Jogkörök átadása öt szakaszban

Ezt Viktor Nižňanský, a közigazgatási reformért felelős egykori államtitkár mondta azon a diószegi találkozón, amelyet a városi önkormányzat és a Csallóköz–Mátyusföldi Regionális Társulás szervezett a régió polgármesterei és hivatalnokai számára.

A hatáskörök átadása öt szakaszban történik meg: 2002. január 1-jétől a polgári védelem a regionális fejlesztés és az idegenforgalom terén; 2002. április 1-jétől a közlekedés, a szociális ellátás, a kultúra, a színházak; 2002 június 1-jétől: az iskolák és az egészségügy (a kórházakon kívül); 2003. január 1-jétől. a kórházak és az építésügy; 2004. január 1-jétől: a II. és a III. osztályú utak átkerülnek a megyei önkormányzatok hatáskörébe.

Az egyes hatáskörök átvételéhez a megfelelő pénzügyi hátteret is meg kellene kapnia az önkormányzatnak. A közüzemi – gáz, elektromos energia, víz – tartozásokat még a hatáskörök átadása előtt az államnak kell rendeznie. Ezzel szemben a tulajdonviszonyok rendezése az új üzemeltetőre, vagyis az önkormányzatra hárulna át. Neki kellene saját költségen rendezni a tulajdonviszonyokat. Hogy ez milyen probléma, arra jó példa a hidaskürti alapiskola, amelynek egyhektáros területe tulajdonjogilag nincs rendezve. És ha a tulajdonos mondjuk száz koronáért akarná eladni négyzetméterét, az az önkormányzatnak egymillió korona kiadást jelentene. Pedig az épület rendben tartása is csak a községi kasszát terhelné, hiszen az elmúlt időszakban a karbantartás – a polgármester szavaival élve – csupán annyiból állt, hogy ha beázott a plafon lavórt tettek alá. Az önkormányzatoknak pedig úgy kell majd gazdálkodniuk, hogy ne adósodjanak el mértéktelenül. Mert ha a sok adósság miatt működésképtelenné válik a község, kényszerfelügyelet alá helyezhetik. Ez azt jelenti, hogy az önkormányzat helyett kinevezett állami hivatalnok irányítaná a települést, és csak ha a falu talpra állna, kaphatná vissza funkcióját a választott önkormányzat.

A polgármestereket az is érdekelte, mi lesz a helyzet az iskolákkal. Mert az világos, hogy az épület a község kezelésébe kerül. De hova tartoznak a tanítók? A fizetésüket továbbra is az állam biztosítaná, tehát ennek alapján állami alkalmazottak lesznek? És mint ilyenek, mennyire fogják majd óvni az iskola vagyonát, hogy azt a diákok ne tegyék tönkre? Nižňanský megnyugtatta a nyugtalankodókat: a tanítók ugyan az államtól kapják a fizetésüket, mint eddig, de mivel az alapiskolák jogi szubjektivitással rendelkeznek majd, a tanítók az intézmény vezetőjének, vagyis az igazgatónak az alkalmazottai lesznek. Az igazgatót pedig, az iskolatanács ajánlása alapján a községi képviselő-testület nevezi ki. Hogy mennyit kell majd költeniük az iskolára, azt a polgármesterek egyelőre nem tudják. Pomothy László járási elöljáró felajánlotta nekik, a járási hivatalban megtudhatják – ha nem is azt, hogy mennyi pénzre van szükség az üzemeltetéshez – legalább azt, hogy eddig a járás mennyit juttatott erre a célra az egyes iskoláknak. A volt kormánybiztos azt a törvénytervezetet is megemlítette, amely szerint minden gyerek számára kötelezővé szeretnék tenni az óvodalátogatást legalább egy évvel az iskolába lépés előtt. Ez azt jelentené, hogy mivel az óvodák is községi hatáskörbe kerülnek, a községnek kellene garantálnia, hogy minden óvodás korú gyerek óvodába járjon, és az óvodai férőhelyekről is a községnek kellene gondoskodnia. Az exkormánybiztos szerint ilyen törvényt felesleges a parlamentben országos érvénnyel meghozni. Ezt a megyei önkormányzatokra kellen bízni, hogy ott hozzanak olyan törvényt ahol erre szükség van. Hiszen az említett törvénytervezet kidolgozását kétség kívül a romák által sűrűn lakott kelet-szlovákiai régiókban tapasztalható helyzet indokolta. Ott valóban sok roma gyerek úgy lép az első osztályba, hogy teljesen felkészületlen a közösségi létre. Sajnos nálunk a megyei önkormányzatnak nincs törvényhozási joga. Ellentétben Csehországgal, ahol a megyei parlament saját tövényeket is hozhat. Nižňanský úgy véli, a szlovákiai reform hosszadalmas folyamat lesz, egyebek mellett azért, mert három-négy évet veszítettünk azzal, hogy kettéválasztották az országot. Hiszen amíg más posztkommunista országokban az önkormányzati rendszerek kiépítésén dolgoznak, nekünk előbb az államigazgatást kellett újjáépítenünk.

A reform 4 területet érint:

1. decentralizálás – vagyis a hatáskörök átruházása az államigazgatásról az önkormányzatokra,

2. hivatalok átszervezése,

3. átképzés és informatizáció,

4. területi beosztás