Kisvárosi bűntények, avagy az „ipolysági Lucrezia Borgia”

Ipolyságon helyiek beszámolói szerint évekig mérgezte egy nő a hitelezőit, míg három áldozata gyanút fogott, hogy különös rosszulléteiket közös ismerősük okozza. Ahogy az már Szlovákiában lenni szokott, újabb évekbe telt, míg a rendőrség vizsgálatot indított és vádat emelt.  Az ipolyságiak szerint azt sem lehet biztosan tudni, mikor kezdődött a történet, és Gy. Teréznek hány embert sikerült megfosztania a vagyonától, utána pedig atropinnal megmérgezni. Abban a városka számos lakója egyetért, hogy többen is lehetnek, akik nem élték túl a vele való kávézgatást, de mivel a tüneteik agyvérzésre engedtek következtetni, sem az orvosok, sem a környezetük nem gyanakodott. Két évvel ezelőtt három talpraesett hölgynek és egy orvos barátjuknak köszönhetően sikerült leleplezni az állítólagos méregkeverőt, de a rendőrség igencsak kelletlenül fogott hozzá a vizsgálódáshoz. Ha a hölgyek nem eléggé kitartóak, a „méregkeverő aktája” ma is a lévai rendőrkapitányság valamelyik fiókjában heverne. Sokszor sokat kért kölcsön  Zdenka U., Janka K. és S. Klaudia ipolysági származásúak. Gy. Teréz, akit ma már csak – a legendás itáliai hercegnő után, aki állítólag mérgezett gyűrűjével tette el láb alól a férfiakat – Lucrezia Borgiaként emlegetnek, mindhármuktól pénzt kért kölcsön. Az asszony köztiszteletben álló családból származik – bátyja az MKP politikusa, sőt, miniszter volt az első Dzurinda-kormányban. A nő pénzügyi jártasságát illetően sem merültek fel kétségek, hiszen a 2000-es évek elején az OTP Bank ipolysági fiókját vezette. „Később befektetésekkel foglalkozott, erre kért tőlem is kölcsön. Szerződést írtunk, kamatot is ígért, és eleinte meg is adta. 2014-ben kezdődtek a gondok, amikor folyton elodázta a visszafizetést – mesélte a történetét Zdenka asszony. – 2015 tavaszán felkerestem Ipolyságon, kávéval kínált. Hazafelé megálltam a városházán, ott lettem rosszul. Kiszáradt a szám, nem bírtam a lábamon állni, forgott velem a világ. Bementem a mosdóba, rengeteg vizet ittam és vártam, hogy jobban legyek. Annyira sikerült összeszednem magam, hogy elvezessek Léváig, ahol elmentem az ügyeletre, de nem állapítottak meg semmit.”  Zdenka U.-nak ekkor még eszébe sem jutott, hogy Teréz meg akarta mérgezni, de a nő nemsokára megkérte, nem vigye fel őt és a férjét Pozsonyba. „Az autóban ásványvízzel kínált. Ittam egy kortyot és nemsokára ugyanazt a szájszárazságot éreztem, de nem volt annyira intenzív, mint az első alkalommal.” Zdenka azt hitte, allergiás valamire, de 2015 húsvétján újra kávézott Terézzel. „Még ott, nála rosszul lettem, és megkértem a férjét, vigyen haza a szüleimhez. Valahogy elvergődtem a szobámba és lefeküdtem. Egy idő után arra ébredtem, hogy Teréz ott ül a szobámban. Édesanyámnak azt mondta, sokat ittam, attól vagyok rosszul. A bátyám hívott mentőt, és a helyi kórházba vittek. Ott agyvérzésre gyanakodtak, a drogteszteket magam fizettem, de nem mutattak ki semmit. Soha nem jöttem volna rá, mi történt, ha egy pszichiáter barátom nem hív fel, hogy még két, az enyémhez hasonló eset történt Ipolyságon.”  A kávézgatás veszélyei A másik két sértett, S. Klaudia és Janka K. ugyancsak nagy összegeket adott kölcsön Gy. Teréznek. Klaudia azért bízott meg benne, mert Teréz az édesanyjával barátnője volt. „Gyakran kért tőlünk kölcsön azzal az indokkal, hogy az ő pénze le van kötve. De mindig visszaadta. Amikor megtudta, hogy földeket adtunk el, nagyobb összeget kért egy állítólag kiválóan jövedelmező befektetésre. Nagy nehezen, több kis részletben a felét visszaadta, de a másik felével késett. Egy délután bejött utánam a városi hivatalba, ahol akkor dolgoztam, és megkért, fénymásoljak le neki pár oldalt. Ehhez ki kellett mennem az irodámból. A teám az asztalon maradt. Amikor visszajöttem, megittam, aztán nem sokkal később rosszul lettem. Kitámolyogtam az utcára, nekidőltem egy oszlopnak, két kolléganőm látott meg, ők hívtak mentőt” – mondja Klaudia. Másodszor húsvét előtt járt nála Teréz, és Klaudia ismét mérgezési panaszokkal került kórházba. Miután megitta a teáját, kiszáradt a szája, összevissza dülöngélt, úgy viselkedett, mint egy őrült. „A lévai kórházban találkoztam Jankával, egy ipolysági közjegyzővel, aki hasonló tünetekkel került oda. Pedzegettem is neki, hogy ez nem lehet véletlen, de ő akkor még nem is értette, miről beszélek” – mondja az asszony, aki másnapra teljesen rendbe jött.  Janka K. Teréz harmadik hitelezője. Évekig neki is kamatostól visszafizette a pénzt, majd kölcsönkért, de 2014-ben valami történt, mert folyton halogatta a törlesztést. „2015 februárjában az irodámba jött, és az asztalon hagyott kávémba tette a mérget. Amikor rosszul lettem, még a hátamat is megmasszírozta, de mentőt nem hívott, holott a szomszédban van a mentőállomás. Végül én hívtam fel pszichiáter barátomat, hogy segítsen. Mire odaért 240/120 volt a vérnyomásom, már nem voltam magamnál. A lévai neurológián ébredtem fel, az orvosok agyvérzésre gyanakodtak, de a CT-vizsgálat ezt kizárta. Mivel másnap már jól éreztem magam és semmiféle betegséget nem diagnosztizáltak, megnyugodtam.”  Közös ismerős Janka K. még akkor sem gondolt arra, hogy Gy. Teréz meg akarja mérgezni, amikor pár hét elteltével újra együtt kávéztak, és ő újra ugyanazokkal a tünetekkel került kórházba. Harmadszor húsvét előtt ivott mérgezett kávét, és ekkor már csak egy hajszálon múlt, hogy megúszta. „Autóval mentem haza, alig tudtam vezetni. Hívtam a férjemet, ő vitt a lévai kórházba, de egész úton kiabáltam, ki akartam ugrani az autóból. Az orvosok tanácstalanok voltak, mert minden vizsgálat negatív eredményt hozott, és pár nap múlva kutya bajom sem volt. Én is törtem a fejem, de az nem jutott eszembe, hogy valaki, akit évek óta ismerek, ilyesmire vetemedhet.”  Az egyik lévai orvost azonban nem hagyta nyugodni a dolog, és felhívta ipolysági pszichiáter kollégáját, Artúr Ivančíkot, hogy megtudja, mi lehet az a titokzatos kór, amely az utóbbi időben a helybeli nők között terjed. A pszichiátert komolyan foglalkoztatni kezdte a dolog. „Mindhárom hölgyet ismertem, Jankával jó barátok vagyunk, ezért is hívott engem, amikor először rosszul lett a méregtől. Gy. Teréz ott ült, és ölbe tett kézzel nézte, ahogy görcsök között fetreng az ágyon. Mintha egy halvány mosolyt is láttam volna az ajkán. Elszaladtam magnéziumért a patikába, s mire visszaértem, Janka már kezdte elveszíteni az eszméletét, ezért hívtam egy orvos barátomat, hogy jöjjön érte autóval, mert kórházba kell vinni. Terézt kiparancsoltam az irodából – emlékezik a történtekre Ivančík doktor. – Közben felhívott Zdenka bátyja, hogy a testvére mérgezésre gyanakszik, és Klaudia kezelőorvosa is szólt, hogy beszéljek a páciensével, mert úgy viselkedett, mint egy őrült, szervi bajt viszont nem találtak nála. Nos, én lelki okot sem találtam. Amikor Janka rejtélyes rosszulléte megismétlődött és a lévai kollégám felhívott, elkezdtem összerakni a mozaikkockákat. Egyszer csak eszembe jutott Gy. Teréz. Tudtam, hogy Janka és Zdenka rosszullétekor is jelen volt, ezért azonnal felhívtam Klaudiát. Amikor ő is azt mondta, hogy ismeri és kávézott vele, már tudtam, miről van szó.”  Kelepcébe csalták A regénybe illő megoldáshoz a szakmai felkészültség és az orvosi intuíció mellett az is kellett, hogy a doktor a történet valamennyi szereplőjét ismerte – ez a kisvárosi bűnügyek sajátossága. „Még aznap nálam találkozott a három hölgy, és beszámoltak egymásnak az esetükről. Világossá vált, hogy Terézhez vezet minden szál, hogy ő mérgezte meg őket, és az is, hogy a nyáltermelést gátló, hallucinációkat, egyensúlyvesztést okozó atropin idegmérget használta. A gyógyászatban altatásnál, az izomtónus csökkentésére és pupillatágítóként használják, a méregkeverők régen a nadragulyából nyerték ki. Ha az áldozatok többet ittak volna belőle, már nem élnének” – magyarázza a doktor. Még a találkozón megszületett a terv, hogyan csalják Terézt kelepcébe. Janka meghívta az irodájába, kávét főzött, majd kiment. „Teréz befőtteket hozott nekem, még meg is kérdezte, nem viszem-e ki az autóba. Mire visszajöttem, nem győzött kínálgatni a kávéval. Mondtam neki, hogy nem iszom meg, mert magas a vérnyomásom, és megkínáltam vele az alkalmazottamat, akivel mindent előre megbeszéltem. Teréznek ez nem tetszett, szinte hisztériás rohamot kapott, eljátszotta, hogy rosszul van. A kolléganőm kivitte a kávét, a férjem pedig azonnal elvitte a rendőrségre. De a vizsgálat négy hónapig tartott a kriminalisztikai kutatóintézetben. Végül kimutatták az atropint, és azt hittük, ezzel pont kerül az ügy végére. De kiderült, nem ilyen egyszerű a dolog.”  A lévai nyomozók először úgy álltak az ügyhöz, hogy a károsultaknak nem kellett volna pénzt kölcsönözniük Teréznek, azt pedig nem tudni, ki tett atropint az italukba. „Még figyelmeztettek is, hogy ha megvádoljuk Gy. Terézt, feljelentést tehet ellenünk rágalmazás miatt. Azzal zárták le a nyomozást, hogy a mérgezés nem bizonyított, ezért megfellebbeztem a döntést – folytatja Janka asszony. – A járási ügyész jóváhagyta a nyomozó döntését, ezért a Főügyészségen emeltem panaszt és megszellőztettük az ügyet a sajtóban. Így került vissza Lévára, és ezúttal egy ügyes nyomozónő kapta meg az ügyet, aki pár hete elkészült a Gy. Teréz elleni vádemelési javaslattal. De ha nincs jogi végzettségem, és nem fellebbeztem volna kitartóan, lesöprik az ügyet asztalról.”  A tettes szabadlábon Gy. Teréz ellen végül nem gyilkossági kísérlet, hanem testi sértés miatt emeltek vádat, ezért legfeljebb öttől tizenkét évig terjedő szabadságvesztés jár, ha a bíró elismeri az aljas szándékot. Egyelőre azonban úgy tűnik, a hatóságok nem veszik túl komolyan a dolgot, mert a vádlott még mindig szabadlábon van, és a magyarországi sajtó szerint most Drégelypalánk környékén portyázik. Sajtóhírek arról számoltak be, plébániákon vagy nyugdíjasotthonokban férkőzik idős emberek bizalmába, aztán elkábítja őket, és aláírat velük egy nyilatkozatot, amely szerint minden vagyonukról lemondanak a javára. A szlovák rendőrség, ha máshonnan nem, a sajtóból tudhat erről, ennek ellenére Renáta Čuháková, a Nyitrai Kerületi Rendőrkapitányság szóvivője szerint az ügyben nincs semmiféle együttműködés vagy információcsere a két ország között. Pedig Gy. Teréz körül gyanúsan sok a véletlen, a három ipolysági sértett és a pszichiáter is számos olyan esetről tud, amikor hirtelen „agyvérzésben” haltak meg azok, akiket gondozott, és aminek fejében neki ajándékozták a házukat, az ipolysági nyugdíjasotthonban is él egy idős hölgy, aki maga sem tudja, miért, de neki ajándékozta minden vagyonát. Volt kolléganője, akitől szintén kölcsönkért, a londoni repülőtéren halt meg hirtelen, „agyérkatasztrófa” következtében. Az ipolyságiak szerint Gy. Teréznek segítőtársai is lehettek, mert az atropint bizonyára nem nadragulyából főzte. A helyiek azt állítják, egy kétes múltú orvos szerezhette neki, aki ugyancsak kapott idegen emberektől ajándékba ingatlant. Az ajándékozásról szóló szerződések megírásában egy helyi ingatlaniroda tulajdonosa volt segítségére, és a férje is mindenről tudhatott, mert mindenhová ő fuvarozta. Minderről természetesen Gy. Terézt is meg akartuk kérdezni, de többszöri próbálkozásra sem vette fel a telefont. „Vagy piramisjátékban vett részt, és sokat veszített, vagy valami szekta tagja, és nekik hordja a pénzt” – vélekednek az áldozatai. „Ezek az emberek a szívélyes viselkedésükkel manipulálják a környezetüket, de az érzelmeiket csak megjátsszák. Meg vannak győződve felsőbbrendűségükről, és minden egyes sikeres bűntény után nő a bátorságuk. Mernek kockáztatni, hiúak, nem éreznek sem félelmet, sem megbánást. Azért veszélyesek, mert mindezt mesterien tudják leplezni, mindenkit megtévesztenek” – magyarázta az ipolysági pszichiáter. Akár a regénybeli sorozatgyilkosok. Azzal a különbséggel, hogy ott a leleplezést követően azonnal le is szokták tartóztatni őket, az ipolysági mérgezések ügyében azonban még messze az ítélet. De hát ez nem krimi, hanem az annál is abszurdabb szlovákiai valóság.