Káromkodóknak, paráznáknak, tolvajoknak helye – szégyenkő a gömöri Szkároson

Első írásos emléke ennek a falunak 1243-ból, tehát közvetlenül a tatárdúlás utáni időkből való, ekkor még Staruch néven említették. 

Szkárosról, dióhéjban 
Néhány évvel később, 1266-ban, mint Scarus, majd 1353-ban Strasa néven szerepelt az okiratokban. Ez a 14. századi említés egyértelműen a településnek a vízfolyást, erdőt, megye vagy akár kiemelt birtokhatárt védő, őrző, a Túroc patak völgyében észak–déli irányba haladó kereskedelmi utat figyelő, azaz strázsáló szerepéről vall. A 16. században több, ma már nem pontosan azonosítható nemesi birtokosa is volt, majd a Draskóczy és Kubinyi családoké lett. Későbbi legjelentősebb birtokosa a Hanvay család. A falu szerkezete igen régi, úgynevezett szeres telepítésre utal. Keleti felén két nagyobb úri lakot is jelölnek a második és a harmadik katonai felmérés régi térképei, nyugati és északi részén pedig kisebb portákat, északkeleti legmagasabb pontján pedig a templomot. Ez a legmagasabb pont egykor körbe árkolt, a vészterhes időkben palánkkal, védőfallal ellátott megszentelt helynek, templomnak a helye. Szkáros ma a református híveket szolgáló templomáról biztosan csak azt tudni, hogy a reformáció idején már állt ott épület, ennek átépítése a 16. század vége felé történhetett. Nagy valószínűséggel az is feltételezhető, hogy egy késő gótikus templom lehetett az épület elődje. A jól látható támpillérek a mai falakon ezt sejtetik. Itt, ezen a kiemelkedő ponton lévő, a mintegy három-négy árnyi területű templomudvaron, a déli falon nyitott bejárathoz közel található egy mintegy hetven-nyolcvan centiméteres magasságig kiemelkedő, láthatóan emberi munkával henger alakúra formált kő. 
A szkárosi szégyenkő. 

A köz büntetett és ítélt
A bűntettet, vétket elkövetők nyilvános megszégyenítésére szolgáló eszközt, az egykori történelmi Magyarországon a kutatások szerint úgy a 13. századtól kezdték el használni. Elég változatos volt az elnevezése ennek az eszköznek, tájegységenként más-más néven ismerték. Volt ez szégyenfa, szégyenoszlop, szégyenkő, bitófa, cégér, pellengér, pelengér, pilinger, pillinger, perrengér vagy pölöngér. A Szkáros temploma mellett lévőt szégyenkőnek nevezik. Ezeknek az eszközöknek főleg bűnmegelőző, nevelő, elrettentő és visszatartó célja volt. Emellett a közvéleményt is befolyásolták vele. Aki valaha is szégyenkőre került, az megbélyegezett lett. Az ilyen embert a kisközösség vagy kitaszította magából, vagy pedig a szégyenkőre állítás megszégyenítő erejét afféle átnevelési módszerként használták. Ezt az ítélkezési és büntetés-végrehajtási formát sok helyen alkalmazták. Szégyenkőre kisebb vétkekért állíthatta a helyi bíró vagy az egyház képviselője az elkövetőt. Kisebb bűnnek, véteknek számított a káromkodás, a pletykálkodás, a paráználkodás, a részegeskedés, botrányokozás, kisebb értékű lopás vagy csalás, istenkáromlás. Az elkövetőt a falu elöljárósága, vagy az egyházi elöljáróság – reformátusoknál a presbiterek – meghallgatta, tanúk bevonásával bizonyították a bűnét, majd kirótták rá a büntetést. Eszerint egy vagy akár többszöri alkalommal is ott kellett állni a templom előtti szégyenkő tetején, úgy hogy már az istentiszteletre érkezők is lássák a vétkest. Gyakran fennhangon kellett kántálnia a vétkét, vagy egy nyakába akasztott feliraton adták a közösség tudtára, mit követett el a vétkes. Az efféle bíráskodás, vagy önbíráskodás azonban esetenként arra is alkalmat adhatott, hogy néhányan visszaéljenek tisztségükkel, hatalmukkal, esetleg hamis vagy pénzért vásárolt, fenyegetéssel, zsarolással kicsikart tanúvallomások alapján ítéljenek el ártatlan embert. Ugyanígy az elítélt esetleg pénzzel kiválthatta a büntetését, ha ehhez elég gazdag volt. A szégyenkőre állításnak a büntetési formáját végül a felvilágosult uralkodó, II. József tiltotta be. A szégyenkövek nagy része el is tűnt, és faluhelyen elvétve találni ma már. Szkároson szerencsére megmaradt ez a történelmi emlék, mementójaként az egykori jogrendnek, ítélkezésnek, világi és egyházi morálnak.

Tájoló

Szkáros község a Nagyrőcei járásban van, a 2832-es Gömörfalva–Ratkó közti úton közelíthető meg. A templom melletti szégyenkő a 48.504/20.200 GPS-koordinátáknál található.