Január végéhez közeledvén kecsegéket telepítettek a Dunába Süttőnél, Komárom-Esztergom Vármegyében. A Komárom-Esztergom Vármegyei Horgászegyesületek Szövetsége (KEMHESZ) száznál több, egy-másfél kilós egyedet juttatott a folyóba.
Süttő/Magyarország |
Zoltai Dániel, a KEMHESZ elnöke elmondta, a szövetség hosszú ideje folyamatosan telepít kecsegéket. A program célja, hogy a kellő nagyságú állományt elérve szigorú méret- és súlykorlátozás mellett a kifogott példányokat meg lehessen tartani. A populáció növekedését elősegíti, hogy az utóbbi időben sokat tisztult a Duna és a környezetre érzékeny kecsege jól érzi magát a folyóban.
A KEMHESZ a közösségi oldalán számolt be arról, hogy tavasszal további 300 kilogramm kecsegét telepít majd. Az egyedi azonosítóval való ellátás azt szolgálja, hogy információkat szerezhessenek a faj életmódjáról, szaporodásáról és viselkedéséről. A kifogott egyedeket a horgászok mérés után visszaengedik a vízbe, azonosítójukat és a fogás helyét jelentik a Magyar Országos Horgász Szövetségnek.
A 2015-ben év halának választott kecsege a tokfélék családjába tartozó őshonos folyami hal, mely jellemzően a nagyobb folyók síkvidéki, alsószakasz-jellegű részén él. Akár 1 méter hosszúra is megnőhet, egy méretes példány súlya elérheti a 6-7 kilogrammot is. Rovarlárvákkal, apró csigákkal, kishalakkal és növényi törmelékkel táplálkozik.
Az év hala
A Magyar Haltani Társaság 16. alkalommal rendezte meg az „Év hala" választást és a korábbi évekhez hasonlóan az elnökség idén is három jelöltet állított: a dévérkeszeget (Abramis brama), a kurta baingot (Leucaspius delineatus) és a vágódurbincsot (Gymnocephalus cernua). A természetkedvelők és halbarátok e három, hazánkban őshonos halfaj közül választhattak. A 2024. december 31-én éjfélig beérkezett 3586 szavazat 26 százalékával a vágódurbincs harmadik lett, a dévérkeszeg 30,7%-kal a második, a győztesünk pedig a voksok 43,3%-át szerezte meg – olvasható a sajtóközleményben.
A kurta baing a nyúldomolykófélék családjába tartozó apró, őshonos hal. Teste megnyúlt és vaskos, háta és hasvonala enyhén ívelt. Rövid, tompa orra és jellegzetesen nagy szemei figyelemfelkeltőek. Szája felső állású, a nagy szájhasíték meredeken felfelé irányul. Alsó állkapcsa kampószerűen felhajlik, így szinte álarcszerűen takarja a fejét. Általános mérete 6–8 cm között mozog, de ritkán akár 10 cm-re is megnőhet. Pikkelyei aprók, ezüstösek, és könnyen lehullanak. Táplálékát főként planktonikus élőlények, árvaszúnyoglárvák és a vízfelszínre hulló apró rovarok alkotják. Szaporodása április és július között zajlik, amikor párosan rakják le az ikrákat. A nőstény 100–150 darab ikrát ragaszt vízi növényekre, amelyeket a hím őriz és gondoz. Élőhelyként a lassan áramló vagy állóvizeket kedveli, például tőzegbányatavakat, holtmedreket és alföldi csatornákat. Nagyobb folyókban többnyire csak az áradások után jelenik meg a hullámtereken. Jellegzetes bélyege a farokalatti úszó tövén található pontsor, valamint az oldalvonal, amely csupán az első néhány pikkelyen látható. Élőhelyeinek eltűnése és az inváziós fajok terjedése miatt állományai jelentősen visszaszorultak. Magyarországon védett faj.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.