Kistárkányon már csupán a csoda segíthet?

Azt mindannyian tudjuk, hogy a 678/2002-es törvény módosítása után, amely 2003. január elsejétol hatályos, a munkanélküliség országos szinten 18%-ról látszólag 15%-ra zuhant, ugyanakkor a Bodrogközben még e pótcselekvési kényszerhelyzet után is 40% fölött maradt a munkanélküliek aránya. Ha kiugró számokat említünk, akkor a legtöbb munkanélkülit Vékén találjuk, ahol a lakosság 71%-a nem jut munkahelyhez, a legkevesebb munkanélkülit a térségben Borsiban találjuk, 23,7%-ot, de még ez az arány is mintegy 9%-kal meghaladják az országos átlagot.

Szomorú érdekességként említsük meg a munkanélküliek muveltség szerinti számadatait is, miszerint a 7300 munkanélküli ember közül 460 nem rendelkezik alapmuveltséggel sem, 1770 kijárta az alapiskolát, az érettségi nélküli szakközépiskolát végzettek száma 2870, gimnáziumot végzett 460 munkanélküli s végül egy figyelemre méltó számadat: 67 foiskolát végzett személy él munkanélküli segélyen a bodrogközi kistérségben.

A Kárpát-medencében hat Tárkány nevu települést találunk, tételesen: Felsotárkányt, Tárkányt, Nagytárkányt, Kistárkányt, Koröstárkányt és Mezotárkányt. Közülük kettot találunk a jelenlegi Szlovákia bodrogközi részén, összenove, akár a sziámi ikrek. A falutáblák egymásnak vetik a hátlapjukat, Kistárkányé keletre, míg Nagytárkányé nyugatra néz, mintha mentalitásukban is jelképeznék a középkorban még egy településként jegyzett falvak lakosságát.

Petrik Árpád mérnök, Kistárkány polgármestere elmondta, a két falu vélhetoen a 14. század elso felében válhatott külön, mivel a Kistárkány létezésére vonatkozó elso írásos emlék 1324-bol származik. A község a népszámlálási adatok szerint 1051 lakost számlál, nemzetiségi megoszlás szerint 926 magyart, 67 szlovákot, 51 romát, egy-egy csehet, ruszint és ukránt. Felekezetileg a lakosság mintegy fele római katolikus, fele a református egyházközséghez jelentkezik, 66 személy pedig görög katolikusnak vallja magát.

A polgármester elmondta azt is, hogy az itt lakók jelentos része csüggedt, mivel alig akad munkalehetoség, a tiszacsernyoi vasút- és átrakodó állomás az egyetlen cég, amely a környéken munkát tud biztosítani. Helyben szinte csak a községi hivatal és intézményei, az iskolák és az óvodák kínálnak munkát, valamint néhány, önmagát ellátó család él mezogazdasági vállalkozásból. Több, más felvidéki régióval szemben még az is hátrányt jelent ennek a vidéknek, hogy a határ túloldalán, Magyarországon sincs munkalehetoség, tehát az esetleges egyideju uniós csatlakozás vélhetoen nem hoz új munkalehetoségeket a kistárkányiaknak. A polgármester a Tiszát, mint határfolyót komoly akadálynak tekinti, mivel fizikailag nem tudnak átmenni a túlsó oldalra, ami annyit jelent, hogy ha a határ csak két kilométerre van is a falutól, harmincöt kilométert kell utazni a nagykövesdi határátkeloig. Szerinte ugyancsak aggasztó méreteket ölt a munkanélküliséggel együtt járó elszegényedés is, az árak szinte folyamatos emelése és az egyéb megszorító intézkedések végérvényesen sarokba szorítják a már korábban is sarokba szorított települések lakóit. Ha az energiahordozók árát a közeljövoben még megemelik, a polgármester – mint mondta – elgondolni sem tudja, hogy mi lesz községe lakosaival. Azok, akik az emlegetett intézkedésekrol döntenek, elképzelni sem tudják, hogy milyen helyzetben vannak az itt élo munkanélküli családok, akiknek már nem az inkasszó befizetése jelent gondot, hanem a mindennapi betevo bebiztosítása is. Amennyiben a közeljövoben központi szándék alapján nem biztosítanak új munkahelyeket, a kistérséget katasztrófa sújtotta területté nyilváníthatják, mert a helyzet napról napra kilátástalanabbá válik.

A maguk erejébol azon gondolkodnak, hogy a kétszáz hektárnyi községi vagyonban lévo szántóterületet beültetnék szilvafákkal és távlati tervként felújítanák a pálinkafozés hagyományát. Mivel híre kelt, hogy bizonyos vállalkozói körök hajlandóságot mutatnának mind a Bodrog, mind pedig a tiszai teherhajózás újraindítására, melyet alapvetoen a kassai megyei önkormányzat sem ellenez, érdekelt Kistárkány polgármesterének a véleménye is a kérdéssel kapcsolatban.

Petrik Árpád mérnök elmondta, hogy Kistárkány elöljáróságát megkereste egy cég vezetoje, aki tervei szerint követ szeretne szállítani a Tiszán Magyarország felé, amit az önkormányzat eleve elutasított azzal, hogy ellenzik az elképzelést, mert ha a falun keresztül nagy teherautókkal hordanák a követ, tönkremennének az utak, a házak, s megrepedeznének azok a vékony aszfaltréteggel ellátott mezei utak is, amelyek a Tiszához vezetnek. Úgy ítélték meg, hogy egy messzirol jött vállalkozó nyereségre szeretne szert tenni a község kárára, ezért az önkormányzat tagjai nagyon nagy egyetértésben és vehemensen elutasították a vállalkozó kérelmét.

Érdekes módon, a polgármester szavait a kérdést illetoen nem támasztották alá sem a község lakosai, sem a képviselo-testület jelenlévo tagjai.

Orlovszký Erzsébet pedagógus elmondta, hogy a képviselo-testületet vélhetoen nem tájékoztatták kello alapossággal a hajózásban rejlo lehetoségekrol, így csak az alapján dönthettek, amit másodkézbol hallottak. Ha jelen lettek volna azon a találkozón, amelyen a vállalkozó gazdasági szakemberek elott fejttette ki a két folyón való szállítást érinto tervezetét, valószínuleg elgondolkodtak volna a lehetoség fölött, mielott végleges döntést hoznak. Maga a tervezet abból a ténybol indul ki, hogy a Szlovákiát kelet-nyugati irányban átszelo gyorsforgalmi út Kassánál véget ér, s nem biztosítja a Kassa–Tiszacsernyo közötti rész közúton való fuvarozási lehetoségét. Ugyanakkor a dobrai konténerállomás egy részét a vonatfuvarozásból kiválthatná a hajó, ami nemcsak olcsóbb minden másnál, hanem a térségben munkalehetoségeket is biztosítana a tervezett három kikötoben.

A polgármester ezzel szemben úgy véli, hogy egy hajókiköto megépítése beavatkozást jelentene a Tisza-táj idillikus környezetébe, mélyíteni kellene a Tisza medrét, s ezáltal veszélybe kerülhetnének a kérészek, velük az egész tiszai élovilág, ami természeti katasztrófát jelenthetne a környékre. Mint mondta, o továbbra is azonosítja magát az elozo önkormányzat határozatával, s ha a mostani önkormányzat más véleményt alkotna, o azonnal lemondana, mert nem kíván közremuködni a falu tönkretételében.

A jelenlegi képviselo-testület tagjai közül többen úgy vélekednek, hogy a hátrányos helyzet és a szukös körülmények ellenére is Kistárkánynak nagyobb a mozgástere, mint amekkora lehetoségekkel él.

Kondás József önkormányzati képviselo kifejtette, hogy ha az elozo önkormányzat döntését nem lehet felülbírálni, akkor éppen az indoklást kellene meglovagolni, megkeresve azokat a lehetoségeket, amelyeket a környezetvédelem, a turizmus és a horgászati lehetoségek hordoznak magukban. Sajnálatosnak tartja azt is, hogy a Tisza partnak ez a szakasza kimaradt a megyei önkormányzat által jóváhagyott uniós kerékpárút programból is, holott a Trianon által meghúzott hármashatár sok érdeklodot vonzana.

Orlovszký József helyi képviselo szerint a 21. században alapveto elszigetelodést jelent, ha egy falu vezetése – különösen egy olyan falué, amely földrajzilag a világ végén található – nem kötodik internettel, mint köldökzsinórral az ország központjára, ezentúl pedig Európára. A nemzetiségi sajtóból aligha szerezheto be olyan információ, amely egy adott községet a fejlodés útjára tehet, a pályázati lehetoségek pedig nem kopogtatnak be maguktól az ajtón, enélkül pedig pénzt szerezni lehetetlen. Ez annyit jelent, hogy nem csupán a földrajzi távolság és a körülmények jelentenek hátrányos helyzetet, hanem az is, hogy önmagunktól dobjuk el az információszerzés lehetoségét és önmagunkat zárjuk el a világtól. A megoldást abban látná, ha a falu alkalmazna egy tehetséges fiatalt, akinek az lenne a feladata, hogy figyelje a pályázati lehetoségeket és javaslatokat tenne az önkormányzatnak a reális lehetoségekrol.

Petrik Ferenc (interjúnkat a képviselovel késobb olvashatják) nagytárkányi illetoségu megyei képviselo – aki nem kívánt belekontárkodni Kistárkány ügyeibe – szerint Kistárkány legnagyobb problémáját az jelenti, hogy a polgármesternek nincs a választási idoszakot kitölto választási programja, ha úgy tetszik koncepciója, ami kényelmes dolog, hiszen ennek íján nincs mit számon kérni tole. A véletlen történésekre bízni egy falu jelenét és jövojét viszont nem szabadna, mert elorelátás és tervek nélkül nem csupán a település sorvadhat el, de kilátástalanná válhat az ott élo emberek, különösen a most felnövo nemzedék sorsa is.

Nincs jogom minosíteni senkit, csak reménykedni tudok abban, hogy a fokozottan hátrányos helyzetu bodrogközi községek egyre szembetunobb ellehetetlenülésére felfigyelnek azok, akiknek itt élnek a választóik. Ha ez belátható idon belül nem történik meg, csak osztani tudom Leczo István mérnöknek, a Nemzeti Munkaügyi Hivatal királyhelmeci kirendeltségvezetojének véleményét, miszerint: „A szülok egyre inkább úgy érzik, hogy gyermekük hiába fáradozik és ok is hiába áldoznak a taníttatásukra, mert a gyermekek nem kapnak esélyt az elindulásra, tehetségük, tudásuk kibontakoztatására.”