Kétszázötven éve született a gömöri polihisztor

Közel 200 évvel ezelőtt Bartholomaides (Eördögh) László olyan monográfiát írt Gömörről, amely sokáig a legjobb, legpontosabb, legalaposabb ilyen jellegű munka volt. Sőt, kora gazdasági állapotáról és fejlődéséről adott leírásai révén mind a mai napig megbízható és sokszor egyetlen forrásként használható könyv maradt a kutatók számára.

250 éve annak, hogy Bartholomaides László, ez az evangélikus lelkészből lett helytörténész Klenócon meglátta a napvilágot. Már dédnagyapja is evangélikus lelkész volt, onnan öröklődött ez a hivatás nyolc generáción át tovább, és Bartholomaidesnél sem állt meg. De a számára megadatott 71 évet nem csak kényelmes lelkészkedéssel töltötte. Pedagógiai szempontból is jelentős munkát végzett, rendkívül termékeny tudós, etikus, történész, geográfus, természettudós és teológus is volt egyben. Szinte haláláig kísérletezett családja nemesi származásának bizonyításával, amit teljesen egyértelműen sosem sikerült megtennie.

A polihisztor lelkész

Munkái javát történeti és regionális írások képezik, de sok műve kéziratban maradt. Első munkáját Wittenbergben adta ki, amelyben megpróbálja bebizonyítani, hogy a Kishontban élő csehek a husziták leszármazottjai, akik a 16. században átvették Luther tanításait. ĺgy magyarázta az evangélikusság jelenlétét azon a területen. Ez a munka tulajdonképpen a protestánsok védelmére szolgált a rekatolizációval szemben. Első történelmi művét Pozsonyban adta ki 1794-ben, amely Amerika történelméről szólt. Egy saját maga készítette térképet is csatolt a munkához, amelyet a földrészekről rajzolt, igaz, nagy hibákkal tarkítva.

Mint pedagógus felismerte, hogy kevés a tanulók számára érthető nyelven megírt tankönyv. Ezért három tankönyvet is írt, egységesített irodalmi nyelv hiányában akkor még a Kralicei Biblia szlávosított nyelvezetével. Az egyik hittan volt, a másik természettan, amelyet több tíz, maga készítette táblaképpel illusztrált. Foglalkozott benne a növénytannal, állattannal, kőzettannal és testtannal. A harmadik egy földrajzkönyv volt. Ezt is hat, saját kezűleg vésett térképpel egészítette ki. Igaz, a térképek ismét rendkívül pontatlanok voltak. A rákövetkező éven, 1799-ben Csetnek és környékének nevezetességeiről adott ki könyvet, amely a térség politikájával, egyházával, irodalmával, gazdaságával is foglalkozik.

Amikor Bél Mátyás kiadta terjedelmes monográfiáját Magyarországról, Bartholomaides elhatározta, kiegészíti a művet, amelyből Gömör vármegye kimaradt. 1806–1808-ban Lőcsén kiadta legjelentősebb monográfiáját, Dicső Gömör vármegye történelmi, földrajzi és statisztikai ismeretei címmel. Ez a munka később nagy hatással volt a többi monografikus jellegű mű felépítésére és rendszeralkotására. Rendkívül igényes és megerőltető munka lehetett, mert Bartholomaides igen kevés forrásanyagra bukkant Gömörrel kapcsolatban a régebbi szakirodalmakban. Ezért a sok hiányosságot saját kutatásai alapján kellett pótolnia. Előtte azonban alaposan átkutatta az Andrássy és Máriássy uradalmi levéltárat, és a vármegyeit is. A monográfia három részre tagolódott. Az első részben Gömör vármegye leírásával foglalkozik, annak fekvésével, kiterjedésével, talajával, hegyeivel, síkságaival, vizeivel, majd a benne élő néppel és történelmével, természeti kincseivel, de statisztikai adatokat is bőven szolgáltatott a népsűrűségről, a nemzetiségi megoszlásról, a kézművességről, a vasművességről és a kereskedelemről. Bár már statisztikai adatai rég elavultak, mégis, az akkori viszonyokról pontos, számadatokkal illusztrált képet kaphatunk a lakosság, a járások, a házak és a családok számáról. Pontos, a néprajztudomány számára hasznosítható adatokkal szolgál az egyes kézműves központokról, a mezőgazdaság fejezetében pedig még a hármas vetésforgóról, a használatos ekéről és a termesztett növényekről, valamint az állattartásról is leírást ad. A második részben betűrendi sorrendben közli a vármegye településeinek nevét, a harmadik részben pedig a vármegye közigazgatásáról ír. Természetesen térképpel is kiegészítette a művet, amelyhez többek között Raisz Christian, vagy más néven Reisz Keresztély vármegyei mérnök felméréseit is felhasználta.

Bartholomaides barlangászattal is foglalkozott. 1801-ben meglátogatta az aggteleki Baradla-barlangot, és térképet is készített róla, amelyet a monográfiához csatolt. Bartholomaides hatalmas, csaknem 800 oldalas monográfiáját rendkívül kedvezően méltatta Fényes Elek, sőt, Magyarországnak mostani állapotja című munkájában hivatkozott is rá. Gömör szárazföldi úthálózata a múltban is sok kívánnivalót hagyott maga után. Ez ösztönözte Bartholomaidest arra, hogy a Sajó hajózhatóságával foglalkozzon.

Bár élete folyamán rendkívül sok munkája megjelent, sokkal több maradt kéziratban. Fia adatai szerint 40 kötet nem került kinyomtatásra. Gömörről szóló hatalmas lélegzetvételű munkájában olyan anyaggyűjtőként mutatkozik be, akinek az adatok hitelessége és továbbadása volt fontos. A felhalmozott adatok ezért a csaknem 200 évvel ezelőtti Gömör vármegye fejlődésmenetét hűen tudják tükrözni, és a mai kutatók számára is értékes forrásként szolgálnak.