiratni.

Markovics Tímea tud olyan esetről is, amikor egyes esetekben a megnövekedett nyersanyagárak miatt nem sikerült azt a tanév elejére befejezni a kapacitásbővítést. „Ezeknél az intézményeknél a három éves gyerekek várják azt, hogy bekerülhessenek az óvodába“ – mondta a CPI munkatársa.

Néhol más módon is enyhült a probléma mértéke, ez így volt Komáromban is, ahol júniusban még 50 gyermek sorsa volt függőben. „Több gyermek törzsóvodaként választott komáromi óvodát, de a kötelező óvodalátogatást vagy külföldön, vagy nem regisztrált magán intézményben abszolválja“ – tájékoztatta lapunkat Tóth Szilvia, a Komáromi Városi Hivatal Közös Tanügyi Hivatalának munkatársa.

A szaktárca lapunknak előrebocsájtotta, a helyreállítási terv végrehajtása kapcsán azt szeretnék elérni, hogy az a gyakorlatban és az intézményi kapacitások szintjén minden harmadik életévét betöltő gyermeknek lehetővé tegye az óvoda való járást Szlovákiában.

Megborított dinamika

Ami a pedagógiai és mindennapi operatív munkát illeti, az érintett intézményekben számos összefüggő, mégis más-más jellegű problémákat kell oldaniuk az óvodapedagógusoknak.

„Problémákat okoz például, hogy az érintett óvodások közül sokan nem ismerik a higiéniai szabályokat és szokásokat, valamint a nyelvet, emiatt a beszoktatás nagyon megnehezíti a kolléganők dolgát. Az óvodának így esetenként az újonnan érkező nagyobb gyerekek beszoktatására szűkül a működése“

– mondja Markovics Tímea, aki arra is felhívja a figyelmet, hogy ezek a gyerekek egy csoportba járnak a többi, kevésbé zaklatott körülmények közül érkező óvodással. Külön csoport kialakítása azonban nem lehetséges, az diszkriminatív volna: „Holott szakmailag az lenne a jó, hogy ha ezeknek a gyerekeknek lehetne külön napirend keretén belül segíteni és részleges integrációval bevezetni őket például a többi gyerekkel való közös játékkal kint az udvaron, de a foglalkoztatás és az oktatás külön történne“.

A hátrányos helyzetű gyermekkel értelemszerűen ugyanilyen státuszú szülő érkezett az intézményhez. „Az óvodákra tehát további problémák is hárultak, például ezekkel a szülőkkel meg kell értetni azt is, hogy valamit be kell fizetni“ – említi Markovics Tímea. Erre példa a támogatott ebéd megszűnése a gyermek hatodik éves kora után, amelyet aztán adóbónuszként lehet igénybe venni, de a hátrányos helyzetű szülők ezzel nem tudnak élni, mivel nem értik, miként kéne intézkedni a hivatalokban, a pénzt pedig nem tudják kifizetni.

Egészségügyi okokból adódóan egyéni oktatást is igényelhetnek a szülők, s helyenként nem is ritkák ezek az esetek. Van példa arra is, hogy ugyan beiratták az óvodást, majd elvitték néhányszor az intézménybe, de aztán hetekre is kiesik az oktatásból. Megjelentek a sajátos nevelési igényű gyerekek is, akik eddig nem jártak közösségbe, s a sokszor nem diagnosztizált fogyatékosságuk miatt nem tudnak beilleszkedni az óvodába. Az intézmények ugyan próbálják tanácsadó segítségével felhívni a szülő figyelmét a kezelési lehetőségekre, de ez főleg konfliktusokat szül. „Gondot jelent az is, hogy a többi szülő közül sem mindenki fogadja nagy örömmel az új helyzetet, s attól félnek, az csoportbővítés miatt kevesebb figyelem jut az ő gyerekükre, holott eddig is létezett a differenciálás gyakorlata“ – tette hozzá a CPI munkatársa.

A komáromi helyzetre úgy tűnik, kevésbé jellemzőek az említett gondok, ami jól mutatja, valójában mennyire kontextusfüggőek is azok. „Az óvodák részéről a kötelező óvodalátogatás pedagógiai szempontból nem okoz problémát, a gondot a későbbi, szeptember végi és októberi beiratkozások jelentik. A felelőtlen hozzáállás nem jellemző, pár esetben előfordul, hogy csak alkalmi jelleggel járnak a gyermekek óvodába. Az individuális oktatást hét gyermek számára igényelték a szülők saját kezdeményezésből, három gyermek pedig szakorvosi, illetve tanácsadói javaslatra teljesíti egyéni úton az utolsó óvodai évet“ – vázolta Tóth Szilvia.

Több segítő szakma kell

Nyilvánvalóan olyan problémákról van szó, amely egyéb pedagógiai és szociális szakma bevonását igényelnék, azonban ez nem megy simán. A pedagógiai asszisztens alkalmazása például egyrészt diagnózishoz kötött, amelynek felállítása hosszú hónapokig tart – ezzel párhuzamosan azonban Markovics Tímea úgy látja, a szociálisan hátrányos helyzetű gyerekek mellé is járnia kéne ilyen szakembernek.

„Nagy szükség volna szociális munkásokra és pedagógusokra is, akik tudják, hogy valamilyen módon a családdal is kell kommunikálni, hogy ne csak az óvoda dolga legyen ez. Ahol erős az intézmény és a fenntartó, és ezeket a feladatokat megpróbálják projektekből vagy külső, esetleg saját forrásból finanszírozni, ott ez működhet, ám a kis önkormányzatoknak nincs erre plusz pénzük“.

Komáromban továbbra is csak három óvodában segítik a pedagógusok munkáját pedagógus asszisztensek, valamint a szülői asszisztensek két intézményben az óvoda és a szülők kapcsolatát, a szorosabb együttműködést segítik elő. Komárom városa – amennyiben azt a törvényi előírások és az anyagi feltételek lehetővé teszik – tovább fogja bővíteni az óvodákon az asszisztensek számát, attól függően, mely óvodákon lesznek sajátos nevelési igényű gyermekek“ – közölte velünk Tóth Szilvia.

A minisztériumnál is rákérdeztünk a segítő szakmák szerepének erősítésére, melynek kapcsán azt közölték velünk,

a közeljövőben pályázati felhívást tesz közzé 340 segédnevelői munkakör betöltésére.

A szakemberek feladata az lesz, hogy a kötelező óvodalátogatás által érintett szociálisan vagy egészségügyileg hátrányos helyzetű, illetve fogyatékkal élő gyermekek nevelését segítsék az óvodákban. A feladatkörök gyakorlatilag az összes előbb említett problémára vonatkoznának kezdve a személyes higiénától a nyelvi akadályok leküzdéséig.

Országos jelenség

„A kolléganők úgy érzik, főleg ők azok, akikre rászakadt a fejetlenség“ – hangsúlyozza Markovics Tímea, majd emlékeztet, olyan törvény alapján léptették életbe a kötelező óvodalátogatást, amelyet még 2019-ben fogadtak el, de láthatóan nem volt elég két év ahhoz, hogy simán induljon a rendszer most szeptemberben.

Hozzátette, az oktatási tárca ugyan sok téren nyújtott segédanyagokat, valamint felállított egy követelményrendszert is, ám nem igazán számoltak azzal, hogy sok hátrányos helyzetű gyereknél nem lesz zökkenőmentes a beszoktatás.

Markovics Tímea szerint egyértelmű, hogy a probléma országos jellegű, s nem igazán lehet szétválasztani a magyar és a szlovák oktatási nyelvű óvodák eseteit. A gondok alapvetően földrajzi és demográfiai tényezőkre vezethetőek vissza Szlovákia bármelyik részén. Komáromban is az etnikai arányoknak nagyjából megfelelő módon oszlik meg a nagycsoportosok aránya. Tóth Szilva érdeklődésünkre közölte, A magyar tannyelvű óvodákban 333 gyermekből 163, míg a szlovák intézményekben 415 gyerekből 135 nagycsoportos.