Kiállítás a diószegi zsidók történetéről

BARTALOS ÉVA

Diószeg. A galántai járásbeli kisváros zsidó lakosságának történetét bemutató kiállítást nyitottak meg novemberben az Inovatechben. A kiállítás Lang Tamás, a budapesti Országos Rabbiképző Zsidó Egyetem docense előadásával kezdődött.

A kiállítás több tucat régi fényképen mutatja be a helyi zsidó családokat. Eva Sudová, a kiállítást szervező Ponvalgi Polgári Társulás tagja a megnyitón elmondta, megszólították az egykori diószegi családokat. „Rájöttünk, hogy sok érdekes család van. Ha mi nem keressük fel őket, utánunk már senki nem teszi meg. Az utolsó vagon után futunk” – mondta Eva Sudová. A megnyitón részt vettek a diószegi zsidók leszármazottai, a szervezők kóser ételeket és italokat szolgáltak fel a vendégeknek. Lang Tamás előadásában részletesen bemutatta a helyi zsidóság történetét. Diószeg gazdasági fejlődése, a cukorgyár megalapítása – Kuffner Károly báró, a cukorgyár alapítója zsidó volt – szorosan összefügg a zsidó hitközösséggel. Lang Tamás előadásában hangsúlyozta, a diószegi és szeredi események közötti eltolódást. 1938 és 1945 között a két település mellett húzódott a Magyar Királyság és a Szlovák állam közötti határvonal. Kiemelte a két ország nézeteltéréseit. A Szlovák államból 1942 márciusában indult az első transzport, Magyarországról két évvel később, 1944 májusában. A Diószeg és Szered közti szakasz sokaknak menekülő útvonalként szolgált. Két év alatt mintegy ötezer zsidó szökött át Magyarországra.

Az első zsidó családok a 18. században telepedtek le Diószegen. A jókai Wollner Dávid, a helyi zsidó hitközösség megalapítója és elnöke 1860-ban költözött a kisvárosba. A diószegi és környékbeli harminchét zsidó család a galántai rabbinátus körzetébe tartozott. Az első világháború kitörése előtt virágzott a hitközösség. 1910-ben a közel háromezres lakosú kisváros népességének több mint hét százaléka volt zsidó. Volt zsinagógájuk, iskolájuk, működtek a közösségi szervezetek. A harmincas évektől drasztikusan csökkent a zsidók száma, 1938-tól munkatáborba hurcolták a 18 és 60 év közötti férfiakat. A galántai gettó kialakítása után oda szállították a diószegi zsinagógában gyülekező családokat, majd 1944 júniusában az érsekújvári gyűjtőközpontból Auschwitzba. „A felszabadítás után huszonkilenc zsidó tért vissza Diószegre, 1948-ban huszonöten éltek itt. 1949-ben többségük Izraelbe vagy nagyvárosba költözött” – közölte Lang. A diószegi zsidó hitközösség 1949-ig létezett, a zsinagógát a hetvenes években bontatta le a város.