Kodály Zoltán, a példakép

Háromévente több száz énekes érkezik Galántára. Elsősorban a Városi Művelődési Központban és annak környékén csoportosulnak, de a Kodály Napok ideje alatt kisebb csoportokban feltűnnek a kávézók, cukrászdák körül is, illetve a városi parkban és végigvonulnak a Kodály Zoltán utcán. Van annak valami érdekes, szívet melengető hangulata, amikor a kultúrház folyosóin, öltözőiben, de akár a mosdókban is éneklés és nevetés hallatszik. Mert a karénekesek ilyenek, állandóan énekelnek, hangoskodnak és nevetgélnek. Pontosan tudják és érzik, mire képes a zene, az éneklés és együtt élnek annak lelket megindító erejével, hatásaival. Szalay Szilvia, a Szlovákiai Magyar Zenebarátok Társaságának elnöke a Szlovákiai Magyar Felnőtt Énekkarok Országos Minősítő Versenyének megnyitóján úgy fogalmazott,

„semmi nem hat ránk olyan mélyen, mint az emberi hang. Az éneklés öröme a lélek öröme. A zene a káoszból rendet teremt, a ritmus a széttartót egységbe fogja, a melódia a megszakítottat folytonossá varázsolja, a harmónia az össze nem illőket összeegyezteti.”

Sikerek, helyezések

A szombati versenyen 14 kórus mutatkozott be a zsűri és a többi kórus, valamint a műkedvelő közönség előtt. Közülük négy, az ipolybalogi Szent Korona Kórus, a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Magyar Kórusa, a komáromi Concordia Vegyeskar és a komáromi Cantus Iuventus, a Selye János Egyetem Nőikara kapott aranykoszorús minősítést a zsűri dicséretével. Aranykoszorús minősítést nyert a galántai Kodály Zoltán Daloskör, a rimaszombati Blaha Lujza Vegyeskórus, az alistáli Te Deum Laudamus kamarakórus, a Peredi Nőikar és a Pro Kultúra Füleki Férfikar. A somorjai Híd Vegyeskarnak, a pelsőci Korona Énekegyüttesnek, a füleki Melódia Nőikarnak, a zselízi Franz Schubert Vegyeskarnak és a párkányi Stilla Pectus Nőikarnak pedig ezüstkoszorús minősítést ítélt a szakmai zsűri.

Az abszolút győztes

Molnár Ottó, a Szent Korona Kórus vezetője a következőket fogalmazta meg a legtöbb pontszámot elért kórusnak járó különdíjjal és az első helyezéssel kapcsolatban:

„A versenyen elért eredmény a kórust nagy örömmel tölti el, hiszen az eredményt látva nyugodt szívvel konstatálható, hogy a közel 3 évtizede tartó kemény munka hozományaként az énekkar munkájának fája sorra termi értékes gyümölcseit. A neves és rangos zsűri által megítélt megtisztelő elismerés és a különdíj is elsősorban a felelősségre, a további szakmai alázatra és a példamutatásra kell, hogy ösztönözze az énekkar tagjait és személyemet egyaránt. A mai instant világnak, a mai kor emberének példát kell, hogy mutasson arra, hogy – ahogy a zsűri elnöke szájából elhangzott ifj. Csontos Vilmos idézet is érzékelteti –, a verejtékkel, szakmai igényességgel elvégzett munkának értéke és eredménye van, vagyis Kivirágzik a barázda, Ha verejték csordul reája. Egy előadóművész estében a rendszeres visszacsatolás elsősorban a közönség részéről érkezik. Ám ahhoz, hogy a fejlődés iránya a helyes ösvényről ne térjen le, a vissza-visszatérő szakmai kontroll és megmérettetés elengedhetetlen. Ezen alkalmak az előadót megerősítik, sok új és hasznos tudásanyaggal gazdagítják, valamit bővítik a szakmai kapcsolati tőkét. A kórus valamennyi jelenlegi és korábbi tagjának ezúton mondok köszönetet, hogy energiát és időt nem sajnálva hosszú évek óta szolgálják a művészet, a szellemi értékek és az értékteremtő szemléletmód ügyét.”

Kulturális jövőkép

Erdei Péter zsűrielnök az Új Szónak elmondta, nagyon kellemes érzésekkel autózott haza vasárnap este a gyönyörű szép gálahangverseny után. Külön örömmel töltötte el, hogy nagyon jó közönség ült a színházteremben.

„Nem mindegy, hogy a kórusok milyen körülmények között énekelnek. A Covid-időszak leállása után olyan intenzitással indult újra a kórusélet a szlovákiai magyar kórusok körében, ami engem is meglepett. Minden kórus nagyon komoly repertoárral és magas szintű előkészítéssel jelent meg, és alapvetően a létszámukban sem történt visszaesés. A Kodály Napok azért kell nekünk, hogy emlékezzünk Kodályra és arra, hogy élt egy fiatalember Galántán bő száz évvel ezelőtt, akiből olyan világhírű személyiség lett, akinek minden egyes szavát aranyba lehetne foglalni. Az ő zenéje és minden egyes tanulmánya, amit leírt, olyan kultúrtörténeti értékeket tartalmaz, ami a magyarság múltját, jelenét és a jövőbe vetett emelkedését és tovább élését is biztosíthatja. Nagyon fontos, hogy legyen egy kulturális jövőkép, nem elég csak a gazdasággal foglalkozni. Az embernek az értelmi fejlődése mellett az érzelmi fejlődése legalább annyira fontos. Mivel emberi közösségben élünk, alapvető kérdés, hogy ne az elidegenedés legyen úrrá közöttünk, hanem az egymásra való ráhangolódás. Nem kell mindenkit szeretni, mindenkivel barátságban lenni, de tiszteletben kell tartani a másik embert és el kell fogadni azt, hogy nem mindenki ugyanúgy gondolkodik, lehet más vélemény is. Kodály életműve ebben a tekintetben is példakép, az embernek pedig szüksége van példaképekre”

– fogalmazott.

Vasárnap az eredményhirdetés után a gálahangversenyen több mint háromszáz énekkaros állt a színpadon, énekelte el az összkari számokat megszólaltatva a „nagy Harmoniat, amiben egyek lehetünk”. Ha az egész világ nem is, a jelenlévők mindenképpen örvendeztek.