Királyhelmec címere és zászlaja

Ezek a feudális szimbólumok egy adott főúri család jelképei voltak. Később, amikor a városok önrendelkezése is teret kapott, a családi címerek és zászlók mellett megjelentek a városi jelképek.

Királyhelmec ugyan sohasem volt szabad királyi város, de már igen korán – az ismert okiratok szerint legkésőbb 1461-ben – elnyerte a mezővárosi (oppidum) rangot, ami ugyan kisebb előjogokat biztosított, mint amit a szabad királyi városok kaptak, mégis fölébe emelte a birtokos nemesek által uralt falvaknak (villa).

Királyhelmec címere az ősi városi címerekhez sorolható. Az első ismert lenyomata ugyan csak 1561-ből került elő, de a kései gótikus stílusa arról árulkodik, hogy eredetije a 15. században keletkezett, amikor már az okiratokban „Oppidum de Helmecz”, azaz mezővárosként emlegetik a települést. A címer korábbi eredetéről az a tény is tanúskodik, hogy a másolat körfelirata hibás – a másoló vagy nem tudta kibetűzni a kopott feliratot, vagy nem ismerte jól a kor hivatalos latin nyelvét, és így került „HOSPITUM” (vendégszeretet) a helyes „OPPIDUM” (mezőváros) helyére.

A címerábrázolásban a pajzson szőlőfürt látható, zöld szőlőindákkal és levelekkel ölelve. Azt jelképezik, hogy Királyhelmecen már a középkorban fejlett szőlőművelés folyt. Erről tanúskodnak a pincék számáról fennmaradt adatok, ami szerint Királyhelmecen a lakosok számához viszonyítva magas volt a pincék száma.

A 18. század elején – a kurucháborúk következményeként – Királyhelmec is hanyatlott, sőt, 1697-től újból hűbéri birtoka lett a leleszi monostornak (pedig e köteléktől a tatárjárás idején, 1241 után megszabadult), így a mezővárosi jogokat elvesztette. II. József uralkodása idején (1780-1790), amikor a helyi közigazgatás is újból lábra kaphatott, az elöljárók már vagy elfelejtették, vagy megújítani kívánták az ősi címert. Ezért megalkottak egy újat, amely egy puttonyt és egy hatalmas szőlőfürtöt cipelő férfit ábrázol. Ezt a címert újították meg a 19. század végén, amikor Királyhelmec járási székhely lett. Szerencsére a helytörténeti kutatás már a 20. század elején felderítette, hogy van egy ősibb, szebb, és a heraldikai szabályoknak inkább megfelelő címer, amit ezért 1904-ben megújítottak.

Az első világháborútól egészen 1969-ig visszaszorult a címerhasználat. A prágai tavasz hatására a lelkes királyhelmeci lokálpatrióták – élükön a nemrég, százéves korában elhunyt Péter Imre helytörténésszel – szorgalmazták az ősi címer visszaállítását.

Királyhelmec mai, hivatalosan is elismert címere: ezüst pajzson vörös szőlőfürt, zöld indákkal övezve.

Hosszabb és körülményesebb volt a zászló útja, mivel egészen a 20. század 80-as éveinek elejéig ez a kérdés nem volt hivatalosan szabályozva. ĺgy történhetett, hogy sokáig a királyhelmeci Slavoj sportszervezet kék-vörös zászlaját használták városi zászlóként. Az említett törvényi rendezés végül megoldotta a kérdést, mivel a zászlóban kizárólag a címer színei használhatók, így keletkezett a piros-zöld-fehér (zászlón ezüst szín nincs) kombináció, ami a közhiedelem és némely rosszhiszemű belemagyarázás ellenére nem azonos a magyar zászlóval (mellesleg, ezek a színek – más sorrendben – több szlovákiai város és község zászlójában is előfordulnak). A zászló a honi zászlókialakítás szabályainak figyelembevételével volt megalkotva, a Szlovák Köztársaság Belügyminisztériuma Heraldikai Bizottságának ajánlására. A címer és a zászló érvényes formája a P. Kartous – J. Novák – L. Vrtieľ: Szlovákiai városok címerei és zászlói című kiadvány 111. oldalán látható. (Belügyminisztériumi Könyvkiadó, 1991)