Ki és miért ködösít a rohamkocsi ügyében?

Ha igaz, hamarosan új rohamkocsi vár bevetésreSomogyi Tibor felvételeEzzel egyidőben Somorján működni kezd a gyorsmentőszolgálat, a korszerűen felszerelt rohamkocsi személyzete ellátja és kórházba szállítja az életveszélyes állapotban levő betegeket.

A miniszter ígérete úgy szólt: amíg mindez nem valósul meg, minden marad a régiben. Merőben más a valóság. A belgyógyászati osztály megszűnt, a 10 ágyas nappali részleg a betegek rendelkezésére áll, ám a gyorsmentőszolgálatnak se híre, se hamva. Ha tehát munkaidő után lesz a szerencsétlen somorjai (és környéki) lakos rosszul, vagy ne adj’ isten életveszélybe kerül, megsegítésére a pozsonyi (főrévi) központból indítanak rohamkocsit. Infarktus, agyvérzés, fulladásos roham esetén a beteg megmentésére viszont csak akkor van esély, ha 15 percen belül megkapja a szükséges kezelést. Minél később érkezik a mentő, annál kisebb az esély az életben maradásra. Állítólag előfordult, hogy mire a mentő – 25 perc – a helyszínre ért, a szívbeteg meghalt. A somorjaiak december óta félelemben élnek, dühösek és kedvetlenek. Az áldaltlan állapot miatt ki-ki vérmérséklete (pártállása?) szerint hol a rendelőintézet igazgatóját, hol a városi hivatal illetékeseit szidja, vagy Bugár Bélát, az MKP elnökét bírálja. Nemcsak azért, mert ő is ebben a kisvárosban lakik. Elterjedt ugyanis, hogy a kórházat azért kellett felszámolni, mert az épületet „egyesek” magánosítani akarják. Bár ennek is megpróbáltunk utánajárni, Szalay Mihálytól, a somorjai rendelőintézet igazgatójától elsősorban az iránt érdeklődtünk, miért késik a gyorsmentőszolgálat Somorjára helyezése.

– A mentősök nem mondták el, milyenek legyenek leendő munkakörülményeik. Abban állapodtunk meg, hogy négy helyiséget alakítunk át, külön kétágyas szobában pihenhetnek az orvosok, valamint a mentősök, kapnak egy összkomfortos öltözőt, a porta helyén pedig elvégezhetnék az adminisztrációs munkákat. Óriási anyagi gondjaink vannak, mégis vállalnunk kellett a legalább 100 ezer koronás átépítési költségeket, ugyanis a tárca válaszra sem méltatta kérvényünket, mellyel pénzért folyamodtunk – magyarázta az igazgató. Igaz, az átalakítást nem kezdték meg időben, pontosabban: a munkálatok félbeszakadtak. Szalay Mihály szerint azért, mert a mentőszolgálat igazgatója nem találta megfelelőnek a helyiségeket. – Tény, hogy kicsúsztunk az időből, de január 15-ig minden rendben lehetett volna. De a mentőszolgálat igazgatója úgy határozott, február 15-től nem Somorján, hanem Csölösztőn lesz a központjuk.

Amikor azt firtattuk, milyen ellenintézkedéseket tett, csak megvonta a vállát. – Eddig sem értünk el eredményt azzal, hogy a város vezetőitől, a parlament alelnökétől kértem segítséget?! Noha nem kaptuk meg a gyorsmentőt, a belgyógyászatot megszüntették, a sürgősségi betegellátást a pozsonyi mentőszolgálat végzi, a rohamkocsi állomáshelye pedig Csölösztő lesz. A gond az, hogy ezt a változást „elfelejtették” közölni velem. Csoda, hogy nem harcolok tovább? Valóban csak az én kötelességem megszervezni a somorjai körzet 30 ezer lakosának egészségügyi ellátását? – kérdezte.

Újabb felmondások

Mivel a belgyógyászati osztály megszűnt és kevesebb laboránsra, takarítónőre, portásra van szükség, újabb 16 alkalmazottnak mondtak fel. Ami ugyan nem hat ki az egészségügyi szolgáltatásokra, de ami miatt zuhan a munka nélkül maradottak életszínvonala. Még szerencse, hogy reggeltől délutánig zavartalanul folyik a betegellátás, az alapellátás magánosítása után a szakorvosi rendelés a Jesenius-Samaria Kft.-ben folyik, a nőgyógyászati-urológiai ellátást pedig a Care Kft. végzi. Az állami rendelőintézetben még államiként működik a tüdő- és TBC, a neurológiai, a gégészeti, a pszichiátriai, a gasztroenterológiai és a vajkai körzeti rendelő, valamint az RTG-részleg, a klinikai laboratórium, a mentőszolgálat, amelyekben összesen 70 alkalmazott dolgozik. A rendelőintézet továbbra is fizetésképtelen, nemcsak a számlákat, hanem a még novemberben elbocsátott dolgozók kéthavi végkielégítését sem tudja időben rendezni. – A lelépő egy részét december helyett januárban kapták meg, s bízom abban, hogy februárban kifizetjük a maradékot. Bár tudom, hogy ez nincs rendjén, az élelmiszerszámlák rendezését ismét el kell napolnunk – mondja az igazgató.

Szalay Mihály szerint várható, hogy hamarosan megszűnik az állami rendelőintézet, a magánosított szakrendelők beépülnek a Jesenius-Samaria Kft.-be. És mert a tulajdonváltás nem hat ki a betegellátás minőségére, a lakosoknak nincs mitől tartaniuk. Megkérdeztük, mi vár a megüresedett belgyógyászati osztályra, ugyanis az a hír járja, hogy dr. Szalay Mihály magánpanziót akar nyitni a régi épületetben. – Erről szó sincs, nincsenek ilyen terveim. A jövőmet szakorvosként képzelem el, feltehetőleg a Jesenius-Samaria Kft.-ben dolgozom majd. Tény, hogy volt valaki, a nevét nem árulom el, akiben felvetődött a panzió gondolata, de ez ügyben semmi sem történt – magyarázta.

Későn ébredtek a tisztségviselők

Bár a városi hivatal vezetői kezdettől tudtak az egészségügyi ellátás „átalakulásáról”, úgy tűnik, lebecsülték a gondokat. Ugyanis nem december első napjaiban, hanem csak 2002. január 11-én írtak levelet Roman Kováčnak . De Ján Babej polgármester nem a megállapodás megszegésére, a rohamkocsi hiányára figyelmezteti az egészségügyi minisztert, hanem dr. Szalay Mihály igazgató és dr. Juraj Vozár volt belgyógyász-főorvos munkája ellen emel kifogást. Közli a tárcavezetővel azt is, hogy a város a szakorvosok egyéni magánosításával értett egyet és nem azzal, hogy a Jesenius-Samaria Kft. alkalmazza őket. Nem engedhető meg az ingó vagyon – szonográf, RTG, EKG, laboratórium stb. – eladása sem, bár a műszereket nemcsak az állami, hanem a magánorvosok is használják. A polgármester a miniszter tudomására hozza azt is, hogy a város egy közhasznú szervezet létrehozásával átvenné és üzemeltetné a rendelőintézet vagyonát, valamint megteremtené a feltételeket az egészségügyi ellátás biztosítására is. A helyi lap szlovák nyelvű kiadásában is közzétett levél kizárólag az épület tulajdonjogi kérdéseivel foglalkozik.

– Én kezdettől fogva együttműködésre szólítottam fel a rendelőintézet igazgatóját, az ő feladata lett volna a mentőszolgálat üzemelési feltételeinek megteremtése. Az egyik mentőorvossal megnéztem a felkínált helyiségeket, ám a kifogásait el kellett fogadnom. Miért kellett az emeletre helyezni a mentősöket? Csölösztőn viszont jók a feltételek, a másfél kilométeres távolság nem okozhat fennakadást. A megoldás átmeneti – magyarázta Ján Babej –, hiszen július 1-jétől a mentési rendszer egységesítését tervezik: a tűzoltók, a mentők és a rendőrség osztagai egy helyről szállnak ki a helyszínre, veszély esetén csak a 112-es hívószámot kell tárcsázni. A somorjai tűzoltószertár pedig alkalmas a gyorsmentőszolgálat, a rohamkocsi befogadására is.

Többen szájukra veszik a nevét

A somorjai rendelőintézet működésével, tervezett magánosításával kapcsolatban – nem hivatalos helyeken – elhangzott Bugár Béla neve is.

– Tudok erről, de tiszta lelkiismerettel kijelenthetem: nincs valóságalapja a híresztelésnek. Azzal meg nem tudok mit kezdeni, ha akadnak olyanok, akik például a vendéglőben azzal kérkednek, hogy jól ismernek, és majd állítólag mindent elintézek. Az viszont tény, hogy gyakran telefonált az igazgató, amikor a belgyógyászati osztály ügyeit intézte. Szalay doktorral, Somorja polgármesterével, valamint Domsitz Károly alporgármesterrel számtalanszor közöltem: a törvényesség keretein belül segítek, de cselekednie másnak kell. Közvetítésemmel többször tárgyaltak az egészségügyi miniszterrel. Az év elején szembesültem azzal, hogy valaki azt terjeszti, közöm van a belgyógyászat felszámolásához. Somorján egy néni azt vágta az arcomba: miért kellett tönkretennem a kórházat?! Tizenkét év alatt megtanultam, a politikában csak az nem sározódik be, aki nem megy bele semmiféle buliba. Nem privatizáltam semmit, egyetlen magántársaság csendestársa sem vagyok. Nem értek a vállalkozáshoz, ha marad pénzem, földeket vásárolok. Hivatalosan. Míg élek, aligha tudom a tulajdonomat hasznosítani, talán majd a lányom jár jól – mondta az MKP elnöke. Amikor viszont tájékoztattuk, hogy a gyorsmentő „helyszűke” miatt nem Somorján, hanem Csölösztőn állomásozik majd, nagyon dühös lett. – Elhiszem, hogy a rendelőintézet igazgatójának komoly gondot okoz az átépítéshez szükséges pénz előtermetése, nem értem, miért nem kért segítséget akár tőlem is?! Talán segíthettem volna abban, hogy olyan szponzorokat találjunk, akik állták volna a költségeket. Azt sem értem, ki döntötte el, ki egyezett bele a csölösztői bázis kialakításába?! A másfél kilométer csak nyáron nem távolság, ám télen, amikor az utat betemeti a hó, az időveszteség a beteg életébe kerülhet. Azonnal felvilágosítást kérek a minisztertől – viharzott ki parlamenti dolgozószobájából. Futás közben megjegyezte: a fejleményekről értesít. Bugár Béla csütörtök délután jelezte, másnap lépjünk kapcsolatba az egészségügyi miniszterrel, megválaszolja kérdéseinket.

Bár huzamosabb ideje azon fáradoztunk, hogy a minisztérium sajtóosztályától megszerezzük az információkat, ígéretük ellenére napokig nem jelentkeztek. Pénteken a miniszter titkárságán sem jártunk sikerrel, annyit közöltek, Roman Kováč házon kívül tárgyal. Szóvivője megígérte, intézkedik. Pár óra múlva tájékoztatott: a rohamkocsi már Somorján van, a gyorsmentőszolgálat működik! Udvariasan arra kértem, ne tájékoztasson félre, ne csúsztasson: ha a gyorsmentő Somorján állomásozna, biztosan nem zaklattam volna. Ez hatott, bár némi megdöbbenéssel fogadta, majd annyit mondott: őt az illetékes főosztályvezető tájékoztatta. És megígérte, hamarosan ismét jelentkezik. Nem telt el két óra sem, amikor örömmel jelentette, beszélt a miniszterrel. Tőle tudja: a belügyminisztérium a napokban már kiutalta a rohamkocsi megvásárlásához szükséges anyagiakat, amint meglesz a pénz, beindulhat a beszerzési eljárás. A mentőautó rövid időn belül Somorján állomásozik – továbbította főnöke örömteli üzenetét. – Somorját mondott, nem Csölösztőt?– kérdeztük, mire Martin Urmanič szóvivő leszögezte: A bázis Somorján lesz, Csölösztő szóba sem került. Valóban?!