Kevés helyen van ennyi rendezvény

E magatartásról, a járás kulturális életéről beszélgettünk Gál Sándor íróval, a Csemadok területi választmányának elnökével és Boda Ferenc titkárral.

Ha jól számolom, 30 éve a Csemadok Kassa-környéki Területi Választmányának elnöke. Talán az egész Felvidéken nincs arra példa, hogy valaki ilyen hosszú ideig megmaradjon ebben a tisztségben.

Gál Sándor: Még korábban kerültem a Csemadokhoz. Polák Imrével és másokkal Szencen hoztuk létre a Szenci Molnár Albert Napokat, meg hát, irodalmi színpadom is volt akkoriban. 1969-ben a Csemadok Központi Bizottságába is beválasztottak, igaz, 1971-ben minden indoklás nélkül kihagytak.

Gondolom, ennek ideológiai okai lehettek, hiszen közben Beke Sándorral Kassán megalapították a Thália Színházat, de őt a normalizáció alatt nemkívánatos személynek minősítette a párt...

Gál Sándor: Ezt a megbélyegzést mindketten éreztük és a következményeit is viselnünk kellett. 1974-ben Boda Feri szólított meg, hogy szeretnék, ha itt a járásban elvállalnám a Csemadok-elnöki posztot. Hogy igent mondtam, ebben az játszott közre, hogy szívügyemnek tartottam a Fábry-hagyatékot, illetve a Fábry Napok országos szintre emelését.

Az 1969-es események után nyilván nem volt egyszerű a megszabott határok közt értékeket teremteni, életben tartani a szervezetet.

Boda Ferenc: 1971-ben, huszonhárom évesen lettem Csemadok-titkár. Járásunkban komoly veszteség érte a Csemadokot, olyan egyéniségeket állítottak félre, mint a jogász Mede István, a költő-tanár Gyüre Lajos vagy a rádióriporter és Csemadok-alapító Béres József, hogy csak néhányukat említsem. Megpróbáltunk lelket lehelni a megtépázott Csemadokba, járni a falvakat és megtalálni azokat, akik tudtak még hinni és akaraterejük is volt.

Hány alapszervezet van a járásban?

Boda Ferenc: Harminckettő, amiből huszonkilenc nagyon jól működik. Ájban a vegyes éneklőcsoportra, Tornaújfaluban a tájházra és a férfi éneklőcsoportra, Bodollóban a Búzakalász éneklőcsoportra vagyunk leginkább büszkék. Péder szép példája annak, hogy a gyerekek hogyan dolgozhatnak együtt a szülőkkel, itt is vegyes kar működik, de kiváló a Csitri leánykórus és tánccsoport. Jó a makranci vegyes éneklőcsoport, a Szepsi Asszonykórus pedig most nyerte meg a Vass Lajos Kárpát-medencei Népzenei Vetélkedő nagydíját Budapesten. A csécsi éneklőcsoport legutóbb Mátészalkán a Vidám halotti siratóval és a Komendálás című műsorral aratott nagy sikert. A szesztai női éneklőcsoport működik a legrégebben, a hazai és a magyarországi versenyeken szinte minden díjat megnyert már. Buzitán nemrég alakult a Kelepelők Gyermektáncegyüttes és a citerazenekar. Tornán Fecske Renáta alapította meg a Kökörcsin Néptáncegyüttest, színjátszó csoport is működik itt, Szepsiben is nagyszerű színjátszók vannak. Az Iglicét Benyicki Laura vezeti, a Regősöket Bartók Csaba. Büszkék vagyunk a nagyidai Ilosvai Néptáncegyüttesre, mely a felvidéki minősítő versenyen a legtöbb pontot kapta, megelőzve a Szőttest is. Az utánpótlást a Kis Ilosvai biztosítja. Nagyidán Veres Anna néni vezetésével igen jól működik a hagyományőrző csoport. Az Abaújszinai Rozmaring Néptáncegyüttest is szinte mindenütt ismerik, hiszen az ország legrégibb és folyamatosan nívós munkát felmutató együtteséről van szó. A folytatást pedig a Rozmaring Sarj garantálja.

Mi a titka annak, hogy hosszú távon képesek életben maradni ezek a csoportok?

Gál Sándor: Gyakorlati szempontból fontos, hogy lehetőségük van szerepelni. Kevés olyan járás van az országban, ahol annyi rendezvény lenne, mint nálunk. A járási dal- és táncünnepély, a buzitai pünkösdi találkozó, a nagyidai táncünnepély, a Szepsi Csombor Márton Napok, a jánoki és a többi falunapok, a Jászói Nyári Egyetem. Szeptemberben Tornaújfaluban tartjuk a Bódva-völgyi folklórfesztivált, októberben a Csemadok megalapításának 55. évfordulójára jubileumi ünnepséget rendezünk, utána pedig az Egressy Béni Országos Színjátszó Fesztiválnak adunk otthont.

Gyanítom, hogy a népdalban a költészetből valami olyasmi van benne, amire a mai fiataloknak is szükségük van. Költőként hogy látja ezt?

Gál Sándor: A népdal és a vers is az anyanyelv ünnepe. Minden népdalban valami olyasmit fogalmaznak meg, amit hétköznapi nyelven nem lehet elmondani. Egy belső szellemi kitárulkozás testet öltéséről van szó.

A hatvanas években úgy tapasztaltam, a csereháti falvakban nem is tudták, mekkora népdalkincsük van. Hogy ez megváltozott, abban döntő szerepe volt a Röpülj pávának, a Magyar Televízió fórumot teremtett, teret adott a szakmai értékeléseknek, amiből az itteniek is sokat tanultak...

Boda Ferenc: Igaz, hiszen korábban inkább a színjátszás terén voltak figyelmet érdemlő kezdeményezések, ami a Thália megalakulásának volt köszönhető. A népművészet felélesztésében kétségtelenül szerepe volt a Röpülj pávának és később a Csemadok népdalversenyének, a Tavaszi szélnek. De hogy ennyi csoport fennmaradt, az annak köszönhető, hogy a népművészeti szakbizottságunkból olyan egyéniségek kerültek ki, akik kiválóan értenek a csoportok vezetéséhez, szakmai irányításához.

Milyen a magyar kultúra jövője a Kassa-környéki járásban?

Gál Sándor: Amit az elmúlt harminc esztendőben összeraktunk, azzal bármikor a világ elé lehet állni. Másrészt viszont kiszolgáltatott helyzetben van a Csemadok, mert a kormányzat, melynek magyar tagjai is vannak, mindennel foglalkozik, csak ezzel nem. ĺgérték, hogy a Csemadok rendszeres állami támogatást kap, a tisztségviselők ebből fizetést, meg hogy lesz ilyen és olyan intézetünk, melyek elnökeit a Csemadok javasolja és a miniszter nevezi ki, de ezek ígéretek maradtak. Szövetségünkkel kapcsolatban parlamenti képviselőink egyetlen ígéretüket sem teljesítették! Embertelen és szégyellni való, hogy a kultúránkra annyit sem kapunk, mint amennyibe egy zászlóalj egynapos éleslövészete kerül. Aki nem tudná, egy közepes éleslövészet 7 millió korona. Hát tartsanak eggyel kevesebbet és akkor a 15 járási titkárunknak lesz fizetése! Adófizető polgárok vagyunk, de a kultúra ápolására állandóan koldulnunk kell. Őszintén mondom, az én maradék gyomrom ezt már nem nagyon tudja elviselni.