Ki fogja idén learatni a termést?

Szerinte ugyanis előbb neki, majd másoknak is kimérték ugyanazt a szántóföldet. „Ifj. Csizmadia László és ifj. Mike László zsóri lakosok tőlünk, a Korponay testvérektől a Lapos dűlőben kimért szántóföldből másfél hektárt jogtalanul elszántottak, holott a nagyrőcei földhivatalból nem kérték előzőleg a kimérést. Úgy gondolom, hogy az évi 1300 korona bérleti díjat nekem továbbra is kötelesek fizetni” – állítja az Otrokocsból származó, ma Udvardon élő Korponay János.

A panaszosnak az örökölt vagyonrésszel korábban is akadtak gondjai, amikor egy sertésistállót és egy gabonaraktárt kapott a rimaszombati járásbeli Harkács felszámolás alatt álló állami gazdaságától. Miután az új tulajdonos nevét bejegyezték az ingatlanvagyon-nyilvántartásba, bérleti szerződést kötött egy helyi vállalkozóval, ám az épületeket később mégis lezárták. „Az istálló berendezése nyom nélkül eltűnt, és csak annyit mondtak, hogy az nem szerepelt a felbecsült árban, amelyért a sertésistállót kaptuk” – emlékezett vissza Korponay. Az ügyben azóta bírósági döntés született, amelyben egyebek mellett az áll, hogy a berendezést ismeretlen tettesek ismeretlen helyre vitték.

Mindezek után az örökölt földek kimérése, bérbe adása sem zajlott zökkenőmentesen. Több részben, több helyen kapták viszsza földjeiket a nagymama örökösei, Korponay János, Korponay Zoltán és Mikuláš Antóny. Az udvardi nyugdíjas férfi elmondása szerint a földet Balázs László, az ottani állami gazdaság igazgatója mérette ki, majd vette tőlük bérbe a sógorával, és addig minden rendben is ment. Az örökölt földrészt 1993-ban a Glóbusz földmérő hivatal kimérte nekik. „A kimérést követő évben Csizmadia László elfoglalt a földünkből másfél hektárt. Némi igazság ugyan van az ő oldalukon is, mivel nekik ezen a területen eredetileg volt harminc áruk, de nem másfél hektár. A Csizmadia testvérek ugyanis az örökrészükön már korábban megosztoztak. Anderkó Tibor a Glóbusz nevében egyszer már kimérte nekünk ezt a földet. Vajon miért mérte ki ugyanazt Csizmadia Lászlónak is? Az egykori Rimaszombati, most Nagyrőcei járás területén a mi földünket is másnak adták, miért ragaszkodnak ők az eredeti területhez? Mi is a szomszéd falu határában kaptunk 13 hektárt, és nekünk ezt el kellett fogadnunk” – mondta nem titkolt felháborodással Korponay János. Öccsével, Zoltánnal többször felkeresték a jelenlegi örökösöket, de nem tudtak szót érteni. Néhai id. Csizmadia László egyik látogatásuk alkalmával ugyan kifizetett nekik négyezer koronát, hogy ne veszekedjenek tovább, de halála után az örökösei már nem álltak szóba velük, mondván, a föld az övéké. „Már visszaszolgáltatták a földrészt, rendeződik az ügy, itt már csak a bizonyos ideig művelt föld elmaradt bérleti díja vár rendezésre. Különben is, ez egy olyan hosszú történet, hogy néhány mondat erejéig kár belebocsátkoznunk” – jegyezte meg lapunknak Anderkó Tibor.

„Korponay János és jómagam is otrokocsiak vagyunk. Az ő földjük a dombon volt, emlékszem, lóval szántotta. A miénk a Laposon volt, és ezt vissza is kaptuk, ezen gazdálkodik a fiam. Szerencsénk volt, mert az örökséget visszakaptuk, ugyanott, ahol eredetileg voltak földjeink. Igaz, hogy a néhai férjem egyszer, egy összegben kifizette a bérleti díjat, de csak azért, mert telebeszélték a fejét! A földet bevetettük és használjuk, mivel azt nekünk mérték ki” – tuduk meg a ma fiával Zsóron élő özvegy Csizmadia Lászlónétól.

Az udvardi panaszos felszólította Csizmadiáékat, ne vessék be a földrészt, ha nem fizetnek érte bérleti díjat, ehelyett méressék ki másutt az örökölt területet. „Többször is jártam az ottani földhivatalban, és a nagyrőceiek azt tanácsolták nekem, szántsam ki a vetést. Nem akartam ehhez folyamodni, ám ha nem lehet velük beszélni, az adott földrészt idő előtt learattatom, és valakinek odaadom takarmánynak” – jelentette ki keserűen Korponay.