Kávéházi beszélgetés a tolerancia jegyében

„Komáromból jövet azon gondolkodtam, miért hívnak engem Érsekújvárban szociálpszichológusnak. Talán azért, mert 2002-2003 táján Miroslav Kusý profeszorral egy tolerancia kézikönyvet állítottunk össze középiskolásoknak, a kiadványt Juhász R. József tördelte. Inkább gyógypedagógus, iskolapszichológus vagyok, és 1979-től 2002-ig az Új Ifjúság pszichológus válaszol – Veronika válaszol rovatot szerkesztettem. A harmadik erőteljes formáló erő 1995-ben a Márai Alapítvány, Hunčík Péter által indított, személyiségformáló hétvégi tolerancia tréningek sorozata volt. Tizenöt éve már, hogy a felsőoktatásban tanítok” – foglalta össze szerény tömörséggel Strédl Terézia az eddigi pályafutását. Az 1975-ben diplomázott jeles szakember alapította Galántán a pedagógiai pszichológiai tanácsadót, ahol harminc éven át dolgozott. A mai napig úgy emlékezik vissza a mátyusföldi városra, ahol húsz évig élt a családjával, hogy a tanácsadóba látogató magyar emberek mindig örömmel fogadták, ha az anyanyelvükön szóltak hozzájuk. H. Nagy Péter a beszélgetés során utalt Strédl Terézia jelentős publikációs tevékenységére. Külön kiemelte az inkluzív pedagógia, gyógypedagógia, speciális pedagógia területét. „Szerintem az integráció befogadás. Befogadlak, de elvárom, hogy fogadd el a játékszabályaimat, az inklúzió azt jelenti, elfogadlak olyannak amilyen vagy, mert a másság gazdagít” – hangsúlyozta Strédl Terézia. A kávéházi beszélgetés ezt követően az intelligenciáról, az elfogadásról, a toleranciáról szólt, valamint arról, hogy az érzelmi intelligencia egyik kulcskompetenciája az empátia. „Ha én úgy viszonyulok a másikhoz, hogy szebb, okosabb, különb vagyok, ezzel lenézem a másikat. Mi is kasztolunk, nézzük meg az úri negyedet, a város szélét, az A osztályt és a B osztályt. Keményen benne van a kultúránkban, genetikailag bennünk van a rivalizálás. Tanulnunk kell az együttműködést, az ember képes változtatni önmagán, de ez a legkeményebb munka a földön, önmagunkon dolgozni“ – mondta Strédl Terézia. A beszélgetésben elhangzott továbbá, hogy sokan úgy gondolják, hogy toleránsak, és nincs is gondjuk mindaddig a romával, amíg a szomszéd utcában, vagy a másik lépcsőházban lakik, vagy a szomszédos osztályba jár. Szó volt továbbá a pletykáról, a szakember szerint, ha az emberek tudnák, mi mindent árul el róluk az, hogy miről szeretnek pletykálni, sosem tennék.

„Sokan úgy vélik, ebben a gonosz világban nem érdemes jónak lenni. Holott a jóságból van a több, csak a gonoszság felülírja a jót, mert hangosabb és túlkiabálja. Gyakran a nevelésben, az együttélésben is jogot formálunk arra, hogy mi jobban tudjuk, mire van szüksége a másiknak, holott ha az a másik őszintén reagálna az én mindent megteszek érted-re, akkor megkösszönné szépen, de így nem kérné” – hangzott el az értékes útravaló az IrodalmiKorzó vendégétől. Az Új Szó a KultúrKorzó állandó médiapartnere.